Az idol hazatért – Bódi László Krosnóban

Grzegorz Leśniak egy sikeres klubvezető, valamint rendkívül állhatatos ember. Előbbit akkor bizonyította, amikor irányításával a Cellfast Wilki Krosno alakulata történelmének legnagyobb sikerét elérve megnyerte a lengyel I. ligát, s feljutott a PGE Ekstraligába. A világ legerősebb, s egyben legelismertebb bajnokságában már egy felújított stadionban, s többek között a világbajnok Jason Doyle-lal és az Európa-bajnok Andzejs Lebedevsszel a soraiban küzdött a Farkasok csapata idén, valamennyi hazai meccsén telt ház előtt.

Nem adta fel

Leśniak elnök állhatatosságáról személyes tapasztalataim vannak. Sok-sok év, de lehet, hogy évtized után 2022-ben sikerült a nagy nyilvánosság előtt, a Salakszórók podcastjában megszólaltatnom az egykori remek debreceni salakmotorost, Bódi Lászlót. A beszélgetésből cikk készült a Hajdú Online számára, s ezt látta meg a krosnói klubvezető. Ezután keresett meg, s kért arra, hogy tolmácsoljam Bódi felé a meghívását a Krosnóban megrendezendő lengyel egyéni bajnoki döntőre, ahol Tomasz Gollob mellett a magyar exvaspapucsos lenne a sztárvendég. Az elnök ígérte, kocsit küld az egykori krosnói kedvencért, szállást és ellátást biztosít a lengyelországi tartózkodás alatt.

Leśniak elfogadta a nemleges választ, de mint utóbb kiderült, nem tudott beletörődni az elutasításba, s idén október 23-án újra megkeresett. Azt írta, nem tudja elengedni ezt a dolgot, s nagyon szeretné, ha a november 10-én megrendezendő eseményen, ahol a jövő évi csapatot mutatják be, László lenne a díszvendég, s a közbenjárásomért cserébe engem is szívesen lát. A kérésnek megfelelően felhívtam Bódit, aki valamilyen szinten még engem is meglepett: „Menjünk! Nem mondhatok mindig nemet!” – volt a válasz, s lényegében ekkor vette kezdetét az (idő)utazásunk.

A rekorder

Az elnök úr a céges autóját, s két barátját küldte értünk az esemény napján. Gyorsan kiderült, hogy Hubert Bochnak és Szymon Wajs számára ez a küldetés nem munka, hanem jutalomutazás. Miután Debrecenből péntek reggel elindultunk Püspökladányba Bódi Lacikáért, még a város végét jelző táblát sem hagytuk el, Szymon büszkén mondta, hogy számára a magyar motoros egy igazi idol, míg Hubert a telefonján gyerekkori képeket mutatott, ahol mosolyogva pózolt Bódival. Lengyel szállítóink arról is érdeklődtek, hogy megvan-e még a kedvencük jellegzetes bajusza, valamint a szintén hozzá köthető Citroën CX gépkocsi. (Ekkor még nem sejtettem, hogy ezek a kérdések központi szerepet kapnak majd a kirándulásunk során.) Amint megérkeztünk Bódiék ladányi családi házához, a két lengyel barátunk azonnal kiugrott a kocsiból, s boldogan rohant a példaképük felé, akivel rögtön szelfit csináltak. Ahogy elindultak a sztorizgatások és kérdések sora repkedett az autóban, be kell vallanunk őszintén, a szurkolók sokkal több konkrétumra emlékeztek, mint maga a főhős. De ez érthető, hiszen Bódi 1991-től 1995-ig, illetve 1997-ben motorozott a KKZ Krosno színeiben, azaz hat idényt húzott le a Farkasoknál.

Bódi krosnói karrierje során 203 futamgyőzelmet aratott (ez is rekord), s 2,427-es pontátlaggal rendelkezik, 15 versenyen végzett maximális pontszámmal, valamint kétszer állított fel pályacsúcsot hazai környezetben. Ezek alapján sokkal jobban érhető, miért van ez a szurkolói rajongás Bódi irányába. És a sikerek nem halványultak el még annak ellenére sem, hogy a 63 éves sportember elmondása szerint legutóbb 26 éve volt Krosnóban.

Első találkozás

Az ötórás utazás gyorsan eltelt (jó speedway-es társaságban gyorsan telik az idő), de ahogy az várható volt, az igazán erőltetett menet még csak ezután várt ránk. Miután megérkeztünk a főhadiszállásra – ami egy vadonatúj szálloda és a hozzá tartozó étterem, valamint rendezvényterem volt – csatlakoztunk a Cellfast Wilki Krosno csapatához, akik éppen az ebédjüket fogyasztották az igencsak exkluzív környezetben. Először a klub első embere, Grzegorz Leśniak köszöntötte Bódit, majd egyesével bemutatta a gárda tagjainak, azaz Václav Milíknek, Dimitri Bergének, Jonas Seifert-Salknak, Patryk Wojdyłónak, Norbert Krakowiaknak, Piotr Świercznek és Szymon Bańdurnak, valamint az edzőknek, tisztségviselőknek.

A jelenlegi játékosok közül nem sokan tudták hova tenni az őszes halántékú úriember jelenlétét, végül sokat tisztult a kép, amikor kiderült, hogy a Milík, illetve a Bergé apukával, idősebb Václavval és Philippe-pel anno sokat küzdött a salakon a magyar férfi. A finom késői ebéd után elváltak a csapat és Bódi útjai, a sztárvendéget az egykori sikerei helyszínére, a Legionów utcai stadionba invitálta az elnök, ahol személyesen mutatta meg a létesítményt.

Egykor és most

Az arénát kettősség jellemzi, a régi és az új keveredését láthatják a szurkolók: a start oldalában található épület már a „bódis időkben”, azaz a kilencvenes években is állt, míg a depó, az irodaépület, a VIP és az első kanyarban található lelátó újonnan épült az ekstraligás idényre. Illetve a pálya talaja is megváltozott, gránit borítás váltotta fel a fekete salakot az oválon.

A stadiontúra a minden igényt kielégítő depóban, majd a főépületben folytatódott, ahol természetesen valamennyi relikvia és kiegészítő elem a Wilkiről szólt. Számos kupát és érmet láthattunk, valamint az életnagyságú Jason Doyle-t és a motorját – kartonpapírból. A VIP lelátó többszintes, a legfelső emeleten lényegében egy lounge van kialakítva a nagyon fontos személyek számára, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a pályára. A látogatásunk alatt a helyiek éppen egy bajnoki labdarúgó meccsre készültek, ekkor kérdeztem rá az elnöktől a sportrendezvények látogatottságára. Leśniak elárulta, amíg a salakmotorosok telt ház, több mint hatezer ember előtt versenyeznek, addig a futballisták 400-500 néző előtt kergetik a labdát. Talán mondani sem kell, hogy a közös ebéd mellett a stadion bejárása során is egyfolytában dolgozott a klub médiása, egyfolytában kamerázta a díszvendéget.

Álló vastaps

A stadiontúra után következett a nap fénypontja, a Pałac Polanka dísztermében meghirdetett esemény, a Cellfast Wilki Krosno 2024-es csapatának bemutatása. A rendezvényre Bódi alkalomhoz illő ruházatot, a csapat egyenruháját, koromfekete inget kapott, amit a klub logójában található farkasfej díszített. A ceremóniára 15 perccel a kezdés előtt érkeztünk, s mialatt az aulában várakoztunk, többen is felismerték Bódi Lacit.

A népszerű tévés fülig érő szájjal, hangosan köszönve lépett oda Bódihoz, majd mindkét kezével úgy szorította és rázta a versenyző jobbját, mintha soha nem akarná elengedni. Olyan volt a szituáció, mintha évek óta ismerték volna egymást, mint utóbb kiderült, a televíziós sztárnak egykoron Bódi volt az egyik nagy kedvence, s akkor vált a hősévé, amikor a lelátóról nézte, amint Opoléban maximumot teljesített a ligaversenyen.  
A csapatbemutatóra jegyet kellett váltani a szurkolóknak, egy belépő 30 zlotyba (nagyjából 2500 forintba) került, a bevételből az egyesület egy 140 köbcentis salakmotor beszerzését irányozta elő. Annak ellenére, hogy fizetős volt a buli, zsúfolt telt ház, a klub információi szerint 700 érdeklődő előtt kezdődött az esemény. Az általában a hivatalos wilkis dzsekit, pulóvert, pólót viselő drukkerek mellett megjelent a rendezvényen a helyi politikai elit, a polgármester, az alpolgármester és a régió parlamenti képviselője, s természetesen a szponzorok hada is.
A korábban már említett Marcin Majewski mellett Joanna Cedrych, az Eleven Sports salakmotorversenyeinek csinos riportere volt az est házigazdája, nagy taps mellett ők köszöntötték a publikumot. A látványos külsőségekkel megspékelt program az idei szezonban kiemelkedő teljesítményt nyújtó utánpótláskorú fiatalok köszöntésével kezdődődött, majd az elnök és a polgármester szólt az egybegyűltekhez. Ezt követően hívták a színpadra Bódi Lászlót, akit frenetikus ünneplésben részesítettek a krosnóiak. A magyar exsportoló pódiumra lépésekor mindenki felállt a helyéről és hosszú percekig tartó vastapssal köszöntötte egykori kedvencét. Nem az elfogultság beszél belőlem, amikor azt mondom, az este legnagyobb tapsát kapta Bódi, s egyedül ő érdemelte ki a nézőktől a standing ovationt, azaz az álló vastapsot.

Természetesen nem maradhatott el az interjú a színpadon, a tolmácsolásban a régi ismerős, Struba Imre segített Lacikának. A szervezők egy régi futam bejátszásával is kedveskedtek a versenyzőnek, aki a felvételen a start után a harmadik helyen motorozott, majd onnan szerezte meg az első pozíciót. Felemelő érzés volt megélni, hogy amikor Bódi előzött, a közönség éljenzett, majd amikor a célba ért, óriási tapsvihar tört ki. A beszélgetés elején Krsono polgármestere egy ajándékcsomaggal kedveskedett, míg a klubelnök egy fejszét adott Bódinak. A favágó szerszámnak különleges jelentése van a Wilki életében, ugyanis a névadó szponzor szerszámok forgalmazásával is foglalkozik, s az a bevett szokás, ha a Farkasok nyernek, akkor a viadal végén, az ünneplés részeként belevágják a fejszét a salakba. Bódi egy gravírozott, névre szóló fejszét kapott, s megígérte, a jövő évi bajnokság első hazai meccsén, ha diadalmaskodnak Milíkék, ő állítja bele a salakba a hasítószerszámot. A közel félórás beszélgetés végén újra felcsattant az ütemes taps, s a szurkolók hangos „Dziękuję! Dziękuję!” (Köszönjük! Köszönjük!) skandálása közepette hagyta el a színpadot Bódi, aki leült mellém, majd ennyit mondott: „Ide vissza kell jönnünk, mert itt nagyon szeretnek!”

Még mindig sztár

Az esemény végén természetesen nem maradhatott el az autogramosztás sem. Amíg a csapat tagja a színpadon fogadták az aláírásra és szelfire vágyókat, addig Bódi a pódium mellett került a rajongók gyűrűjébe. Szívmelengető volt látni, ahogy a 8 éves kisgyermektől a nagymama korú hölgyig szinte mindenki sorba állt, hogy személyesen találkozhasson a magyar vendéggel. Előkerültek régi közös fényképek, mindenki büszkén mutatta, hogy egykoron sikerült fotót készítenie Bódival. Az egyik legérdekesebb relikvia egy saját készítésű, bekeretezett mellszám volt, aminek az üvegére kérte az aláírást a gazdája. A hajdani vaspapucsos minden elismerést megérdemelt, ugyanis közel egy órán át állta a rajongók rohamát, aláírást osztva és fotókhoz pózolva.
Szép lassan kiürült a rendezvényterem, elfogytak az autogramvadászok, azt gondoltuk, véget ért az effajta „szeretetcunami”, de nem így történt.

Sokan úgy jöttek oda az asztalunkhoz, hogy „Ugye, emlékszel rám?”, tették fel a kérdést Lacikának, ugyanis szinte mindenkinek volt valami személyes, közös emléke a versenyzővel. Az este folyamán többször is meglátogatott bennünket Leśniak elnök úr, nem egyszer bemutatva egy-egy illusztris vendéget. Amikor már kissé oldottabbá vált a hangulat, megkérdeztem a klubvezetőt, miért ragaszkodott annyira ahhoz, hogy Bódi Krosnóba utazzon. – Láthattad, mennyire szeretik itt az emberek, ő egy igazi példakép, hős a krosnóiak számára. A csapattársak és az edzők pedig azért kedvelték nagyon, mert bármikor, bárkinek szívesen segített, sosem a saját, hanem mindig a csapat érdekeit nézte – kezdte, majd arra kért, fordítsam le Lacinak, amit mond. – Tizenkét éves koromban a barátaimmal salakmotorversenyt játszottunk, természetesen biciklikkel. Ezeken a versenyeken azt a mellszámot vettem fel, amit saját kezűleg én színeztem ki, s azt írtam a hátuljára, hogy Bódi. Ő volt a kedvencem! – mesélte mosolyogva az elnök, majd miután tolmácsoltam a mondatait, az egykori példaképe kezébe csapott. Az elnök tudatosította bennünk, hogy ezután is tartjuk a kapcsolatot, s szeretettel meghív bennünket a Wilki jövő évi hazai meccseire.    
A rendkívül örömteli, de fárasztó nap után Bódi Lacit arra kértem a hotelszobájában, hogy meséljen az érzéseiről. – Nagy szeretettel fogadtak bennünket. Csodálatos egy ilyen telt házas rendezvényt megtartani. Olyan élményt adott a számomra, ami megfoghatatlan. Szeretném, ha nagyon sok fiatal megtapasztalhatna egy ilyen csodálatos élményt – fogalmazott a krosnói idol.

„Visszatérek!”

Másnap, szombat reggel a megbeszélt időpontban már vártak az útitársaink, Szymon és Hubert, akik a tőlük megszokott hatalmas mosollyal fogadtak bennünket a szálloda előtt. Mielőtt célba vettük volna Magyarországot, egy rövid városnézésre vittek bennünket, megmutatva Krosno nevezetességeit. Laci összegzésképpen annyit jelentett ki, hogy rengeteget változott a város a legutóbbi látogatása óta. A hazaút a szokásosnak mondható öt órát vette igénybe, de ez az idő gyorsan elrepült az előző napi élmények és az egykori sztorik, versenyek felidézésével. Az út során érkezett a telefonhívás az egykori csapattárstól, jelenlegi vezetőedzőtől, Ireneusz „Irek” Kwiecińskitől, aki azt akarta megerősíteni, hogy tavasszal mindenképpen várja Lacit Krosnóban, a csapat debütáló hazai meccsén. A válasz természetesen az volt, hogy „visszatérek!”

Debrecenig volt időm felidézni, értékelni az elmúlt nap történéseit. Azt tudtam, hogy Bódit aktív motoros korában imádták Krosnóban, erről Adorján a könyvében, A Bajnok című kötetben így mesélt: „A nagy debreceni generáció harmadik tagja Bódi Laci, aki Hajdúnak pont az ellentéte volt, csendes, szerény. Lacikát egyszer láttam rettentő idegesnek, akkor annyit mondott, hogy „a cica rúgja meg!”. És ekkor szétvetette az ideg! Ez volt Lacika, akit mindenki szeretett. Nagyon jó fej gyerek volt, mindenkivel elhülyéskedett, senkit nem illetett rossz szóval. Külföldön is odáig voltak érte, a lengyel klubjában, a Krosno csapatánál szobrot akartak állítani neki a szurkolók.” 
Annak idején volt szerencsém Lacikával együtt utazni pár versenyére, de az mind idegenbeli ligameccs volt, azaz személyesen nem tapasztalhattam, mekkora imádat övezi Krosnóban. Most megtudtam! Bevallom, nem számítottam ekkora lelkesedésre a szurkolók részéről, hiszen mégiscsak eltelt nagyjából negyedszázad év, amióta Krosnóban járt. De ez nem számított a szurkolóknak! S ami a legjobban meglepett, olyan fiatalok is sorba álltak a közös fotóért, akik anno még tervben sem voltak, amikor Lacika szorgosan gyűjtögette a pontokat a Farkasoknak. Az a feltétel nélküli szeretet, ami fogadta Lacikát, nemcsak őt hatotta meg, hanem engem is. Ezúton szeretném megköszönni Lacikának, hogy végül elfogadta Cellfast Wilki Krosno meghívását, illetve Grzegorz Leśniaknak, hogy én is részese lehettem ennek a páratlan és felejthetetlen időutazásnak! Boros Norbert  

Az utazásról készített videós összefoglaló: