Édesanyjától tanulta a mesterséget a nagyrábéi kézműves

Balogh Sándorné szívesen adja tovább tudását, az ő tanítványaiból lettek az első Nagyrábéi Papírfonók.

Balogh Sándorné a Magyar Kézműves Remek Díjjal és az egyik általa készített sámlival

Forrás: Molnár Péter

Édesanyjától tanulta a mesterséget, később a nagyrábéi Kossuth Lajos Művelődési Ház és Könyvtár szakkörében oktatta a sámlifonást Balogh Sándorné. A közelmúltban egy országos pályázaton Magyar Kézműves Remek Díjat nyert termékeivel.

Az udvaron épített faház-műhelyben ültünk le beszélgetni a helyi alkotóval, aki azért fogott bele (újra) a sámlifonásba, hogy a nyugdíjas éveit is aktívan töltse. A barátságos helyiség valóban egy kézműves alkotó birodalmát mutatja: az asztalon egy készülő sámlilap, a sarokban több kész darab, a falon és vitrinekben pedig kézzel készült karkötők, táskák, tarisznyák. Beszélgetésünk megkezdése előtt helyet foglaltunk egy-egy fonott sámlin, így magunk is megbizonyosodhattuk arról, hogy nem csak mutatóba készülnek ezek a tárgyak.

A kézművesség mondhatni a génjeimben van. A székfonást édesanyámtól tanultam, aki tíz évig dolgozott a Tápéi Háziipari Szövetkezetben, ahol többek között ilyen fonott sámlikat is készítettek

– kezdte Balogh Sándorné. A nyugdíjas alkotó negyven évig a helyi művelődési házban dolgozott, ahol több kézműves foglalkozás szervezésében, tartásában vett részt. Itt indított el székfonó szakkört a közfoglalkoztatásban dolgozók részére 2014-ben, amihez az alapanyagot (sás, nád) helyben, ingyen tudták beszerezni. Ez a szakkör ma már nem működik, viszont ebből nőtte ki magát a Nagyrábéi Papírfonó, az első dolgozók a székfonással tettek szert stabil alapokra.

Nagyrábé Balogh Sándorné sámli haon — Fából, nádból és sásból készülnek a sámlik
Forrás: Molnár Péter

Türelemmel, pontossággal készül

Mint megtudtuk, a sámlifonás nem egy egyszerű folyamat. A hozzávaló sást június-júliusban, míg a gyékényt augusztusban kell leszedni. Előbbit csak napfénymentes helyen szabad szárítani, a gyékényt pedig csak napon. Ha megszáradtak, akkor le kell őket tisztítani. A szék szerkezete fából készül, asztalos által, a gyékény és a sás az ülőlapra kerül fel.

– A gyékénynél fel kell sallangozni a külső szálakat, a belsőket pedig kettéhasítani. Ez lesz a fedőszál. A sallangozottal vezetjük a fonatot, a fedőszállal pedig begöngyöljük, hogy szép sima legyen. Így aki ráül, annak harisnyája, nadrágja vagy épp alkalmi ruhája sem megy tönkre – ismertette a folyamatot Balogh Sándorné. A készítés előtt javasolt kicsit benedvesíteni a szálakat, hogy azok ne törjenek, illetve a készítő kezét se szúrják. A fonatokat kívülről nyolcas alakzatban kell vezetni a meghatározott sorrend tartásával és a sarkokat mindig le kell kötni.

Fontos, hogy ne tévesszük el a sorrendet, valamint végig ugyanolyan vastagnak kell maradnia a szálaknak. Ezeket szorosan kell fűzni, de ne túlságosan, mert akkor törik, de ne is túl lazán, mert akkor szétcsúszik. Mindezt az ülőlapon feszítve, hogy ne horpadjon be

– részletezte Balogh Sándorné. Egy sámli körülbelül 2-3 nap alatt készül el.

A macskakörmöket nem szereti

– A Magyar Kézműves Remek Díjra a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál lehetett pályázni. Február elejével indítottam vállalkozást, hogy ne csak ajándékozási céllal, hanem eladásra is kínáljam ezeket a termékeimet, illetve lehetőség szerint oktassam is. Nem sokkal ezután kaptam egy e-mailt az agrárkamarától, hogy Egerben lesz kézműves vásár. Megnéztem a honlapjukat, s ott láttam ezt a pályázati lehetőséget – idézte fel. A kétkörös megmérettetés részeként először fotót kellett küldeni, ha azt elfogadták, akkor a terméket el kellett juttatni Budapestre. A díjátadót pedig Egerben tartották.

A Magyar Kézműves Remek Díj célja, hogy segítse a kézművesség pozíciójának megőrzését és erősítését, a minőségi kézműves termékek piacra jutását, és ösztönözze az innovációt.

– Az országban 10-11-en vagyunk, akik ilyen fonottáruval foglalkoznak. A környéken egyébként rajtam kívül más alkotóról nem tudok. Csatlakoztam a Bihari Népművészeti Egyesülethez, amelynek elnöke, Kolozsvári István javasolta, hogy ne csak gyékénnyel, hanem sással is próbáljam meg, mivel volt náluk korábban egy erdélyi asszony, aki ezzel foglalkozott és szeretnék megtartani a szervezeten belül ezt a változatot – osztotta meg a nagyrábéi kézműves. Elmondta, nem sokan tudnak róla, hogy ilyen lehetőség is van a térségben, leginkább olyanok, akiknek az elmúlt tíz évben ajándékba adott termékéből.

Az érdeklődők egy része gyerekszéknek titulálja a sámlit a mérete miatt, mások nem merik mindennapi használatba fogni. Pedig tartós és erős, amit mi is leteszteltük. – Nem véletlen választottam ezt a méretet. Régebben sokan használtak ilyet, könnyen lehet hozni-vinni, rajta ülve például kukoricát morzsolni. Ma már ilyet nem lehet kapni: vagy gyerekszék van a boltokban, vagy hokedli – tette hozzá.

Megtudtuk azt is, hogy akár 10 évet is kibír egy ilyen fonott sámli rendszeres használat mellett is, a macskakörmöktől viszont érdemes távol tartani.

Az alkotás mellett szívesen adja tovább tudását a nagyrábéi kézműves. Mint elmondta, már két környékbeli általános iskola is bejelentkezett, hogy szívesen fogadják a gyerekek nyári táborába. A fonott sámlikon túl pedig szívesen készít szövött karkötőket és táskákat is, illetve igyekszik tudását elmélyíteni, újabb megoldásokkal megismerkedni néprajzi gyűjteményeken keresztül.