Látogatás Benei Péternél

2023.02.03. 07:00

Egy élet munkája van az ebesi mester szebbnél szebb pipáiban – fotókkal

Egykor évente sok ezer cseréppipát készítettek a debreceni mesterek, ma az országban egyedül az Ebesen élő népi iparművész, Benei Péter készít efféle eszközt. Ő fából.

Benei Péter pipakészítő

Forrás: Kiss Annamarie

A 77 éves berettyóújfalui születésű Benei Péter a nagyapjától örökölte a mesterséget, de nem vezette egyenes út erre a pályára. Arról, hogyan talált rá a ma is imádott tevékenységre, hogy mi az, ami sok évtizeden át az esztergagép mellett tartotta, a népi iparművész ebesi otthonában beszélt nekünk.

Frissen sült pogácsa és meleg vendégszeretet fogadott minket az ebesi családi házban, ahol néhány pillanat alatt időutazásba, és egyfajta különleges otthoni tárlatvezetésbe csöppentünk Péterrel, és feleségével, Anikóval. Nem mindennap invitálnak bennünket olyan nappaliba, ahol megvilágított vitrinben és a pipatóriumon sorakoznak mívesdohányzási eszközök. A szekrénysor tetején a nádudvari származású asszony fazekas nagyapjának, Fazekas Józsefnek a fekete kerámiái vonzották a tekintetet, mellettük a pipakészítő kiérdemelt serlegei fénylettek, a falakon festmények és egy sok éve megkopott, Amerikában készült fénykép Benei Sándorról, aki 1888 és 1984 között élt, és csak a maga szórakoztatására foglalkozott pipakészítéssel. Ő volt Péter nagyapja, a sorsfordító útmutató.

Kiállítás a nappaliban

A pipák kisebb része ritkaságokból álló gyűjtemény, a legtöbbet viszont Péter készítette. Különlegesebbnél különlegesebb darabokat emelt fel sorra. Mindegyiknek története van, és valamennyi őrzője a múltunknak. Sok másban is gyönyörködhettünk volna e falak közt, de a látogatásunk alapját mégiscsak a pipák adták, így e tárgyakat vettük sorra. Az egészen aprócskától az igencsak méretes darabokon át, a fából, a bambuszból, a porcelánból és az egyszer használatos kukoricacsutkából készültekig akadt a szemnek látnivaló.

Forrás: Kiss Annamarie

Láttunk férfiaknak készült darabokat, de nőknek szánt elegáns, borostyán csutorás pipát is. Amíg mi azon gondolkodtunk, hogy merjünk-e megérinteni is egyet ezekből a csodálatos tárgyakból, addig készítőjük egymás után tette és emelte őket, miközben lelkesen mutatta, melyiken mit érdemes felfedeznünk. Puszpángfából és orgonából készült mellett tengerhabkő tajtékpipa, valamint makrapipa is akadt. Egyiken magyar népi motívumok, másikon hortobágyi jegyek, harmadikon hazánk jelképei köszöntek vissza, de nem egy esetben vadászjeleneteket is nézegethettünk a faanyagon, sőt, volt, amelyik egyenesen Árpád vezér pajzsra emelését ábrázolta meghökkentő aprólékos részletességgel.

 

– A vagyoni helyzetet a pipa mérete jelezte. Hiszen a pipába dohány is kellett, és aki megengedhette magának, hogy sok dohányt tömjön a nagy pipába, az biztosan módos ember volt. A szegény embernek csak egy gyűszűnyi dohányra tellett – osztotta meg a népi iparművész időközben. Elmondta azt is, hogy a fapipa inkább a hegyvidék jellemzője, térségünkben a cseréppipa volt elterjedtebb.

Az 1700-as és 1800-as éves fordulóján Debrecenben 136 család pipakészítésből élt, szinte egész Európát ellátták. Feljegyezték, hogy 16 millió pipát gyártottak egy évben, egy része még Amerikába is elkerült, a tengerésznépek szerették. Az egyéb fazekasság elenyésző volt akkoriban

– mondta.

Nem kérdés: mindent tud a dohányzási eszközökről, ha kellene, napokig tudna beszélni róluk. De ne gondolja senki, hogy e szerelem a dohányzásról szól. A pipakészítő sosem gyújtott rá még egy cigarettára sem, pipái csak a szemének nyújtanak élvezetet. Saját pipájára is mindössze egyszer gyújtott rá, akkor is egy televíziós felvétel miatt.

Az ebesi népi iparművész megmutatott néhány pásztorbotot és fokost is, mert a pipák mellett néha ilyeneket is készít.

Forrás: Kiss Annamarie

Hogyan talált rá a mesterségére?

Péter elmondta, hogy a gimnáziumi évei alatt Egerben, a helyi bútorgyárban vett politechnikai órákat, asztalos ipari alaptevékenységet sajátított el. Végül műszaki pályára sodorta a sors, oktató volt, amit 1996-ig végzett. Ekkor egy súlyos betegség hosszú hónapokra ágyba kényszerítette, később nyugdíjállományba került miatta. – A felépülésem ideje alatt gyakran eszembe jutott nagyapám. Emlékszem gyermekkoromból arra, ahogy készítette a pipákat– mondta.

Nagyapja örökségéből maradt rá egy-egy darab, és néhány öreg szerszám is. Úgy döntött, ő is megpróbálkozik a mesterséggel. Készített egy-két munkadarabot, melyek bár kezdetlegesek voltak, de így is elnyerték a szakértő szemek bizalmát.

Az országban egyedül csak ő csinál már ilyen típusú kézműves pipákat, azt mondja, a formagazdagság, a formavilág ragadta meg.

A műhelyben sok időt tölt ma is

Látogatásunkkor azt is megnézhettük, hol készülnek ezek a mutatós darabok. Egy melléképületben kapott helyet a műhely, ahol – bár nem meglepő módon – még a plafonról is pipák lógtak. A faanyagtól hemzsegő műhelyben nem kevés időt tölt a pipakészítő, az idő ezen a helyen valahogy másképp telik. A műhely egyik sarkában – ahogy Péter fogalmazott, a pipakészítő egyik legfontosabb eszköze – az esztergagép kapott helyet. Bár a legtöbb faanyag ezzel alakul pipává, a mester igyekszik sok esetben kihasználni a természet adta lehetőségeket. Hogy megértsük, megmutat néhány még érintetlen fadarabot. És valóban, némelyik így, faragás nélkül is pipaforma, míg másikról gyermeki képzelőerő nélkül is állíthatjuk, pásztorbot. – Nagyon szeretem csinálni, mindig vannak újabb és újabb ötletek – jegyezte meg.

Munkái az egész világot bejárták, és ezzel együtt Ebes neve is, hiszen Péter mindig belevési a pipáiba a települése nevét. Szlovákia, Ausztrália, Új-Zéland, Olaszország, a Karib-térség – csak néhány hely, ahol megfordult már a hajdú-bihari mester munkája.

Sokan saját használatra vásároltak tőle, többen ajándéknak szánták a különleges tárgyat, és sokszor kiállításon mutatták be a Benei-pipákat a nagyérdeműnek.

A népi iparművészre egész családja büszke. Amikor Anikótól megkérdeztem, mit szólt évtizedekkel ezelőtt ehhez a különleges tevékenységhez, ennyi év távlatában is elérzékenyülve jegyezte meg: örültem, hogy él. De akkor sem volt ellenvetése, amikor minden jóra fordult.

Még most is szeretem nézni, ahogy a férjem esténként elmélyed a rajzolásban. Olyankor nem lehet beszélni vele, annyira belemerül. Tényleg szívvel-lélekkel csinálja

– mondta az asszony.

Forrás: Kiss Annamarie

Ez tehát Beneiék története. Egy asszonyé, aki visszakapta a férjét; valamint a férfié, aki lehetőséget és irányt kapott.

BBI

 

Címkék#pipa#ebes

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában