Száz emberből gyúrna egy példaképet, Senánszky Petra nem hisz a konzervatív nőideálban

Tetemes mennyiségű kupa és érdemplakett nehezíti a sarokvitrint, ami már a bejáratnál szembeötlik az érkező számára Debrecen huszonnyolc éves úszóbajnokának kicsi, de annál otthonosabb belvárosi lakásában. Őrzőjük Viszki, a tizennégyszeres világbajnok hipnotikus tekintetű, fölényes nyugalommal szemlélődő macska. A sellők ugyan lányok, de az uszonyosúszás – más sportágakhoz hasonlóan – nemtelen – feleli, amikor utólag megbánva ugyan, de elsőként a férfiakat megszégyenítő eredményeiről kérdezem. A sportolók nem a hagyományos női szerepben léteznek. Nem tud mindig a frizurára, a sminkre és az öltözékére figyelni, de éppen ezért szereti a díjátadókat és az interjúkat: ilyen alkalmakkor végre úgy jelenhet meg, amivel nem csak a víztükörbe nézve elégedett. 
Megnyugodtam. Mégis van, amiben hasonlítok egy világbajnokra. 

Ők, hárman 

Húga, a modellként tevékenykedő Flóra korábban szintén úszott, de nőiesebb típus. Az öltözködés sok fontos részletét és a sminkelést is tőle tanulta meg. Nővére, Vera és közte öt év korkülönbség van, de ahogy fogalmaz, a nőiesség területén is hárman, együtt formálódtak, ezért is szereti a családját: mindig, minden körülmények között összetartanak. Petra azonnal leszögezi: soha nem kate­gorizálja be magát semelyik nőtípus skatulyájába, sőt, semmilyen kategorizálásban nem hisz. Annál inkább vallja azt, hogy folyamatosan fejlődünk és változunk. Kell a társaság is, de ami fontos, hogy az évek alatt már megtanulta maga kontrollálni a versenyek előtti szabadabb időszakot. – Tudom, mi az az érzés, amit szeretnék elérni, és bármit megteszek érte – mutat a megszámlálhatatlan mennyiségű aranyéremre. Ekkor nemesül végre cinkossággá a bennem csírázó szeretetteljes irigység. 

Meglepően hangzik, de Petrának eddigi életét az kísérte végig, hogy elsőre nehezen mennek a dolgok. Rengeteg munka van az úszásban elért sikerek mögött is, amit az emberek nem látnak. A suliban az olvasással gyűlt meg a baja, gyakorlással túljutott a nehézségeken.

Nagyon szeretek megdolgozni a sikereimért, és sokkal jobban érzem magam azután, hogy elértem őket

– foglalja össze.

Petra vallja, amit szüleitől is látott: erőltetni semmit nem szabad, a szabad akaratnak viszont minden körülmények között teret kell adni. Sokan tudhatják, hogy sportsikerei mellett modellként is megállná a helyét, Petra viszont arról beszélt, hogy gyerekkorát beárnyékolta a magassága. Az iskolában cukkolták miatta, de a szülei ezekben a pluszcentikben is csak a szépséget és az előnyt látták. Végül sikeresen megküzdött ezzel az érzéssel is: megszerette a magasságát. – A sportból kaptam annyi önbizalmat, hogy elfelejtsem a negatív élményeket és feszültséget, ami emiatt bennem volt – teszi hozzá. 

Édesanyját öt évvel ezelőtt hirtelen szívhalál miatt veszítette el. Nem faggatom, mert ő maga nem kezdeményezi a történtek kifejtését. – Nagyon szép nő volt, és akkor is figyelt magára, amikor édesapámmal elváltak – folytatja. Határozott és minden helyzetben szókimondó volt. Gyerekkorát ez annyiban határozta meg, hogy szülei közül ő húzta meg a határokat. – Anya az a nő volt, akire mindhárman felnéztünk. Sosem, semmilyen kapcsolatban nem helyezte mások alá magát. Jó példakép volt, mindent megtett, hogy nekünk jó legyen, mi voltunk neki a legfontosabbak – emlékszik vissza.

Egy példakép nincs 

Félve kicsit, hogy naivan csenghet, mégsem hagy nyugodni a kérdés, és Rocky-filmeken szocializálódott újságíróként mégis felteszem: van-e, lehet-e példaképe egy tizennégyszeres világbajnoknak. Sok embert ismer, barátok, ismerősök és családtagok között is lát olyan pluszt, amit szeretne elsajátítani. Minden embernek van olyan tulajdonsága, ami miatt példaképet jelenthet neki, de ez semmiképp nem egy ember, vagy ha mégis, akkor nem létező személy.

A legfontosabb tulajdonság, a legnagyobb erény az őszinteség, akkor is, ha a másiknak nem esik jól.

Ugyanilyen fontos az alázat. Nekem nincs is más esélyem – teszi hozzá. Hiába van tizennégy világbajnoki címe, ha nem végzi el a munkát, mint bárki más, nincs fejlődés. 

Nyílt vízi tervek 

Nyáron, a világjátékok után még kvalifikálja magát a 2024-es olimpiára, aztán a családra fókuszál, Viszki gondozása és nevelése is egyfajta felkészülés az előtte álló, más típusú felelősségvállalásra. – Már mindent elértem, amit lehetett, de az olimpia a hab a tortán, és hiány­érzettel nem szeretném lezárni az élsportot – mondja végül, igazolva a teljesítmény és a szerénység hányadosának igazságtalan paradoxonát. Öregesen araszol fel a lift a nyolcadik emeletre, míg összegződik bennem: ha a nőiség kagyló volna, Senánszky Petra lenne benne az igazgyöngy. 

Valahogy biztosnak tűnik: a medence után sem marad majd víz nélkül, mert elhatározta, hogy a végtelen horizontú családi élet nyílt vizén folytatja tovább.

SZD