Mi lehet Schumival?

Aki azt várja a minden platformon élen álló filmtől, majd most kiderül, miként éli 2013-as síbalesete után mindennapjait a hétszeres világbajnok, nézze meg a sírósra, zsebkendő-szorongatósra sikerült remekművet. Nekem a gyerekkorom és a Forma–1 az Michael Schumacherrel nőtt egybe. Míg a nővéremnek a szobáját tapétaként a Take That és a Backstreet Boys fotói díszítették ilyen-olyan oldalról megközelítve, addig az én kis fiús birodalmamat ellepték a fotók sportolókról, köztük Schumival. A legboldogabb mégis akkor voltam, mikor 2010-ben aláírt a Mercedeshez. A Ferrari mindig arról cikkezett, hogy miért nem inkább Mika Häkkinent igazolták le, nem biztos, hogy sokra mennek a fiatal német pilótával – csak megjegyzem, öt világbajnoki címet szállított az olaszoknak végül. Milyen érdekes, hogy az először 2014-ben naptárba kerülő Orosz Nagydíjról Schuminak még csak fogalma sem lenne most, ha teljesen eszénél is lenne, mivel 2013 óta – ha igaz – semmiről nem tud, viszont a róla szóló film épp az idei Orosz Nagydíj előtt látott napvilágot. A film és a következő Forma–1-es hétvége által felmerült bennem, mi lenne, ha most felkelne: le van maradva nyolc évvel, ott jár, hogy épp négyszeres világbajnok Sebastian Vettel – igaz, ez azóta sem változott, bár a kedvence, a milánói tészta az már nem annyiba kerül, mint akkor, és még sorolhatnánk, egy biztos, hiányzik – szerintem a Ferrarinak is.

Palánki István