Ünnepélyes szavakkal és jókívánságokkal köszönti a Csokonai Színház megújulását a teátrum egykori igazgatója

Tisztelt Igazgató Úr, kedves Szabolcs, kedves Társulat!

Sok szeretettel gratulálok a megújult színházépülethez, a régi-új, modernebb köntösbe öltöztetett otthonotokhoz, amely falai között annyi feledhetetlen, a debreceni közönséget megnevettető, elgondolkodtató, vagy épp megríkató előadás született!

A színház 158 éves történetében megszámlálhatatlan színművész, énekművész, táncművész, zeneművész és az előadásokat kiszolgáló munkatárs alkotott és dolgozott városa közönségéért, annak szórakoztatására, edukálására, illetve még, ha csak pár órára is, de gondjaik elfeledtetése érdekében. Sokuk neve fennmaradt az utókornak, de sokuk neve sajnos feledésbe merült, pedig méltán érdemelnék ki, hogy rájuk is emlékezzünk, hiszen hosszasan lehetne sorolni nem csak a legendás debreceni művészek, hanem a színházat kiszolgáló tárak legendás egyéniségeinek, zseniális vezetőinek, dolgozóinak neveit. Hiszen egy előadás sikere, mindig a közös munkájukból születik meg. Mert minden egyes elem, a világítástól, a díszleten és jelmezen át a művészi megvalósításig szükséges a „csoda” megszületéséhez.

Sose feledjétek, egy színház működésének 80 %-a nem művészi jellegű munka, de a színházat mindig az alapján a 20% alapján ítélik meg, ami a függöny felgördülte és legördülte között történik. De ettől függetlenül, a 80% munkája nélkül, a 20% nem tudná ugyanazt a sikert elérni. Hiszen a TÁRSULAT - így nagybetűvel - akkor születik meg a sok vastapsot látott falak között, ha a kölcsönös tisztelet, az összes társulati tag egymás munkájának elismerése, az igazi társulati munka alapján és elvei mentén működik.

Debreceni művésznek lenni rang, ezt bátran állíthatom és a Debrecenben töltött 15 esztendőt követően bátran jelenthetem ki, ha eléritek, hogy a közönség megszeressen benneteket, akkor nagyon sokáig, néhány kiváltságost pedig örökre megőriz emlékezetében. Hálás vagyok a sorsnak, hogy 1989-ben Seregi László igazgató úr invitálására debreceni színművész lehettem, majd végül öt esztendőn át, a színészházból a második emeletre költözve követhettem példáját.

Nem könnyű kenyér a miénk, hiszen jól tudjuk, aki színházban szeretne dolgozni, azt sajnos még ma sem a fizetése motiválja ebben, hanem az a különös, magával ragadó világ, amelyet mostantól már egy korszerű, a mai kor elvárásainak is megfelelő és a színházát szerető debreceni nézőket is megillető épületben találhat meg. Mert nem mindenkinek adatik meg, hogy a világot jelentő deszkákra léphessen, hogy a fejgép fénysugár rá vetődjön, vagy a kulisszák titokzatos világába pillanthasson.

Igaz szívvel és barátsággal kívánom, hogy egyénileg és TÁRSULATKÉNT is érjetek el olyan sikereket, mint a színházi őseitek, akik már az égi társulatból nézik előadásaitokat és legyen ebben az új épületben Debrecennek olyan színháza és Társulata, amely tovább írja színháza aranykönyvét!

Sok sikert kívánok az ünnepi előadáshoz, az évadhoz és Igazgató Úr munkájához!

Csutka István, a Debreceni Csokonai Színház egykori igazgatója