Kevesen laknak Buzitán, de nem egyre kevesebben – fotókkal

A segédmunkás-tanulók szerény intenzitású munkakedvével kanyarodik a póni a szekérrel a buzitai Krisztus-feszület melletti földútra. A Buzita-tanya Nyíracsádtól több mint négy kilométerre, Vámospércs felé eső településrész, ahová a Haon az elnéptelenedő településeket bemutató sorozata miatt érkezett. Eltévedni nehéz, egyetlen utca szeli ketté a helyet, ahol első benyomásra értelmet nyer a cinikus kérdés, amit láthatóan dologtalan ismerősöknek szegezünk: Veled mi van, semmi? A kétsávos út is csak a távolsági busz miatt indokolt – jegyezzük meg először, mivel az út végén álló kúria tulajdonosán kívül mindenki két keréken intézni a dolgait.

Nem a nagyravágyók terepe

Nagy János a robogójával közelít az autónk felé, és nem kell kétszer kérnünk, hogy válaszoljon a kérdéseinkre. Sokat mond az átmenő forgalom gyakoriságáról, hogy tízperces ismerkedésünket háborítatlanul folytathattuk le az út közepén. Mint mondja, harmincöt éve él itt, három gyermeke mind kirepült, feleségével a nyugdíjas éveiket töltik az utca végi házban. Gyorsan eloszlatja a nagyvárosi gőg szülte derogáló előítéletet: csak mert csend van, korántse higgyük, hogy nincs élet a Buzitai úton.

– sorolja.

János korábban Nyíracsádon dolgozott egy térkőüzemben, majd Budapesten, most jó itt, azt mondja, Buzitán nincs sok minden, de nem is kell. Végül megtudjuk azt is, hogy helyben nincs lehetőség, és nem is igazán ambiciózus az itt élő huszonöt család egy része, jó hír viszont, hogy amint valaki kihal az egyik házból, gyorsan akad jelentkező az ingatlanra.

Jó egy órája vagyunk ott, amikor feltűnik az első mozgó autó, benne a fent említett Szűcs Zsolt, aki hasznos információkat oszt meg a kúriával kapcsolatban.

Elhajtott az egyetlen autó és vele az utolsó reményünk is, hogy még közelebbről megismerjük a helyet, a legfontosabbat viszont megtudtuk: kevesen, de nem egyre kevesebben laknak Buzitán, aminek az egyetlen utcája szerencsére csak az idegen szemével tűnik elnéptelenedőnek.