Istentiszteletettel ünnepelték az Úr születését a debreceni Nagytemplomban – fotókkal

Az Úr földre érkezéséről, az emberi test méltóságáról is beszélt Fekete Károly püspök.

Gubányi Patrik

Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke a hétfői istentiszteleten

Forrás: Czinege Melinda

Karácsony első napjának délelőttjén, december 25-én ünnepi istentiszteletet tartottak a Debreceni Református Nagytemplomban, melyet Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke celebrált.

– Amikor az atya megkomponálta Jézus Krisztus földre érkezését, akkor volt benne rutinja – kezdte ünnepi beszédét Fekete Károly. Rámutatott, hogy Isten maga is sokszor földet ért már, volt, amikor úgy gondolta, hogy kötekedő, és a félelmetes látogatás szükséges, jött már ítéletesen, de felelősségre vonóan is. Özönvízzel, sőt párszor döngő szózatokkal, füst- és tűzoszloppal és sok más természeti jelenséggel is megmutatta magát. Minden hatásos volt, de Isten azt gondolta, hogy nem volt még mindig elég hatékony. Úgy döntött, hogy ezúttal egy teljesen másféle érkezést választ: egy tiszta leány elcsodálkozásában, egy istenfélő ács zavarában, egy kisgyermek mosolyával kezdődött mindez. Isten egyszülöttje szeretetköntösben bújt elő, hogy az első karácsony emberléptékű találkozást eredményezzen. Legnagyobb és legegyszerűbb módon körbevett mindenkit az Úr dicsősége – emlékeztetett a püspök. Hangsúlyozta, hogy Isten folyamatosan keresi a módját, hogy ráébressze az emberiséget, rászorultságunkra, valamint féktelenségünkre, de a kiválasztottság-tudatunkra is.

Ő tudja igazán megfényesíteni mindazt, ami elhalványult, megfakult és képes megújítani, ami megfáradt és elavult. Isten kiemeli a látványelemek között a lényeget: talán nincs is még egy olyan ünnepünk, ami annyi jellel ajándékozott volna meg, mint a karácsony. A jelek mindig valami nagyobbra mutatnak, de aki csak a szimbólumig lát, abból legenda vagy rege marad

– mondta Fekete Károly.

Ünnepi istentisztelet a Nagytemplomban

Fotók: Czinege Melinda

Nem a karácsony külsőségeit kell növelni, hanem belül kell megélni az ünnepet

Mindannyian arra születtünk, hogy Krisztus az életünk egy pontján megszülessen bennünk és új életet teremtsen. Bár van háború, Krisztus a békesség fejedelme, bár van nyomorultság, Krisztus nyomorultjai mégis boldogok, bár van kétségbeesés, Betlehemben megszületett a remény. A karácsony annak valósága, hogy Isten az ember oldalán van, ezzel felemelte az életünket.

Ezért az emberi test méltóságának is az ünnepe a mostani. Isten az egesz embert szereti, törődik a mindennapi kenyerünkkel, egészségünkkel és sorsunkkal – húzta alá a püspök. – Életünk a testté lett igének a lakhelye, ami nem börtön és tárgy, hanem egy rangos, Krisztushoz köthető hely. A testük nem egy porladozó síremlék, hanem az egyszülött fiú szállása, melynek fontos a tisztán tartása, hisz ez Krisztus otthona, és ahol otthon van Jézus, onnan kiszorul minden emberellenes szándék és erő – mutatott rá.

Napjainkban kell felerősíteni Isten jótetszését

– Napjaink történései miatt éppen karácsonykor kell felerősíteni magunkban az Isten jótetszését. Legyünk az Úr ünnepi szószólói, az üdvözítő hírnökei, éppúgy, mint a pásztorok. A látványt felfogó és az üzenetet megértő pásztorok tovább látnak pólyánál, vagy jászolnál és a karácsonyi kellékeknél: egészen Istenig látnak, hiszen ők voltak az elsők, akik látták az Isten bárányát és elindultak a príma pásztorrá válás útján – hívta fel a figyelmet a püspök, aki úgy szólt: ha az egyszülött hiányzik, ott minden csonka és hiányos.

Fekete Károly az egybegyűlteknek azt kívánta, hogy töltsön el mindenkit örömmel, hogy földre jött Krisztus, mint mondta, az úri történet egy kisgyermekkel kezdődött, és reméljük, hogy mihamarabb folytatódhat.