„Nyugodtan tegyük fel Istennek a kérdést: hol vagy?”

Belső út önmagunk, Isten és a felebarátaink felé – ez az advent feladata Beszterczey András szerint. A Nagytemplom lelkipásztora nemrég a Hajdú Online stúdiójában beszélt az ajándékozásról mint a szeretet tárgyi megnyilvánulásáról, a mindennapi lét egyre gyarapodó instant kellékeiről és a szeretet kettős parancsolatáról. Szó volt arról is, hogy törölhető alapszoftverünk-e az önzés, mit jelent a lelki update, és érzelem-e egyáltalán a szeretet.

– fogalmazott Beszterczey András. Szerinte viszont sokunknál vagy elmarad, vagy felszínes marad ez a belső utazás, így a külső utunk csak az áruházakba vagy a webáruházba vezet. – Lehet, hogy ehelyett az emberi kapcsolataimban kellene utazást tennem egy bocsánatkéréssel, biztató sms-sel, egy rég nem hallott barát felhívásával. Ez már elegendő útkészítés lenne – fűzte hozzá.

Hátraarc az instant világnak

A lelkipásztor arra is felhívta a figyelmet, hogy bár az ajándékozás csodálatos dolog, bármikor is történik, de nem lehet sem több, sem más, mint a szeretet tárgyi megnyilvánulása. – Nem tehetjük függővé az anyagiaktól, és nem adhatjuk kényszer vagy elvárás hatására. Legyen rendben a kapcsolatom Istennel, magammal és az emberekkel, ennek lehet manifesztációja az ajándék, a sorrend azonban nem fordulhat meg – hangsúlyozta. Beszélt arról is, hogy csak Isten közelében és mellett tudunk méltóképpen és jól felkészülni a karácsonyra, de ha valaki még csak keres, vagy azt érzi, hogy hiányzik valami lelki tartalom az életéből, és felismeri, hogy valamit el szeretne érni, már megtette az első, legfontosabb lépést.

Úgy véli, a felkészülést nem könnyíti meg az instant világ jelenléte sem az életünkben. 

 – mutatott rá. Ennek kapcsán Beszterczey András kiemelte, hogy az önzés velünk született alapszoftver, jó hír viszont, hogy kezelhető. – Mivel „update” világban élünk, mi, keresztyének ilyenkor azt mondjuk, futtassunk egy új szoftvert, ami felülírja az előzőt, mégpedig nem mással, mint a szeretet kettős parancsolatával: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.

Szeretni, mindenek ellenére

A lelkész kitért arra is, hogy a keresztény szeretetnek úgy kell hangoznia: „szeretlek annak ellenére, hogy…” Azt tapasztalja azonban, hogy mindez rendkívül sérülékeny emberi program, mert gyakran még mindig inkább úgy hallani: „szeretlek, akkor, ha…”.

 – hangsúlyozta a Nagytemplom lelkipásztora.

Hozzáfűzte, fontos teológiai alaptétel, hogy ez a szeretet nem csak egy érzés, mert van két olyan, az ember számára elsőként csak érzésként definiált fogalom, amit a Biblia egész másképp magyaráz és kiegészít: ez a hit és a szeretet. – A hitről azt mondja, nem pusztán egy intellektuális állapot vagy filozófiai elmélkedés, hanem úgy hangzik: Hiszem, hogy van Isten, és cselekszem azt, amit kér. Ez a kettő adja a hitet. A szeretetről pedig a Biblia szerint csak úgy lehet beszélni, hogy annak fokozatától függően van bennünk egy kellemes érzés, és társul mellé a cselekvés. Tettek nélkül a szeretet szentimentalizmus, intellektuális tudás, romantikus álom vagy csak egyfajta felismerés, de a cselekedetek nélkül halott mind a hit, mind a szeretet – fejtette ki.

A fájdalom mint indikátor

Beszterczey Andrást megkértük arra is, segítsen értelmezni, mi lehet nekünk, békés országban élőknek a világban most dúló háborúk legfontosabb üzenete. – Mi, emberek kapcsolati, viszonyítási rendszerben élünk; vagy vakok vagyunk ezt észrevenni, vagy észrevesszük, és mindig „mihez képest” határozzuk meg önmagunkat. C. S. Lewis író a fájdalomról írt esszéjében azt mondja: Isten suttog hozzánk az örömeinkben, szól hozzánk a lelkiismeretünkben, de kiált reánk a fájdalomban: ezen a hangszórón keresztül rázza föl a süket világot. 

Végül úgy összegzett: azt szeretné mind önmagával, mind sokunkkal megértetni, hogy szólítsuk meg, kérdezzük meg Istent, és előbb-utóbb lesz rá válasz is.