Leves helyett almalé a menzán – jó ez így?

Megszokhattuk már, hogy a menzán a diákok többségének soha semmi sem jó, írhatunk 1986-ot, 1999-et vagy épp 2022-t: a leves sós, a leves sótlan, a krumplipüré folyós, a buktában kevés a lekvár, a pörkölt zsíros, otthon nem ilyen íze van. Ha a hagyományos, magyaros ízekkel találkoznak, az azért nem jó, mert anya másképp főzi, ellenben az újításokat rendszerint idegenkedve fogadják. Az, hogy a közétkeztetést igénybe vevő gyerekek az ételek egy részéhez hozzá sem nyúlnak, csak egy dolog – ugyanilyen aggasztó, hogy a nagyobbak már eleve ki sem kérik a tálalóból azt a fogást, amelyik ránézésre nem a fogukra való. A szülő fizet, gyakorlatilag látatlanban, hiszen a menüsorral csak papíron találkozik, ha egyáltalán veszi a fáradságot, hogy megnézze a havi étlapot. 

Felkészült dietetikusokkal 

Sokan azonban megnézik. Mert kíváncsiak rá, hogy mit és mennyit evett, egyáltalán evett-e aznap a gyerek, és a „mi volt ma az ebéd?” kérdésre miért érkezik válaszként a „nem tudom”. Vagy újabban ez: „almalé”. 

Szülői jelzésre tekintettük át az utóbbi hónapok iskolai étlapjait – és valóban: 

havonta több alkalommal bekúszott ebédkor az almalé a leves helyére. Nem tízórai vagy uzsonna mellé, hanem főétkezésre, a főfogás elé.

Hogy rendben van-e ez így, arról a közétkeztetést biztosító Hungast cégcsoportot kérdeztük. 

Enyedi Csaba, a GVC Zrt. kommunikációs igazgatója kitért arra: az étlapokat felkészült dietetikusok közreműködésével állítják össze, szem előtt tartva a hagyományos magyar ízeket, a területi sajátosságokat, a szezonalitást, valamint a fogyasztói elvárásokat. Figyelembe kell venniük a közétkeztetésre vonatkozó táplálkozás-egészségügyi előírásokat is, amely tartalmazza az egy adagra vonatkozó felhasználandó nyersanyagok mennyiségét és az adagolási útmutatót, korcsoportonként meghatározza nemcsak a napi energiaszükségletet, de egyes élelmiszerek felhasználási gyakoriságát is. Emellett küldetésüknek tekintik az újabb, a változatosságot képviselő ételek megismertetését is. 

– Meggyőződésünk, hogy az újszerű alapokon nyugvó, a jelen kor emberének életvitelével, mozgáskultúrájával összhangban lévő tápanyag-összetételű élelmiszereket fokozatosan kell megismertetni fogyasztóinkkal, hogy azok beltartalma, ízvilága befogadható legyen számukra – fogalmazott. 

Kiderült a válaszból az is, hogy előnyben részesítik a magyar, friss és alacsony feldolgozottsági fokú élelmiszereket. Vagyis: a termék és az alapanyag legyen lehetőleg helyi és egészséges. A hivatkozott gyümölcslé egyébként valóban ilyen: 100 százalékos derecskei almalé – rostos, két deciliteres, kis dobozos kiszerelésű, papír szívószállal. 

– Tíz szolgáltatási napon négy alkalommal engedi az előírás a gyümölcslét leves helyett, mi azonban legfeljebb kétszer tűzzük étlapra ebben az időkeretben – mondta a kommunikációs igazgató. 

Megnéztük: az egyik februári héten bácskai rizses hús és kolbászos rakott krumpli, a másik héten virslis paprikás krumpli és lasagne mellé adják az almalevet. És bár az ebéd egésze így is megfelel az előírt tápanyagtartalomnak, nem minden szülő örül neki, hogy leves helyett gyümölcslevet kap a gyerek. 

Kiment a leves a divatból? 

Enyedi Csaba a levesekkel kapcsolatban egy másik aspektust is megvilágított: – Bizonyos területeken már többségben vannak azok a fogyasztók, akik kevésbé, vagy már egyáltalán nem ragaszkodnak a leveshez ebédre. Meghallva tehát a kor szavát, a fogyasztói igényeket, divatosabb szóhasználattal élve a trendeket, bevezettük – egyelőre tesztjelleggel – a levesmentes napokat az oktatási szegmensben, amikor is ezt a fogást kiváltjuk más olyan egészséges finomsággal, aminek a gyermekek még jobban örülnek. A családi étkezésben is egyre inkább háttérbe szorul a leves, és inkább a főfogás az, ami az állandóságot jelenti egy közös ebéd esetében. Ráadásul a kisgyermekek az iskolákban tapasztalható rendkívül rövid ebédidő alkalmával a forró – és jelentős mennyiségű – levessel sem boldogulnak gyakran a menzán, így a jóval tartalmasabb főfogásra már vagy idő vagy hely nem marad. Márpedig a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagbevitel létfontosságú mindenkinél, hát még a fejlődő szervezet esetében – hangsúlyozta. 

CH