Nehéz ügy felnőtté válni

Nem könnyű elfogadni, hogy a bújós kis csemetéből a szobájában órákat egyedül töltő kamasz lesz, aki sokszor nem is a legmegfelelőbb hangnemet választja. A gyerek számára is nehéz feldolgozni azt, hogy mennyi minden változik a testében és a lelkében. Dr. Dávid Imre, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetének igazgatóhelyettese a Naplónak elmondta: a kamaszkor egy biológiai robbanás a szervezetben.

A korábban kialakult testkép teljesen átformálódik, hiszen megnyúlnak a csöves csontok, a karok, a lábak, a kézfejek, s ezáltal az egész mozgás esetlenebbé válik, és sokszor úgy mozog a serdülő a térben, mint egy elefánt a porcelánboltban.

A tinédzserkori nehézségek

– Erre a korra jellemző egy pszichés entrópia, ami a rendszernek valamiféle zavarodottságát jelenti. A rendszer arra törekszik ilyenkor, hogy helyreállítsa az optimális működését. Ebben az életkorban szinte megkerülhetetlen, hogy bizonyos időközönként a pszichikus entrópia állapotában leledzenek a fiatalok. Ilyenkor megfigyelhető egyfajta befelé fordulás, a környezettel szemben ridegebb magatartás. El kell végezni ugyanis azt a munkát a személyiségén önmagának a serdülőnek, hogy belenőjön a felnőttek társadalmába. Ehhez azonban mindenképp szükséges a magában eltöltött idő: tudjon önmagára reflektálni, fel tudja építeni önnön új személyiségét. Hiszen nagyon nehéz, ellentmondásokkal terhelt időszak ez. A környezetnek nagyon komoly elvárásai vannak, mit, hogyan kellene tenni, és természetesen megvannak a kamasznak az egyéni szükségletei is, vagyis hogy ő mit szeretne gyakorlatilag tenni – emlékeztetett dr. Dávid Imre.

A serdülővel sokszor kerülhet konfliktusba a szülő, azonban fontos, hogy a megfelelő kommunikációt válasszuk.

A szakember a humanisztikus pszichológiai irányzat egyik képviselője, dr. Thomas Gordon amerikai pszichológus módszerét javasolja, melynek lényege, hogy a személyes érzéseimet fogalmazom meg, s az adott cselekvésnek a rám gyakorolt hatását fejtsem ki. – Tehát: „Zavar az, ha ezt és ezt teszed, mert akkor én azt érzem hogy…” Ne hibáztassunk, rágalmazzunk, ne úgynevezett „Te” üzenetek formájában kommunikáljunk! Mindig a közvetlen, kézzel fogható, rám gyakorolt hatást fogalmazzuk meg, ne mérgező mondatokat „dobáljunk” a kamasz felé – nyomatékosította a szakember. Hozzátette: hisz a család erejében és a beszélgetésekben, ha az nem formális. A „Milyen volt a napod?” kiürült kérdés helyett kérdezzünk konkrétabban! Például: „Mi volt ma klassz a napodban? Milyen öröm ért ma? Volt-e, ami zavart?” Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nincs tökéletes kulcs a zárba, hiszen kamasz és kamasz között is óriási különbségek vannak. Dr. Dávid Imre szerint már kisgyermekkortól úgy kellene „belenőni” a társadalomba, hogy mindig legyen létjogosultsága a család minden tagjának az örömeiről, bánatáról, a szorongásairól beszélni.

Egy simogatás is fontos lehet

– Azt tapasztalom, hogy sok családban a kamasz introvertáltabb, durván „pokróc” magatartása miatt valahogy az érintések világában is szemérmesebbé válunk. Pedig a serdülő is igényli a fizikai kontaktust. Egy hátsimogatás, vagy ölelés is sokat jelenthet – tanácsolta a pszichológus.

Veszedelmes lehet ez az álomvilág

Négy nagy terület van, amely között a kamasz ideje megoszlik: család, iskola, barátok és az egyedül töltött idő. – Csíkszentmihályi Mihálynak egy 1984-es kutatása szerint az amerikai átlag fiatal a napjának 13 százalékát a saját szobájában töltötte. Napjainkban – az internet világában – ez az idő még drámaibb mértékben megnövekedett. Bizonyos szempontból érthetően, hiszen a gyerek szobája tabu, az az ő világa. Mindez azonban nagy veszélyt is rejt, hiszen ellenőrizhetetlenné válik, mi történik odabent. A kütyük használata közben olyan hatások érik a serdülőket, amelyek jószerivel megjósolhatatlanok – figyelmeztet a szakember. Dr. Dávid Imre szerint az okoseszköz az addikció világát hozhatja magával. Legyen az telefon- vagy Facebook-függőség, mely belesodorhat egy ­rossz irányú személyiségfejlődésbe, ennek következtében pedig megjelenhet a drog- és alkoholfüggőség is. – A közösségi média fantasztikus és egyben sok tekintetben csábító világot mutat. A kamaszok azt látják, milyen csodálatos helyekre utaznak az influencerek, akik tökéletes alakkal mosolyognak szuper tárgyaik környezetében a képeken. Ez könnyen okozhat a kamaszban szorongást, pedig egy változó testkép okozta pszichés megterhelést enélkül is nagyon nehéz feldolgozni ebben a kritikus időszakban. A pszichológusok többsége úgy véli, hogy az egészséges személyiséget sok tekintetben az különbözteti meg a kevésbé egészségestől vagy épp betegtől, hogy be tudja építeni az önmagáról alkotott képbe azokat az új tapasztalásokat, amelyeket a serdülő magáról szerez – mutatott rá az igazgatóhelyettes.

Pálfi-Tóth Zoé

A kritikus időszakban segíthet a közösség

A kamasz viselkedését sok esetben egy baráti társaság meg tudja változtatni. A fiatalok az idejük egynegyed részét a haverokkal töltik. – Egy-egy rossz társaság sokszor azt az odafigyelést, azt a pozitív visszajelzést tudja megadni a kamasznak, amit otthon nem kap meg: például „te vagy a jó fej, mert brahiból fel tudsz nyomni egy autót”, „te vagy a legügyesebb, mert egy órán belül tudsz anyagot szerezni”. Ha a családban van egy szeretetteljes légkör, és folyamatosak a pozitív megerősítések, akkor sokkal inkább elkerülhetők az említett szituációk. Ott kell lenni érzelmi támaszként a serdülő mellett a stabil, sokat próbált felnőttnek – nyomatékosította dr. Dávid Imre.

Természetesen a közösség rendkívül meghatározó és drámai erejű is lehet a serdülő életében, ha pozitív értékrendű. Legyen az egy táncstúdió, sportcsapat vagy színjátszó kör, ennek a kritikus felnőtté válási időszaknak nagyon jó támogatója lehet. – Egy színjátszó kör tökéletes hely lehet arra, hogy a különböző magatartásmintákat következmények nélkül kipróbálhassa a serdülő. A tánc segítségével megtanul a testével játszani, kordában tartani azt, így a serdülőkorral együtt járó esetlenség csökkenhet, megszűnhet. A sport pedig a kudarcok kezelésében, az életben előforduló nehézségekkel való megküzdésben segít. A csapatsportok által megtanul együttműködni, alkalmazkodni, alárendelődni. Ezek mind frenetikus hatással vannak a személyiségváltozásra – emelte ki a szakember.

Az énképalakító párbeszéd

E közösségek arra is nagyon jók, hogy végbemehessen az énképalakító párbeszéd a fiatal és a környezet között. Hogy lássák a kamaszt megmutatkozni különböző helyzetekben, amelyekre a környezet visszajelzést tud adni. Hiszen személyiségének újraépítéséhez a serdülő be akarja gyűjteni a környezettől kapott impulzusokat. „Hiába fürösztöd önmagadban…” – idézte József Attilát a szakember.