Vegetáriánus szerelmi történet a Móricz Zsigmond Színházban Nyíregyházán

Így történt ez legutóbb, amikor Egressy Zoltán munkáját, a Fafeye, a tengerész című játékot állították színpadra. A gyerekek már akkor lelkesedésben törtek ki, amikor pénteken elsötétült a nézőtér.

Szerencsére – ez a színház varázsa – abbamaradt a zajongás, s a gyerekek figyelemmel követték a történetet. A jóság, a tisztesség győzelmét, ami ebben a korban természetes módon valósul meg.

Mészáros Zsófia látványos jelmezeket és díszletet álmodott a színpadra, Olt Tamás muzsikája olykor a slágerrel is kacérkodott. A szöveg több ötletet is elbírt volna, így helyenként az unalomba fulladt, s ezen még az sem segített, hogy csikorgósan didaktikus („a szépségnél fontosabb az ész” stb) volt.

Molnár-Keresztyén Gabriella rendezését leginkább az jellemezte, hogy kézben tartotta az előadást, s elgondolta, minek örülnének a gyerekek. A kis közönségben megvolt az igény az azonosulásra, erre azonban nem adott módot a játék, pedig ez mindig hatásos és élménnyel járó izgalom lehet a gyerekek számára. Voltak erre mutató kísérletek a nézőtéren, de a színészek nem reagálhattak ezekre.

Szerethető volt Nagyidai Gergő sutasága, Petneházy Attila humorban gazdag játéka, Olt Tamás Buttandere, Tóth Zoltán László kikiáltója, vagy Koblicska Kálmán Bittnere és Molnár Mariann Paradicsom-lánya.

- Nagy István Attila -