A bethlenes bizonyítvány mindig garancia

Teitelbaum Zsuzsanna Judit oktató 1995 és 1999 között volt az iskola tanulója, immár tíz éve dolgozik az intézményben. – Az első napokon mindig nagy izgalommal és kíváncsisággal érkeztem az iskolába. Fontos volt számomra az évek alatt megtapasztalt biztonság, a kiszámíthatóság, az egységes elvárások megléte, valamint oktatóim pozitív felénk fordulása, jószándékú és motiváló tanítási módszerei. A négy év gyorsan elrepült. Diákkoromban csodálatos tanáraim voltak, tele energiával és szeretettel. Minden nap értünk, diákokért és az iskoláért dolgoztak. Indíttatásuk kihatott képességeim fejlődésére, személyiségemre és az egész életemre. Nagy létszámú osztályba jártam, ahol sokat tanultunk a megértésről, az alkalmazkodásról, az emberi kapcsolatok építéséről, illetve arról, hogy habár mindegyikünk más, de ugyanannyira értékes. Megtanították, hogyan használjuk képességeinket, hogyan fedezzük fel magunkban az értékest, a jót és fogadjuk el önmagunkat. Munkafegyelemre, szorgalomra, kitartásra, céltudatosságra neveltek. Értékeléseik segítőek voltak, pozitívan hatottak továbbhaladásunkra, fejlődésünkre és motiváltságunkra. Megtanultunk egymásra figyelni, egymást segíteni, közösségben gondolkodni és cselekedni – emlékezett vissza diákéveire.

Jelentős lépés volt az életében, amikor visszatért tanítani egykori iskolájába. – Amikor az egyik kedves volt tanárom megkeresett telefonon, hogy van egy szabad állás és szeretnék-e dolgozni a Bethlenben, én igent mondtam. Megtisztelőnek éreztem, és kíváncsi voltam, milyen a másik oldalon lenni, megtapasztalni, motiválni, átadni a tudást, ugyanakkor megfelelni a feladatnak. Izgalommal telve vártam az első napokat. Igaz, hogy csak fél évre érkeztem helyettesítő tanárnak, de aztán véglegesítettek – mondta, majd hozzátette, hogy a mai napig teljesen máshogy néz egykori oktatóira. – Eleinte nagyon furcsa érzés volt, főleg tegező viszonyt kialakítani. Ma már nem sok tanár van itt, akik engem tanítottak, de megmaradt egy speciális viszony, kötődés és tisztelet – fűzte hozzá.

Az eltelt évek alatt számtalan felújítás és eszközbeszerzés történt az intézményben. – A digitális eszközök száma jelentősen növekedett. A régebbi, közösséget formáló, erősítő programok helyett új elfoglaltságokat szervezünk, amelyek tanulóink igényeihez és a fejlődéshez igazodnak a kor kihívásainak megfelelve. Fontos, hogy diákjaink szép élményekkel és emlékekkel, életre szóló tapasztalatokkal, korszerű tudással fejezzék be tanulmányaikat – fogalmazott az oktató. 

– A reál beállítottságú tanulóknak ajánlanám elsősorban a Bethlent, akiket a matematikán túl érdekel a gazdasági élet vagy a turizmus is. Azon fiataloknak érdemes ide jelentkezni, akik azt tervezik, hogy szakirányban tanulnak tovább, vagy akik érettségi után szeretnének munkába állni. Azoknak is érdemes fontolóra venni a jelentkezést, akik szeretnének egy értékes szakmát, azonban más úton folytatják majd tovább a tanulmányaikat.

Elmondása szerint az iskola oktatói komplex feladatokat látnak el nap mint nap. – Küldetésünk, hogy a Bethlenbe járó tanulók – támogató iskolai környezetben – olyan tudásban részesüljenek, és olyan felkészítést kapjanak, amellyel az itt eltöltött évek után bátran, az új ismeretekre, kihívásokra nyitottan lépnek ki az iskola kapuján – mondta.

Tóth Györgyit, az intézmény magyar nyelv és irodalom szakos oktatóját, a pályaválasztásban egykori történelemtanára inspirálta. – 1991-1995 között jártam a Bethlen Gábor Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola számviteli-gazdálkodási szakjára. A családunkban mondhatni hagyománnyá vált a Bethlenben tanulni, hiszen a nagyapám, az édesanyám, két nagybátyám, az unokatestvérem és a testvérem is bethlenes diák volt. Az intézmény már akkoriban is a jó középiskolák közé tartozott, tehát jó képességű, szorgalmas, célorientált tanulók jártak ide. A mi osztályunkból mindenki továbbtanult. A diákság körében ugyanolyan jó hangulatú, kellemes légkör uralkodott akkor is, mint most. A tanórákon figyeltünk, otthon sokat tanultunk, de azért szórakoztunk is, hiszen Bethlen-bulikat szerveztek nekünk az Aranybika Bartók termében. Itt jobban megismertük a többi osztályba járó társainkat, azóta tartó barátságok, szerelmek szövődtek. A tanáraink szakmailag és emberileg is kiváló pedagógusok voltak, színvonalas, jól érthető órákat tartottak. Ha problémánk volt, bármikor fordulhattunk hozzájuk segítségért. Bizonyítékul szolgál erre, hogy engem a pályaválasztásban a történelemtanárom személyisége inspirált. Az osztályfőnökünk egy összetartó, egymást segítő osztályközösséget varázsolt belőlünk, olyannyira, hogy a mai napig minden ötödik évben megszervezzük az érettségi találkozónkat – árulta el.

Bár a Bethlenben képesített könyvelő, statisztikus, vállalati tervező képesítést szerzett, soha nem dolgozott ezen a területen. – Először Tanítóképző Főiskolát, majd a Debreceni Egyetemen magyar-történelem szakos tanári diplomát szereztem. A középiskolámban tanáraim többsége követendő mintául szolgált nekem, megtanultam tőlük azokat az alapelveket, amelyeket ma is vallok: a diákjaimat partnerként kell kezelnem, segítenem kell őket az ismeretszerzésükben, türelemmel és megértéssel kell hozzájuk fordulnom, a módszereimben igazodnom kell a fejlődéshez, vagyis folyamatosan meg kell újulnom. Visszatekintve emberileg is sokat kaptam a Bethlentől, hiszen ott tanultam meg a küzdést, a szakma iránti alázatot, a tiszteletet és a humánus magatartást. Amikor meghallottam, hogy a volt iskolámba keresnek magyartanárt, azonnal megpályáztam az állást. Igazából ez nem is volt kérdés, hiszen diákként is nagyon szerettem ide járni, ezért úgy gondoltam, tanárként is ki tudok majd itt teljesedni. Ez így is lett, hiszen a világra nyitott, érdeklődő, jó képességű, vidám fiatalokat tanítok 2009 óta az iskola falai között. Kezdetben nagyon furcsa érzés volt az egykori tanáraimat kollégaként kezelni (pl.: tegezni), de mivel kedvesek, befogadóak, segítőkészek voltak velem, így hamar elmúlt ez az érzés, és természetessé vált a helyzet. Nagyon hálás vagyok nekik azért, mert megkönnyítették a tanári karba való beilleszkedésemet. 2009-ben még együtt tanítottam a volt osztályfőnökömmel, a magyartanárommal, a földrajztanárommal és néhány szakmai oktatómmal is. Mára már csak egy volt tanárommal dolgozok együtt – tette hozzá.

A tanárnő kitért arra is, hogy az iskola felszereltsége sokat javult az eltelt évek alatt. A tantermekben projektorok, laptopok, aktív táblák segítik a munkát, ezenkívül a bútorok is megújultak. – Azt gondolom, hogy a mai oktatás elképzelhetetlen az IKT eszközök használata nélkül, hiszen ezek segítségével könnyebb a mai fiatalokhoz utat találni. A Diákönkormányzatot segítő oktatóként elmondhatom, hogy a gyerekek programjai is bővültek. Ugyan Bethlen-buli már nincsen, de szervezünk nekik Fecskenapot, Elsősavatóval megkoronázott Fecskehetet, Szalagavatót, Halloweent, Mikulást, Karácsonyt, Farsangot, Végzős bált, DÖK-napot, stb. Járhatnak szakkörökre, mint például fotó szakkör, túra szakkör, társasjáték klub, stb. Ma már lehetőségük van a diákoknak nyelvgyakorlás céljából külföldre látogatni az Erasmus-programmal, illetve francia és svájci cserekapcsolatainkkal.

Tóth Györgyi szerint a Bethlen legnagyobb erőssége a piacképes szakmák kínálása, akár a turizmus-vendéglátás, akár a gazdálkodás-menedzsment ágazatra gondolunk. – Az iskolánkban megszerezhető összes szakmával könnyen el tudnak helyezkedni a fiatalok, illetve a kiváló szakmai alappal tovább is tudnak tanulni. Nagy népszerűségnek örvend a színvonalas és eredményes kéttannyelvű oktatásunk is, hiszen nyelvtudás nélkül ma már nehéz érvényesülni a munkaerőpiacon. Nagy gondot fordít az iskola a tehetséggondozásra, melynek eredményeként a versenyeken szép sikereket érnek el a diákjaink. Fontos megemlíteni, hogy a Bethlen ECDL Vizsgaközpont is. Vonzóak lehetnek a nyolcadikos gyerekek számára a korábban már említett külföldi csereprogramok, illetve a közösségépítő, szórakoztató rendezvények is.  Talán a legfontosabb, hogy a leendő „fecskéket” barátságos, segítőkész fiatalok, valamint szakmailag és emberileg is kiváló oktatók várják – jegyezte meg.

Panyiczki-Berényi Viktória