Fotós és kézilabdázó az objektív két oldalán

A Nagyerdei Víztorony adott otthont szerda este a rendezvénynek, amely a Mathias Corvinus Collegium Debreceni Képzési Központ szervezésének köszönhetően jöhetett létre. A diskurzus házigazdája Csisztu Zsuzsa, magyar tornászbajnoknő volt. A beszélgetésben részt vett még Mocsai Tamás magyar olimpikon kézilabdázó és Derencsényi István debreceni fotóriporter.

Az esemény jó hangulatban zajlott, a jelenlévők kötetlenül beszélgettek, mindenki egy számára kedves történettel kezdte az estét. Először Csisztu Zsuzsa az 1983-as debreceni versenyének élményeit, sikereit elevenítette fel. A Napló korábbi fotóriportere, Derencsényi István elárulta, hogy a DVSC szurkolói ultracsoport legfiatalabb tagjaként, Komáromi Gábor biztatására vágott bele a fotózásba. Mocsai Tamás a pályájának első lépéseibe nyújtott betekintést: szülei nem kötelezték a kézilabdára, azonban Németországban, ahol édesapja edzősködött, megfogta a 3000 szurkolóval telt csarnok hangulata, ott határozta el, hogy ő is részese akar lenni az élménynek.

Nem elég a tehetség

Csisztu Zsuzsa érdeklődött a résztvevőknél, hogy szerintük milyen arányban kell a fotózáshoz, a kézilabdához tehetség és szorgalom. Mocsai szerint szükség van a tehetségre, de az elkötelezettség, a gyakorlás, az akarat is nagyon fontos, illetve meg kell ragadni a lehetőséget. Az utóbbira saját példát is hozott korábbi németországi karrierjéből: edzője mellőzte őt, hiszen a hazai játékosokat preferálta, így számára azokat a pillanatokat kellett megragadni, amikor kapott néhány percet a pályán. A debreceni fotós szerint kevés, hogyha az ember jó fotókat készít, érzi a sportágat, felkészül, bizalmi kapcsolatot kell kialakítani a sportolókkal. Ez az együtt töltött idő alatt jön létre a közös utazások, étkezések alkalmával.

Olimpia testközelből

Ezt követően az olimpiai élményekről számoltak be a résztvevők. Derencsényi István a riói olimpián karneváli hangulatot élhetett át, viszont a vírusok és a sok lopásos bűncselekmény miatt nem volt teljes a biztonságérzete. Szerinte nem összehasonlítható televízióban és a helyszínen átélt olimpia képe, a TV-ben sokkal szebben fest az esemény, mint a helyszínen. Mocsai Tamásnak felejthetetlen élmény volt, amikor az olimpia előtt, ankét keretein belül találkozhattak a magyar szurkolókkal.

A sikeres fotós megemlítette szakmájának néhány negatívumát is. Hiába veszik folyamatosan körül az emberek, a sportolók, ki kell zárni a külvilágot, amikor dolgozik. Derencsényi István elárulta, hogy ki kell lépnie a rajongói, szurkolói énjéből, ha fotóz, mert sok múlhat néhány másodpercen. Ha elkezd örülni egy sikernek, akkor elveszíti azt a pillanatot, amelyet meg kell örökítenie, nem szabad hibázni. Nem azonosulhat a sportolók örömével vagy bánatával, hiszen ezeket az érzelmeket kell lencsevégre kapnia.

Kiváló helyszínek az Eb-re

A kerekasztal beszélgetést követően Mocsai Tamás beszélt a Hajdú-bihari Naplónak a sportfotósokhoz fűződő viszonyáról, illetve a részben hazai rendezésű kézilabda Európa-bajnokságról. – A Főnix Aréna most újult meg, az én időmben is remek hangulatú mérkőzéseket játszottunk itt, ez abszolút jó választás, csakúgy, mint budapesti és a szegedi csarnok is – mondta az egykori sportoló.

Pozitív tendencia

Az olimpikon elárulta, hogy milyennek látja a magyar válogatott esélyeit a jövő évi tornán. – Az utóbbi két évben a válogatott fejlődése és a tendencia nagyon pozitív, sok lehetőséget kapnak a válogatott játékosaink a klubcsapataikban. A kézilabdában egyre több top válogatott van, bízom benne, hogy mi is odaérhetünk a legjobbak közé – fejezte ki reményeit.

Amióta elterjedtebb a közösségi média azóta gyakrabban lát képeket önmagáról Mocsai Tamás. – Jó érzés visszanézni ezeket a fotókat, segítenek visszaemlékezni, felidézni a pillanatokat. Többször is előfordult, hogy olyan képet láttam utólagosan, amelyek megmosolyogtatóak voltak. Például egy érdekes mozdulat vagy gesztikuláció, amely jó kedvre derített visszanézve – zárta gondolatait az egykori kézilabdázó.

Arany Balázs