Gróf Dávid mindig is érezte, hogy a kapuban a helye

A Loki kapusa, Gróf Dávid szeptemberben érkezett kölcsönszerződéssel a Ferencvárostól Debrecenbe. A 31 éves futballista elmondása szerint nagyon jól érzi magát feleségével, Klaudiával és kiskutyájukkal, Lufival a cívisvárosban, amihez persze kell az is, hogy a DVSC jó úton halad a feljutás felé. Természetesen a 99-es számú hálóőr is nagyban hozzájárul ehhez, akiről talán kevesen tudják, hogy édesapja is első osztályban védő kapus volt annak idején. Gróf Attilát legtöbbször az Újpest színeiben lehetett látni a 80-as és a 90-es években. Adódik a kérdés, hogy Dávidnak is egyenes út vezetett-e kapuba.

– Az magától értetődő volt, hogy a foci lesz a mindenem, nagyon pici korom óta ott voltam mindig a pálya szélén – elevenítette fel emlékeit a Hajdú-bihari Naplónak Gróf. – Láttam aput is, a csapattársait, szerencsére közel tudtam kerülni mindig a csapathoz. Sokat mentem az együttesükkel, volt olyan vezetőedző, aki megengedte, hogy velük utazzak, ez nekem óriási élmény volt. Mindig is tudtam, hogy nekem a futballban lesz dolgom. Az, hogy kapus lettem inkább az én döntésem volt, sőt, apu még próbált volna távol tartani tőle. Tudta, hogy mennyi stresszel jár ez a szakma, ezért talán jobban is örült volna, hogyha mezőnyjátékos leszek. Viszont én

„úgy éreztem, hogy a kapuban kell lennem, soha nem is próbáltam máshol”

– mondta.

Csak magára számíthatott

A DVSC hálóőre nagyon fiatalon, 2006-ban kikerült Skóciába a Hibernian csapatához, aztán több angol majd német klubot is megjárt, mielőtt 2015-ben visszatért Magyarországra, a Csákvárhoz. – Mielőtt elköltöztem, csak az iskolában, az edzésen és otthon töltöttem a napjaimat, a világról nem túl sokat tudtam. Azt mondhatjuk, hogy belecsöppentem az életbe viszonylag korán, és ott már csak magamra számíthattam. Ennek volt sok jó és rossz oldala is, de a lényeg, hogy mindenből tanultam, ezek a dolgok is hozzájárultak ahhoz, hogy milyen ember vagyok most – fogalmazott.

Pozitív üzenetek

Gróf Dávidék a koronavírus második hullámának a fellendülésekor érkeztek a hajdúságba, így azóta nem nagyon volt lehetőségük kimozdulni. – Budapesten nagyon szerettem a gyerekekhez eljárkálni különböző rendezvényekre. Amikor jobb idő van, több helyen szerveznek sportválasztókat, szívesen részt veszek ezeken, szerencsére Klau sem bánja, hogy a szabadidőnket is kapus- és focitáborokban töltjük. Bízom benne, hogy hamarosan visszaállhatunk a normál kerékvágásba, és akkor lesz egy kis pörgés. Persze jól esik mostanában otthon is pihenni egy kicsit az edzések után. Amúgy nagyon jól érezzük magunkat Debrecenben már az elejétől fogva. Az nagyon jól esett, hogy amikor felröppentek a hírek, hogy esetleg a Lokiba jövök, rengeteg pozitív üzenetet kaptam az itteni szurkolóktól és ez is segítette a döntésemet. Az első találkozón is amikor a kapuban álltam akkor is szeretettel fogadott mindenki, úgyhogy próbálom ezt a bizalmat visszaadni – mondta.

A magyar bajnok portás feleségével, Klaudiával és kutyusukkal, Lufival élik mindennapjaikat. – Amióta az eszemet tudom mindig volt háziállatunk, igaz, kicsit méretesebb kutyáink voltak korábban otthon, de mindig is nagyon szerettem őket. Szoktunk is segíteni állatmenhelyeken, a legtöbbjük adományokból tartja fent magát. Voltunk helyeken, ahol 100-150 kutyát kell etetniük, és hallottunk eléggé horror sztorikat, ezért szeretnénk hozzájárulni a munkájukhoz. Lufit is elég rossz körülmények közül hoztuk el, reméljük, hogy komolyodik egy kicsit és akkor tudunk még egy kis pajtit örökbe fogadni mellé – árulta el.

Izgalmas hobbi

A Loki hálóőre saját sportruházati márkát is a piacra dobott, a logó a kapus nevére és a pályán viselt mezszámára utal.

– Sokszor a meccsek után szoktak a szurkolók mindenféle ereklyéket kérni tőlem, de sajnos annyi cuccom nincs, hogy mindenkit ki tudjak ezekkel szolgálni. Próbáltunk ezért valamit létrehozni, ami teljes mértékben hozzám köthető. A nulláról kezdtük el, igyekszünk olyanra csinálni, ahogy nekünk tetszik. Egyelőre ez hobbiszinten megy, egy kollekciónk már kész, kora tavasszal szeretnénk kihozni a másodikat, aztán meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Egyelőre nagyon élvezzük, izgalmas belelátni valami olyan témába, ami eddig távol állt tőlünk – mondta Gróf Dávid, aki a futball utáni terveiről is beszélt. – Ahogy az ember közeledik a harminchoz, akkor elkezd gondolkozni, főleg a labdarúgásban, ahol bármikor bármi megtörténhet. Lehet az egyik nap még játszol, de a másik nap már nem tudsz.

„Szerencsére engem a sérülések elkerültek, és kapusként még van is azért jó pár évem, de ötleteim már vannak a jövőre nézve.”

Sokan az edzősködést választják, de én inkább a foci üzleti oldala mellett maradnék. Jó lenne látni, hogy a kezem alól kerülnek ki a következő időszak tehetséges portásai, de inkább menedzserként segíteném a fiatalokat.

Poénként fogta fel

A ferencvárosi időszaka alatt a magyar internet egyik legnépszerűbb focis oldala gyakran elővette témaként Gróf Dávidot, a szerkesztők azért ugratták, mert sok időt töltött csereként. – Talán a legelején volt, hogy úgy éreztem, bármit csinálok, valamiért elővesznek. Tíz tétmeccset védtem a szezon során, szerintem sokak jóval többet töltöttek a kispadon, mint én. De igazából örülök neki, hiszen rengetegen követik azt az oldalt és én is hozzájárultam a népszerűségükhöz, illetve engem is többen megismertek ezáltal. Tényleg a kezdetekkor zavart egy kicsit, de aztán én is mókásnak fogtam fel az egészet, úgyhogy igyekeztem partner lenni és üzentem is nekik egy képpel. Nagyon kedvesen válaszoltak is, hogy az intelligenciáját mutatja valakinek, ha saját magán is tud nevetni. De a legfontosabb, hogy most már a cserepados bejegyzések megszűntek, hiszen újra a pályán vagyok és arra koncentrálhatok, hogy visszajussunk az első osztályba a Lokival – hangsúlyozta a kapus.

Bakos Attila