„Szétszéledünk mi is, és szerintem a csapat is” – hiába várták a drukkerek a lokistákat

„Ma temetjük a régi Lokit, holnap pedig kezdjük nevelgetni az újat. Mert bármi is legyen a meccs eredménye, a mostani helyzet nem tartható fenn tovább! Az NB II. nem NB I., ha pedig ma győzünk, és az élvonalban maradunk, akkor az nem fordulhat elő még egyszer, hogy a kiesés ellen kelljen harcolni egy Lokinak!”

– vélekedett eképpen egy sörözgető közösség a Paks elleni derbi előtt. Mondataikból kiderült, leginkább nem azt sajnálnák, hogy jövőre esetleg a másodosztályban kell vitézkedni a DVSC-nek, hanem azt, ha a jelenlegi helyzet nem késztetné gyökeres fordulatra azokat, akik tehetnének a csapat jobb szerepléséért. Hogy kik ezek? Kérdésünkre inkább csak hallgattak.

„Méltatlanok rá…”

Nem úgy a találkozó lefújása után, amikor kórusban követelték Szima Gábort, a DVSC elnökét, hogy jöjjön ki, és válaszoljon a kérdésükre. Pontosan arra – üvöltötte mellettünk egy hang a B-középben –, hogy miként lehet az, hogy az idény elején a csapat még a nemzetközi porondon játszott, most meg kiesik a hazai labdarúgás élvonalából.

„Ez felfoghatatlan, ilyen nincs sehol a világon!”

Persze voltak, akik csendesebben, pontosabban, arcukat tenyerükbe temetve igyekeztek túllenni a Loki kiesése keltette első sokkon. A drukkerek egy csoportja közben már a pályán volt, akiket korábban biztattak szakadatlanul, azokról most a DVSC-mezt igyekeztek lecibálni. – Méltatlanok rá… – súgta az egyik csendes drukker, majd felállt, köpött egyet a pálya felé, és indult kifelé.

Utóbbi cselekedetét egyre többen követték, hiszen az akkorra már a védőfelszerelésbe bújt rendőrök sorfala állta el az utat a pálya felé, és ha a rendfenntartók mégis kevesen lennének, az erősítés már az oldalvonal mentén felsorakozva várt parancsra.

Kezdhetik ismét elölről

Kisvártatva a drukkerek egy mintegy 150 fős csoportja, kíséretükben legalább ugyanennyi kíváncsiskodóval a játékoskijáróhoz vonult, Szima Gábor és néhány játékos nevét skandálták, velük szerettek volna beszélni. Ebben azonban talán ők maguk sem bíztak, hiszen egyrészt vaskordon védte a stadion azon részét, másrészt kutyás rendőrök sorakoztak fel előttük, majd a biztonsági őrök serege is megérkezett, harmadrészt pedig ebben a helyzetben a játékosok egészen biztosan nem a szokott helyen fogják elhagyni a stadiont.

A Paks játékosai például a sajtószobán keresztül, egy hátsó kijáraton mentek a buszukhoz.

A lokisták pedig? Azt csak a jóisten és a rendezők tudták.

A tüntetők ezúttal kevésbé voltak kitartóak, bő félóra alatt negyedére fogyott a létszám, majd a maradék is elszivárgott a stadion elől.

„Csak vasárnap lesznek a meccsek az NB II.-ben, és kilenc dunántúli helyszín. Ki fog oda elmenni? Szétszéledünk mi is, és szerintem a csapat is. Kezdjük elölről, mint ahogy volt 17-18 éve…”

– így az egyik távozó piros pólós, Loki-sálat viselő drukker.

KZS