Örök emlék marad a bemutatkozás Vámosi Pannának

A DVSC ifjú tehetsége Vámosi Panna április végén kötötte meg első profi szerződését a klubbal, a minél több lehetőség érdekében viszont a következő szezont Békéscsabán tölti majd kölcsönben. A fiatal játékos az eddigi pályafutásáról beszélt a Hajdú-bihari Naplónak.

– Sok sportágat kipróbáltam, anyáék vittek úszni például, de van egy három évvel idősebb bátyám, akit focizott, utána teniszezett, és én mindig követtem őt. Aztán amikor kézilabdázni járt, elmentünk az egyik meccsére, és nagyon megtetszett. Így kezdtem el tízévesen én is, először Csapó Erikánál, aztán fél évvel később átkerültem Tóth Rózsa, Rozi nénihez. Egyik korábbi sportot sem szerettem annyira, mint a kézit, nagyon szívesen jártam edzésekre, még otthon is gyakoroltam olyan feladatokat, amiket lehetett. Az is közrejátszhat ebben, hogy mindegyik korosztályban nagyon jól éreztem magam a csapattársakkal, a tréningeken kívül is sok időt töltöttünk együtt.

Emlékezetes döntő

Vámosi Panna sok nagy csatát élt meg eddig, de az FTC elleni mérkőzések mindig különlegesek számára. – A budapesti Ferenczy-kupán játszottunk először a korosztályos Fradival, és akkor nagyon kikaptunk tőlük. Év végén, az országos döntőn már csak egy-két góllal veszítettünk, és ahogy telt az idő, egyre szorosabb meccseket vívtunk ellenük. Volt egy emlékezetes országos döntő, azt hiszem, öt éve, amikor az első nap nem ment jól a csapatnak, Győr és Dunaújváros ellen is vereséget szenvedtünk.

„Aztán este összeültünk megbeszélni, hogy mi lehet a gond, másnap jött a Ferencváros, és megvertük őket egy góllal, ez nagyon emlékezetes marad nekem.”

Teljesült a kívánság

A fiatal játékos a kezdetektől belső posztokon szerepelt, és ez a mai napig megmaradt. Elmondása alapján irányítóként is megállja a helyét, de jobban kedveli, ha átlövőként játszhat, ott is inkább a baloldalon, hiszen az jobban kézre esik.

Vámosi Panna tizenhat éves volt, amikor először edzett a felnőtt csapattal. – Akkor még Tone Tiselj volt az edző, amikor mentem egy felmérésre. Eléggé izgultam, de nagyon aranyosak voltak a lányok, próbáltak segíteni, nyugtatni, és biztattak, hogy adjak ki mindent magamból. Szeretek a nagyokkal edzeni, sokkal gyorsabbak, dinamikusabbak a tréningek, és nagyon összetartó a társaság, ez nagyon szimpatikus volt már az elején.

Az ifjú kézis bízott benne, hogy ha eljön az idő, akkor majd a Hódosban debütálhat. A kívánság teljesült, januárban a DHK Baník Most elleni EHF-kupa-mérkőzésen pályára léphetett. – Ez a közönség, ami itt van, az fenomenális, ezért szerettem volna, ha Debrecenben mutatkozhatok be. Amikor Vili bá’ beállított, nagyon izgultam, egy hetesre küldött be, amit sajnos nem sikerült belőni, de sok biztatást kaptam, és amikor a végén szurkolók gratuláltak, az örök emlék marad.

Sokat tanult

Vámosi Panna úgy gondolja, hogy több dolog is van, amiben fejlődhet a jövőben. – Az átlövéseket szeretném javítani, hogy minél pontosabban és többféleképpen tudjak lőni. Fontos az is, hogy úgy lássak a pályán, hogy beállóba vagy szélre a legjobb ütemben passzoljak. Sok mindent mondhatnék, de futásban és erőnlétben is szeretnék jobb lenni. Az, hogy olyan játékosokkal játszhattam együtt, akiket gyerekkoromban a lelátóról néztem, és aláírást kértem tőlük, hatalmas élmény. Sok tanácsot kaptam tőlük, mondták, ha bármi kérdésem van, keressem őket nyugodtan. Amikor például Bulath Anitával posztképzésen voltunk, és látott valamit, amit másképp kellene csinálni, egyből segített. Nagyon sajnálom, hogy ő és Varsányi Nóri abbahagyják, Triffa Ágnes pedig elmegy, sokat jelentett az az egy év, amit velük tölthettem.

Bakos Attila