Igen híresek az esztári bazsarózsások

A Bazsarózsa hímzőkör tagjai már alig várták, hogy a vírushelyzet miatt elmaradt találkozásokat pótolják: heti egy alkalommal gyűlnek össze ismét, mint régebben, hímeznek, beszélgetnek. Vezetőjük, Horváthné Nagy Olga örömmel számol be tevékenységükről, munkájukról. A református gyülekezeti központ ad most helyet az összejöveteleiknek, ahol körülbelül két órát töltenek el munkával, beszélgetéssel.

– A vírushelyzet miatt nem tudtunk találkozni, így alig vártuk, hogy ismét összejöhessünk. A munkáink nagy része pályázatra, kiállításra készül, de mindegyikünk otthon is, saját magának, családjának hímez régóta. A hímzést szeretni is kell, ezért is sikerülnek jól a munkáink. A varrás megnyugtat, kikapcsol, gyönyörködünk saját és egymás munkáiban. Addig is, míg itt vagyunk, munka közben beszélgetünk, az idő kellemesen és hasznosan telik. Legutóbbi munkánk – mely meglepetés volt, a tiszteletes sem tudta, a mi ötletünk volt – a református templomban lévő drapériák hímzése volt, amelyre nagyon büszke a csapatunk. Körülbelül négy hónap kellett az elkészítéséhez, de nagyon sok dicséretet kaptunk érte – büszkélkedett Horváthné a közös munkával.

Egymást biztatták a varrásra

Alakulásuknak története van. Egy buszos kirándulás alkalmával Horváthné és egy másik leendőbeli hímzőköri tag vitte magával a varrnivalóit, mondván, hogy a buszon ülve lesz idő, hogy csinálják. Szécsi Tamás polgármester megkérdezte tőlük: mi lesz itt, hímzőszakkör? Így aztán a válaszuk az volt, hogy még nincs, de lesz! Ebből az indíttatásból és ötletből alakult meg a kör 2012-ben. Egymást hívogatták, bátorították, hogy többen legyenek és a közös hobbinak együtt hódoljanak. Összeírták, hogy ki az, aki erre „esélyes”, aki szokott varrni. Felkeresték őket, így csaknem húszfős lista alakult ki. Mára hatan munkálkodnak együtt. Először csak ki-ki a sajátját varrta, amit hozott magával. Egyenblúzt is hímeztek is maguknak, s azt nagy büszkeséggel hordják.

A hímzőkör vezetője elsorolta a munka menetét: ő megrajzolja, eltervezi a készítendő mintát, az anyagot is meg kell tervezni, azt valaki kiszurkálja, majd kiszabják, aztán szálat kell húzni, hogy egyenes legyen, és közösen ráteszik a mintát. Ezután a színeket is megbeszélik, majd utána fognak hozzá a varráshoz. Összedolgoznak, hiszen így lehet csak szép, igényes és pontos munkát végezni.

– Bujdosó Sándorné Emike néni tanított annak idején az iskolában, hímzőszakkört is vezetett a felnőtteknek, szüleinknek. A közeljövőben könyve jelenik meg, melynek címe: Széki minták gyűjteménye. A munkáinkból illusztrálja a könyve nagy részét. A legelején keresztszemes varrással kezdtük, ez tetszett meg először nekünk a legjobban. Nemrégiben polgármesteri felkérésre a helyi Ízek Házába készítettünk terítőket, falvédőket, fésű- és kefetartókat, stelázsipolccsíkokat, abroszokat, párnákat és ehhez hasonló népi dolgokat, hogy gyűjteményük gyarapodjon. Egyik tagunk, Kanalas Sándorné a magyar címert is kihímezte keresztszemes hímzéssel – tette hozzá Horváthné.

Kiállításra, pályázatra viszik

Többnyire pályázatokra készülnek, kiállításokra hordják munkáikat. Az anyagot, a hímzőcérnát eleinte saját maguknak vásárolták, de ma már a pályázatok, valamint a polgármester is segíti őket ebben.

Békéscsabán kétévente rendeznek kiállítást, legutóbb konyha témakörben: annak díszítésére alkalmas textíliák készítése volt a téma. A Bazsarózsa hímzőkör tagjai arra készültek abroszokkal, kötényekkel, fűszertartóval, drapériával, bevásárlótáskával, gyógynövénytartó tasakokkal, melyeket széki hímzéssel varrtak. Ezekkel a darabokkal beneveztek az Élő Népművészet országos kiállításra is, ennek a regionális kiállítása Berettyóújfaluban volt októberben. Onnan – mivel díjazottak lettek – a régiók összesítéseként a budapesti Hagyományok Házába vitték munkáikat kiállítani.

Az aktuális, szűrös pályázatra szintén nemrégiben készültek el a munkák, a megnyitót június 11-én tartják a berettyóújfalui Nadányi Zoltán Művelődési Házban. Ide a debreceni szűr mintájával készült darabokkal neveztek be, s ez szintén országos kiállítás lesz.

A hobbijukat szerető asszonyok továbbra is nagy örömmel – most már szabadabban – varrnak, készülnek a közelgő rendezvényekre, kiállításokra, hisz munkájukban szívük-lelkük benne van.

Nagyné Kelemen Mónika

Borítókép: Ragályi Sándorné (balról), Halász Andrásné, Nagy Albertné, Kanalas Sándorné és Horváthné Nagy Olga