2024.03.08. 20:00
Mi a baja Biharnagybajomnak, és vajon tép-e Tépe?
Nézte már valaha töprengve a lakcímkártyáját vagy az autós térképet, hogy mit jelenthetnek az egyes városok és falvak nevei? Mi igen, ezért ismét utánajártunk néhány Hajdú-Bihar vármegyei helynév eredetének, ezúttal Biharnagybajom és Tépe került górcső alá.
Utánajártunk, mi lehet Biharnagybajom és Tépe nevének eredete
Forrás: Napló-archív
Ha a helyneveket meg akarjuk magyarázni, akkor nem a benne lévő szavak mai nyelvi jelentésével kell őket összevetni, hanem annak az időszaknak a nyelvével, amikor a település keletkezett. Meg kell ismerni a helyek történetét, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján rekonstruálhassuk a névadás folyamatát
– tájékoztatott Hoffmann István nyelvész, a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének kutatóprofesszora.
Forrás: MW-archív
Miről kapta a nevét Biharnagybajom?
Hoffmann István rámutatott, hogy Biharnagybajom ebben a formájában 1882-ben bukkant fel először az írásos forrásokban, ekkor került elé a Bihar előtag, ami a 19. század végén egy jellegzetes gyakorlat volt. – A történelmi Magyarország egész területén elkezdték megkülönböztetni a településeket, mert a közigazgatás vagy például a posta, igényelte, hogy egy helynévhez csak egy település tartozzon. Nagybajomból kettő is volt, a másik Somogy megyében található, ez megőrizte az alakját, a hajdú-bihari viszont megkapta a vármegyére utaló Bihar jelzőt, így lett belőle Biharnagybajom – ismertette a nyelvész, aki bő fél évszázad óta foglalkozik településnév-kutatással.
A bajom nem jár egyedül
– Ha volt Nagybajom, volt-e Kisbajom is? – adódott a kérdés. A nyelvésztől megtudtuk, még Mohács előtt keletkezett dokumentumokban találkozhatunk Kisbajommal – méghozzá Nagybajommal együtt az akkori Biharban.
Egy település volt a kettő, 1517 előtt csak Bajom formában volt használatos, jelzők nélkül. Amikor a falut kettéosztották, akkor lett a nagyobbik része Nagybajom, a kisebbik Kisbajom. A 16-ik század előtti adatokból viszont az tűnik fel, hogy eredetileg nem is Bajom, hanem Bajon volt a település neve. Először ezt a helynevet egy 1215-ben keletkezett oklevélben említik. Aztán több tucat előfordulását is ismerjük a középkorból, mind kivétel nélkül Bajon formájú, úgyhogy nem véletlen elírásról volt szó. Ha megnézzük a Somogy megyei helynevet, akkor láthatjuk, hogy eredetileg azt is Bajonnak hívták
– emelte ki Hoffmann István.
Forrás: Napló-archív
Vajon mi a Bajon?
– Régi magyar szótárakban személynévként szerepel a Bajon. Hajdanán leggyakrabban a birtokosról nevezték el a településeket, tehát valószínűleg egy Bajon nevű személy tulajdona volt a mai Biharnagybajom területe. Korabeli iratokban gyakran feltűnik ez a név, kétségtelen, sok olyan ember volt, akit így hívtak. Akkoriban más volt a személynévrendszer, egyetlen neve volt az embereknek, a Bajon feltételezhetően egy másik, talán szláv nyelvből átvett személynév, ez lehetett a helynév alapja – magyarázta Hoffman István.
Megjegyezte, a baj szóval azért sem lehet kapcsolatban a helynév, mert ez egy szláv jövevényszó, és amikor bekerült a magyar nyelvbe, a település már létezett.
Ez az én bajom!
Fellélegezhetünk, hogy Biharnagybajomnak alapvetően nincsen semmi baja, de hogyan lett a Bajonból Bajom? A nyelvész rávilágított, hogy ezt a mai nyelvünkön keresztül is láthatjuk, ha megnézzük, miként ragozzuk az n végű szavainkat, mint például a vadont. – Ha azt mondjuk, hogy a vadonban, akkor nem n-t ejtünk, hanem az utána álló b hatására olyan hanggá alakul, amit két ajakkal képzünk, vagyis az n helyett m hangot ejtünk. A Bajon szó mint régi személynév kiveszett a beszélt nyelvből a tizenhatodik századra, de településnévként gyakran használták ragos formában, például Bajomban vagy Bajomból, ezért az m-es forma rögzült alapalakként, amihez kapcsolódtak később a jelzők – fogalmazta meg Hoffmann István.
Dús hajába Tépe szél
Kifejtette, hogy ha az előbbi logikát követve Tépe történeti adatait tanulmányozzuk a településnév jelentésének megfejtéséhez, akkor azt találjuk, hogy 1222-ben tűnt fel először a Váradi regestrumban, azaz Váradi jegyzőkönyvben, Tépa formában. – Még a tizennegyedik századi forrásokban is Tépa néven fordult elő, később alakult át Tépe formájúvá. A magyarban a magánhangzók harmóniája miatt ritka a vegyes hangrendű szó, ez a nyelv ősi jellegzetessége, hogy törekszik rá, hogy csak mély (á,a,o,ó,u,ú) vagy csak magas (e,é,i,í,ö,ő,ü,ű) magánhangzók álljanak együtt. Ha ettől eltér egy szó, akkor azt vagy másik nyelvből vettük át, vagy a második hang egy képző, hiszen ezek gyakoriak olyan formában is, amikor nem illeszkednek, és vegyes hangrend jön létre. Ha például egy névhez kapcsolódik, mint az -a személynévképző, így jön létre például a mai nevek közül is a Vera, vagy akár a régi Tépa név – mutatott rá a nyelvész, kiemelve, hogy a településnév alapja egy személynév volt. Hozzátette, a fennmaradt források is ezt a teóriát igazolják.
Forrás: Napló-archív
– A dokumentumokban gyakran szerepel a Tepa személynévként, amiből később helynév lett, ezt alakította át a nyelv, hogy a magyar nyelv jellegének megfelelően hangozzon azonos hangrendű magánhangzókkal – magyarázta Hoffmann István. Mint mondta, azt már nagyon nehéz megállapítani, hogy a személynév alapjául szolgáló Tép-szótő honnan jöhetett, az ilyen egy szótagos személynevek eredetét valószínűleg örökre homály fedi.
Egyes magyarázók szerint a Tépe a tép igéből ered, de ezzel az elképzeléssel az a probléma, hogy igéhez személynévképző sohasem kapcsolódhatott. A településnév kutatásnál soha nem lehet a mai alakból kiindulni, mert a régi magyar nyelv sokban különbözött a maitól, ezért is alkalmazzuk a helynév-rekonstrukció eljárását
– összegezte Hoffmann István nyelvész.
Korábbi cikkünkben Ebes, Ondód és Tetétlen nevének eredetét jártuk körbe:
