2023.09.10. 12:00
Lefejezés a nyílt utcán, fegyveres őr az iskolában: a világ egyik legveszélyesebb helyén élt a debreceni lány – fotókkal
A TÁG-os Lakatos Fruzsina cserediákként került Celayába. Szögesdróttal védett iskolában tanult, magas falakkal körülvett lakóparkban élt. Most arról mesélt, milyen volt egy évre elhagynia az otthonát.
Forrás: Lakatos Fruzsina-archív
A világjáró debrecenieknek se szeri, se száma, de ritkán találkozunk olyan fiatallal, aki tanulása helyszínéül a világ egyik „legbűnösebb” városát választja. Lakatos Fruzsina persze nem tudta, hogy cserediákként hová csöppen, őt csak a kalandvágy hajtotta.
Közeli barátok házában járunk, ahol az utóbbi években már megismerkedtünk olasz, japán és mexikói diákokkal. A szülők kerültek kapcsolatba a Rotary klubbal, amely talán a világ legismertebb cserediák-programját bonyolítja le immár évtizedek óta. Tavaly érett meg az idő arra, hogy a Szilágyi-Komódi kúria ne csak fogadó, hanem küldő is legyen.
Anyáék leptek meg azzal, hogy külföldre mehetek tanulni, és ha már én dönthettem el, hogy hova megyek, miután átestem a többlépcsős meghallgatási procedúrán, akkor mindenképpen spanyol nyelvterületet akartam választani, mert régi vágyam volt megtanulni spanyolul
– kezdi a gimnazista Fruzsina, majd arra a közbevetésünkre, hogy Spanyolországban is beszélnek spanyolul, azt feleli: Spanyolországba könnyebb eljutni Magyarországról, Mexikóba már kevésbé, a legtöbb magyarnak egyáltalán nem adódik erre lehetősége az életben.
Szögesdrót az iskola körül
Három hónap vagy egy év – ezek közül lehet választani. Fruzsi mérhetetlen kalandvágyát és fiatalos kíváncsiságát három hónap nem elégíti ki, annyi nyelvtanulásra sem elég, ezért vállalta, hogy egy teljes esztendeig megáll a saját lábán a messzi idegenben.
„Ki akartam szabadulni, szárnyakat kapni, nem is nagyon gondoltam arra, mi vár rám, csak mentem előre, bele az ismeretlenbe” – fogalmaz, amikor arról faggatom, mekkora bátorság kell ahhoz 18 évesen, hogy egy évre itt hagyja szeretteit, és egy merőben másik kultúrába csöppenjen, ahol vadidegenekhez kell alkalmazkodni.
Fél évig minden rendben zajlott, a honvágyat elnyomta a sok-sok élmény, ami ért, fél elteltével azonban már egyre jobban hiányzott az édes otthon, különösen karácsonykor. Megfordult többször a fejemben, hogy másnap felülök a repülőre, és hazajövök, de aztán valami mindig megerősített, és maradtam
– folytatja, de mondom neki, hogy ekkorát azért ne ugorjunk az időben, mert a kezdetek még rejthetnek érdekességeket számunkra. Ő ugyanis csak az országot választotta ki, a várost, Celayát és az iskolát a Rotary, illetve a fogadó család.
Celaya – Mexikó délkeleti részén található Guanajuato államban fekszik, az állam harmadik legnépesebb városa. Santiago de Queretérótól 50 km-re nyugatra, a fővárostól, Mexikóvárostól 260 km-re található. Másfélszer akkora a lakossága, mint Debrecené.
Fruzsina szerint Mexikó legveszélyesebb városa a bűnügyi statisztikák alapján. Előfordult, hogy lefejeztek egy kartelltagot a nyílt színen, de az iskolából Fruzsiék ezt nem látták. A magas falakkal és szögesdróttal kerített intézménybe a helyi elit járatta a gyerekeit. A biztonságért fegyveres őr is felelt, csak a diákok és a pedagógusok mehettek be, de ők is csak személyazonosítás után.
„Az iskola teljes más, mint itthon” – mondja a Tóth Árpád Gimnáziumból kitört debreceni hölgy, aki egy végzős osztályba került Celayában. „Főleg különbségek vannak, mint hasonlóságok, kezdve attól, hogy rendkívül meleg fogadtatásban volt részem. Meg kell állapítanom, hogy a mexikóiak sokkal kedvesebbek, mint a magyarok. Maga az oktatás is teljesen más, jóval kevesebb dolgozatot írnak, ám minden hónapban záróvizsgát tesznek. A tanárok egyáltalán nem törődtek fegyelmezéssel, aki nem figyel órán, és majd megbukik a következő vizsgán, akkor az nem a tanár baja, hanem a diáké, aki mehet pótvizsgára. A színvonal is jóval magasabb, matematikából például az integrálás és deriválás alapszint, biológiaórán pedig boncoltunk, majd mikroszkópon vizsgáltuk a sejteket – minden tantárgyban vizuális gyakorlatiasságra törekednek.”
Megtudom, a rossz közbiztonság arra készteti a jobb módú celayai lakosokat, hogy magas fallal körülvett lakóparkokban éljenek. Egy ilyenben adtak ideiglenes otthont Fruzsinának is. Az esti séták, társasági összejövetelek is a falakon belülre korlátozódnak, kívülre csak autóval merészkednek, de csak a felnőttek, a fiatal lányok számára semmi garancia, hogy épségben visszatérnek.
Azért Mexikó szépségei nem maradtak rejtve Fruzsi elől. A rotarysok számára szerveztek egy többhetes kirándulást, ennek útvonala pedig érintett minden jelentősebb földrajzi és történelmi nevezetességet. Betekintést nyertek a maja kultúrába, bejárták a Yucatán-félszigetet, de átrándultak egy kis időre Guatemalába is.
Lakatos Fruzsina Mexikóban
Fotók: Lakatos Fruzsina-archívÉrzelmi hullámvasút
Fruzsina elérte a célját: spanyolból a nulláról indult, és egy év alatt eljutott a tárgyalóképes szintig. Azt mondja, a minap összefutott a TÁG-os spanyoltanárral, akit igencsak meglepett. A felsőfokú nyelvvizsgát megszerezni – ez most a cél, aztán majd kezdeni kéne valamit a spanyollal, hogy ne kopjon a nyelvtudás. „Mondjuk egy mexikói egyetem megfelelne” – teszi hozzá, és még pontosan nem tudja, mikor jön el az az idő, de abban egészen biztos: Mexikóba lesz visszaút.
Egy anya hogy tudja elengedi a lányát egy évre a világ végére? – ezt a provokatív kérdést már az édesanyának, Szilágyi-Komódi Zsuzsának teszem fel, aki eddig csak hallgatta a beszélgetést, és bólogatott, amikor Fruzsina azt mondta: „anyának itthon lelkileg nehezebb volt, mint nekem Mexikóban”.
Az indulás előtt három nappal tudtuk meg, hogy a lányom melyik városba megy, addig csak az országgal, illetve a körzettel voltunk tisztában. Amikor a Google-ben Celayáról rögtön az első hírek gyilkosságokról, leszámolásokról és egy szállodai merényletről szóltak, akkor igazán kétségbeestem, de bíztam a Rotary-cserediákprogramban, tudtuk, hogy jó családhoz kerül
– idézi fel Zsuzsanna az egy évvel ezelőtti történetet, majd a lánya jegyzi meg, hogy a nyolcórás időeltolódás miatt is „anya hozta az áldozatot a sok-sok éjszakázással”.
Forrás: Lakatos Fruzsina-archív
„Érzelmi szempontból olyan volt ez, mint egy hullámvasút, voltak könnyebb és nehezebb napok” – így Fruzsina, majd együtt felidéznek néhány sírós éjszakát. „Egy anyának nincs annál borzalmasabb, mint hallani szenvedni a gyerekét, akit azonban nem tud átölelni, mert egy világ választja el őket egymástól” – mondja Zsuzsanna, aki – mint minden anya – főállásban aggódó szülő, egyébként pedagógus…
Miután „kisírtuk magunkat”, arról beszélgetünk, hogy a cserediák-programok a szülők előtt is új távlatokat, dimenziókat nyitnak. A gyerek révén ugyanis a küldő és a fogadó család kapcsolatba kerül, ezekből pedig barátságok is kialakulhatnak, különösen akkor, ha a másik fél is olyan nyitott szellemiségű, mint a Szilágyi-Komódi házaspár.
Érdekes közelről is megfigyelni a különbséget az egyes kultúrák között. Lakott nálunk egy japán lány is, az ő merevsége összeegyeztethetetlen a mi lazaságunkkal. Egyébként csereszülőként az a legrosszabb, amikor nem tudsz mit kezdeni a cserediák depressziójával. Az olasz srácnak például egyáltalán nem voltak beilleszkedési nehézségei, szinte azonnal családtag lett. Azóta már kétszer nyaraltunk kint, Szardínián, és mi is vendégül láttuk a családját Debrecenben
– mesél arról Zsuzsanna, hogy miként alakult ki egy magyar-olasz barátság, és ösztönöz mindenkit, hogy fogadjanak cserediákot, mert többet lehet kapni, mint amennyit adni kell.
Fruzsina összegez: egy év mexikói lét sokkal erősebbé tette mentálisan és lelkileg, önállósodott, és úgy ismert meg mélységében egy másik kultúrát, ahogy egy egyszerű turistának nincs rá esélye, lehetősége. Megérte áldozni erre egy évet, még úgy is, hogy most évet kell ismételnie a TÁG-ban. Elsődleges küldetés leérettségizni, de egy rövidutas, három hónapos programra azonban még benevez gimnazistaként: ezúttal Dél-Afrika a célállomás.
