Húsvét az élet ünnepe

Mert húsvétkor az derült ki, hogy Isten nem egyezik ki a halállal! Nem fogadja el azt a kecsegtető ajánlatot, hogy ha már így történt, akkor rendben, vidd az egyszülött Fiút, az emberek meg maradjanak az enyémek!

Mindenki jól jár. Isten nem egyezik ki a döntetlenben! Az ő logikája a feltámasztásnak, a szeretetnek a logikája, amely kibékíthetetlen ellentétben áll a halál logikájával, amelyet, jaj, de nagyon jól ismerünk!

Az mindig arra épít, hogy oszd meg és uralkodj! Az mindig azt akarja: nekem legyen meg a hatalmam, a többi nem számít! Nem! Isten nem egyezik ki a döntetlenben, és nem mondja azt, hogy kössünk olyan üzletet, amelyben te is jól jársz meg én is, mert húsvétkor is igaz: így szerette Isten a világot! Így, hogy még egy ilyen cserébe, egy ilyen alkuba sem megy bele!

Azt akarja, hogy azok, akik hisznek az Ő egyszülött Fiában, azoknak az élete távlatot nyerjen, azokra rányíljon és rácsodálkozzon az Isten irgalmas szeretete!

Ezért lehet húsvétkor ennek az életnek, Isten megalkuvás nélküli szeretetének örülni! Amellyel életre támasztotta az egyszülött Fiút, és benne reménységet ajándékozott! Mert úgy szeretett, hogy nem akarja, hogy elvesszünk! Ez az Isten húsvéti üzenete! Nem vagy elveszve! Nem vagy leírva! Nem vagy kipipálva, nem vagy elintézve! Nem kerülsz a feleslegesek, a létszám felettiek kategóriájába! Nem szüntetik meg, nem törlik el egy tollvonással az élethez való jogodat, a lehetőségeket! Mert ahol ez történik, ott mindig a halál logikája szerint gondolkodnak, üzletelnek, nyerészkednek emberek. És bele sem gondolnak, mit okoznak!

Bizony, ahol a halál logikája, a halál természetrajza válik meghatározóvá, ott könnyen előfordul, hogy feleslegessé válsz, hogy nem számítasz! Isten húsvéti üzenete azt mondja: nem vagy felesleges! Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt! Hogyan? Mi történt? Hihető ez egyáltalán? Igen, éppen azért, mert annyi emberi gyengeséget, emberi értetlenséget találunk a húsvéti történetben! Van ebben meg nem értés, lenézés, előítélet. Ott vannak az asszonyok, akik elmondják, mit tapasztaltak. Talán nem tudják olyan szépen elmondani, hogy is volt, össze vannak zavarodva.

Mit mondanak erre a bölcs tanítványok, az apostolok? Asszonybeszéd! Benne van a lenézés, a megbízhatatlanság! A kőszikla apostol, Péter, azt mondja: utána nézünk. Elmegy a sírhoz, behajol, látja a lepedőket, aztán csodálkozva elballag. Ha valakinek érdekében lett volna, hogy úgy állítsa elénk ezeket az embereket, mint sziklaszilárd hitű, a feltámadást azonnal örömujjongással elfogadó nagy tekintélyeket, akkor nem így szerepelnének itt!

Pedig amikor az evangéliumot leírták, Péter és a többiek már megkérdőjelezhetetlen tekintélyek voltak. A szent asszonyok, akiknél házi gyülekezetek voltak, már óriási tiszteletnek örvendtek!

Ez a különbség az evangélium szerzői és a mindenkori diktátorok között! Mert az utóbbiak szívesen megteszik, hogy egy-egy olyan fényképről, ami nekik később nem tetszik, vagy kellemetlen, kiretusálják az oda nem illő alakokat, az oda nem illő részleteket. Amikor Isten hírül akarja adni ennek a világnak, hogy az nem veszett el, hogy Ő nem egyezett ki a halállal a döntetlenben, akkor nincs tekintettel arra, hogy ezeket az embereket piedesztálra állítsa és arról szóljon, hogy milyen bátrak, gyorsak és mennyire készek voltak a hitre és annak megvallására! Nem! Ugyanolyan csellengők, előítéletesek, esendők, kételkedők, mint mi vagyunk!

Én éppen ezért hiszem el, mert ezt nem lehet kitalálni. Ez nem a megszépítő messzeség, hanem az a valóság, amely megmutatja: Istennek idáig is elér a szeretete, és így tudja felhasználni az esendő, gyenge, kételkedő szívű tanítványokat is. Ezért tud bennünket is felhasználni, ezért lehet örömünk, és ezért lehet reménységünk! Ezért lehet húsvét az élet ünnepe számunkra, nem a holtak között való keresgélésnek, hanem az élő Krisztussal való örvendezésnek az alkalma!

Szerzőnk a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke: Bölcskei Gusztáv
e-mail: [email protected]