„Debrecen fejlődéséért akarok tenni”

A cívisváros gazdasági bejelentései és hírei között gyakran megjelenik Póser Zoltán és az EDC Debrecen neve. Az ügyvezető sikeres karriert tudhatott magáénak külföldön, de lokálpatriótaként szeretett volna Debrecen fejlődéséért tenni, így hazaköltözött. Póser Zoltán irodájában megannyi munkavédelmi sisak sorakozik a falon, jelezve, eddig milyen nagy cégek és beruházások érkeztek a városba. A sikereket viszont nem akarja kisajátítani, csupán hisz abban, hogy Debrecen sokkal többre képes, mint amit eddig mutatott magából.

Mikor fogalmazódott meg önben, hogy közgazdasággal szeretne foglalkozni?

Középiskolában nem tudtam eldönteni, hogy fizikus vagy közgazdász szeretnék lenni. Bár a Kossuth-gimiben fizika tagozatra jártam, már akkor bennem volt, hogy biznisszel szeretnék foglalkozni. Az egyetemi jelentkezéskor mérnöki és fizikusképzések elé írtam a közgazdász szakot, ahová fel is vettek. A mai napig szeretem a mérnöki dolgokat, és a munkám miatt van is erre rálátásom, de ez csak megerősített abban, hogy jobb, ha én a cégvezetéssel foglalkozom, és nem az átemelő szivattyú teljesítményével és annak a matematikájával. Annyira az nem dob fel.

Az egyetem elvégzése után hogyan csöppent az üzleti szférába?

A Debreceni Egyetem közgáza azért nagyon jó, mert a színvonalas képzés mellett volt lehetőség mással is foglalkozni. Én lettem a rendszergazda az egyetemen, a saját egyesületünket is létrehoztuk, és tagja voltam egy nemzetközi közgazdász társaságnak is, amivel sokat tudtunk utazni külföldi konferenciákra. Ezt követően Erasmus-szal egy évet töltöttem Toulouse-ban. Ekkor elhatároztam, hogy egy nagy nemzetközi multinál szeretnék felsővezető lenni, utazni a világban, és megismerni új kultúrákat. Amikor hazaköltöztem Toulouse-ból, Budapesten dolgoztam IT- menedzsment- majd pénzügyi gyakornokként, aztán pénzügyi elemző lettem, és a diploma megszerzése után egyből öt ország munkájáért feleltem. Többek között az a mosogatószer is a cég terméke volt, amit a reklámok révén ma valószínűleg mindenki ismer, és a legtöbb magyar háztartásban megtalálható. Mivel pénzügyileg nem jött ki, négyszer dobtam vissza az üzleti tervet, de a marketingesek olyan zseniálisan dolgoztak, hogy végül egy év alatt huszonöt százalékos piaci részesedést szereztünk. Sose volt még ennyire sikeres bevezetés, és azóta is ez az egyik legsikeresebb márka Magyarországon. Ekkor még mindig nemzetközi vonalon képzeltem el magam. Ezt követően pénzügyesként kerültem egy Budapest melletti céghez, majd a vállalati centralizációs folyamatok miatt Genf volt a következő állomás, ahol globális pénzügyes lettem.

A sikerek ellenére nem vágyott vissza?

Hat-hét éve dolgozhattam ott, amikor elkezdtem azon gondolkodni, hogy jó irányba haladok-e. Jártam önismereti tréningekre, és egy két-hároméves folyamat végén rajzolódott ki, mivel is szeretnék igazán foglalkozni. Ez az az időszak, amikor a Loki a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában játszott, én pedig majdnem mindegyik idegenbeli meccsen kint voltam.

„Akkor rájöttem, hogy nekem nagyon fontos Debrecen, emellett pedig zavart, hogy mekkora potenciál van a városban, ami nincs kihasználva.”

Ha megnézzük Grazot, Brnót, Krakkót, ezekben a városokban jó a gazdaság, jó a fizetés, és az emberek szeretnek ott élni. Én nagyon szerettem a debreceni középiskolás és egyetemi éveket, a Lokinak szurkolok, és a szülők is itt vannak, tehát volt egy erős kötődésem, emellett éreztem, hogy ebben a városban sokkal több potenciál van. Ezért pedig szerettem volna tenni. Ehhez párosult a sok multis tapasztalat és az, hogy a világot járva mindig azon gondolkodtam, milyen jó ötletek vannak más városokban, amiket át lehetne ültetni Debrecenbe is.

Mi kellett ahhoz, hogy mégis visszatérjen?

Végül a multivilágból történő kimozduláshoz az is kellett, hogy nagyon őszinte beszélgetéseim voltak a főnökeimmel. Ezekből kiderült, hogy ha karriert szeretnék építeni ezen a vonalon, akkor Afrika-szakértőnek kell lennem, kiköltözéssel, piackutatással. Ezt nem szerettem volna, de közben, ha Debrecen kiadott egy stratégiai dokumentumot, azt átolvastam, kommentáltam, próbáltam távolról segíteni. Rájöttem, hogy Debrecen gazdaságfejlesztésével szeretnék foglalkozni, így a hazaköltözés mellett döntöttünk. Tudtommal Papp László, aki korábban gazdaságfejlesztési alpolgármester volt, tervezett egy külön szervezetet létrehozni, ami a gazdaság fejlesztésével foglalkozik. Amikor hazajöttem, ő akkor lett polgármester, és azt mondta, szeretné, ha segítenék Debrecen gazdaságfejlesztésében. Erre én azt feleltem, hogy szuper, hiszen én pont ezért költöztem haza. Egymás tenyerébe csaptunk, nem sokkal később pedig letettem az asztalára egy javaslatot. Azt a közgyűlés is elfogadta, így jöhetett létre az EDC Debrecen.

Röviden össze lehet foglalni, mivel is foglalkozik az EDC?

Önmagában nem az EDC érdekes, hanem a városi teljesítmények. Marketingszempontból csak a város a fontos, ott kell, hogy lecsapódjon, hogy idejön például a BMW. Az egyik fel­adatunk a gazdaságfejlesztés, ezen belül a befektetésösztönzés. Cél, hogy új befektetőket hozzunk a városba, valamint menedzseljük az itt lévő cégeknek az újrabefektetéseit. Ha azt akarjuk, hogy Debrecen fejlődjön, akkor jó állások kellenek, karrierlehetőség, jó kereset, valamint jó életkörülmény, amibe az egészségügy, a strand és a közlekedés is beletartozik. Ezeken túl fontos, hogy a debreceniek elérhető áron tudják a lakhatásukat biztosítani. Ha ezek megvannak, akkor a város tud növekedni. Ezért is volt a városvezetésnek az előző ciklusnál is kiemelt téma a gazdaságfejlesztés, hogy minél több biznisz érkezzen a városba, ezáltal legyenek munkahelyek és legyen adóbevétel. A befektetésösztönzési csapat ezzel foglalkozik. Míg a vállalkozásfejlesztési csapat a már meglévő kis- és középvállalkozásokat próbálja fentebb húzni, forrásokban, hitelekben, növekedésekben segít, és összeköti őket a nagyokkal. Az Új Főnix Terv – ami most már a Debrecen 2030 program része – projektjeinek adminisztratív menedzsmentje is itt van a városfejlesztési csoportnál, aminek a tagjai pályázatot írnak, elszámolnak, és ha kell, beszámolnak az EU, a kormány vagy az államkincstár felé. Elég bonyolult háttérmunkák ezek, de így előrébb lehetünk, mint a versenytárs­városok.

Mi lehet a döntő, hogy ide jöjjön egy nagy beruházás?

A kormányzati oldalról van a HIPA (Nemzeti Befektetési Ügynökség), aztán van a város, az egyetem, a szakképzés és a városban működő cégek, akik referenciát mutatnak, ezeknek a tárgyalások során betöltött szerepét pedig mi koordináljuk. Ha jön egy befektető, akkor mi tudjuk, mire kell odafigyelni, milyen fejlesztést kell csinálni a városban. Például amikor a BMW képviselői jöttek megnézni a szakképzést, kimentünk az iskolákba, és egyesével végigjártuk, mit fogunk megmutatni. Volt olyan rész például, ahol nem volt szép a fal, így azt felújították. Nem arról van szó, hogy „fessük zöldre a füvet is”, hanem a legjobb arcunkat kell mutatni, jelezve, kik is vagyunk. Természetesen ezután az ígéreteinket is be kell tartanunk. Szerintem a város nagyon alulértékelt. Győrben, ahol 29 éve van Audi, az egész oktatási rendszerben 54 ezer diák van óvodától az egyetemig. Nálunk ez a szám, ahol még nem indult el a BMW, 74 ezer. Tehát mindenkitől nagyobbak vagyunk, és mégis alacsonyabb a bizniszünk.

„Adja magát, hogy ide kell hozni a beruházásokat, hiszen van utánpótlás, az oktatás pedig fejlődik.”

Jó az üzleti infrastruktúránk, van autópálya-elérésünk és nemzetközi repterünk is, emellett pedig, ha az ipari infrastruktúrát nézzük, elmondható, mi vagyunk az egyetlen olyan város, amelyik az ipari közműveket is fejleszti. Utat lehet gyorsan is építeni, de például az áram fejlesztése több évbe telik. Ebbe a város beleállt, ami kockázatos is lehetett volna, de most úgy látszik, van egy másfél-két éves előnyünk a többi kelet-közép-európai városhoz képest.

A turisztika jelenleg hogyan illeszkedik a fejlesztési koncepcióba?

Mivel a turisztika nem tartozik hozzánk, így csak közgazdászként tudom elmondani a véleményem. Debrecen jelenleg egy két-háromnapos turisztikai látványosság. Itt attrakció kell ahhoz, hogy turisták jöjjenek, hiszen nincs hegyünk vagy folyónk. Attrakciónak számítanak a fesztiválok, az új strand, és szerintem a MotoGP-pálya is jelenthet plusz pár napot. Ezen túl az üzleti turisztika fontos jelenleg.

Ezen a Smart City tud lendíteni?

A Smart City stratégia az élhetőségen tud segíteni. Amikor reggelente elgondolkodunk, hogy miért nincsenek összehangolva a lámpák, a szemben lévő sáv miért üres, míg a dugóban ülünk, ezek jelzik, min kell fejleszteni. De nem lehet mindenhol háromsávosítani, hanem el kell kezdeni okosabban használni a dolgokat. A dinamikus lámparendszer kialakítására viszont nincs olyan rendszer, amit készen meg lehet vásárolni. Helyi megoldások vannak csupán, ehhez viszont hihetetlen mennyiségű adat, szenzorok, kamerák kellenek. Ez egy rendkívül komplex feladat és komoly kihívás, de önmagában a turisztikán nem tud lendíteni. Korábban egyeztettünk olyan tanácsadókkal, akik a budapesti olimpiai pályázathoz készítették el az IT fejlesztési terveket. Ebből kiderült, nem szabad specifikálni az IT-t egy ilyen projektben, mert ez a terület nagyon gyorsan fejlődik. Célokat érdemes meghatározni, így a Smart Citynél nincs pontos projekt, a fejlesztésen van a hangsúly. Ez alapján készítettük el a város Smart City stratégiáját, amit nemrég a közgyűlés is elfogadott.

Egy interjújában említette, létrehoztak egy víziócsoportot, melynek célja, hogy Debrecen 2050-re a Forbes listáján a top 10 élhető város között legyen. Hogy áll most ez a projekt?

2008–2009 környékén néhány barátommal kitaláltuk, hogy elkezdünk ötletelni, hogyan lehetne Debrecent fejleszteni. Ez egy idealista elképzelés, de inspiráló is volt a továbbiakra nézve. Kerestünk olyan mintavárosokat, amelyekre példaként lehet tekinteni, megvizsgáltuk a rendszerüket, és célokat határoztunk meg. Ilyen München, Zürich, Genf és Bécs, ahol kiváló környezetben lehet élni, ideális a városi infrastruktúra, és szuper karrierlehetőség áll a lakók előtt. Debrecenben az élhetőségi funkciókat fel kell fejleszteni, és ha nem is a legjobb tízbe, de hiszem, hogy az elejére oda tudunk kerülni.

A konkrét célok és az idealista elképzelések egyaránt fontosak?

Én szeretem az idealista elképzeléseket, de csak a konkrét eredmények a fontosak. Dobjuk előre a követ, tudjuk, hova menjünk, és alkossunk stratégiát. Ahhoz, hogy az előbb említett városok sorába tartozzunk, meg kell ötszörözni a gazdaságot, és a 300-350 ezres lakosságszám elérése a hosszú távú cél. Mondok két példát. A KSH adatai szerint megyei szinten az első negyedéves országos ipari termelés visszaesett, de Hajdú-Bihar megye tudott növekedni 5 százalékkal, ami 390 egységet jelent. Győr visszaesett 10 százalékot, így volt 800-on. Kétszer akkora a gazdasága egy feleakkora városnak, és legyünk őszinték, Győrön túl keressük a követendő példákat. Jelenleg Debrecen társas vállalkozásainak az éves árbevétele körülbelül 2 ezer milliárd forint, míg Győrben csak az Audinak több mint 2400 milliárd forint. A debrecenit a BMW és a beszállítói megduplázhatják, de akkor is csak 4 ezer milliárd forintnál járunk, és 10 ezret kellene elérni. Át kell gondolni, milyen lépcsők kellenek még, hogy eljussunk ide, ezek pedig fogják tudni húzni az infrastrukturális fejlesztéseket is. A lakosságszám növekedéséhez megfizethető lakások kellenek. Jó állások szép lassan nyílnak Debrecenben, így ha valaki végez a középiskolában, szakiskolában, egyetemen, a lehetőségek miatt a diákoknak már nem kell elmenniük Budapestre, erre kell építkezni.

Szilágyi Gergő

Póser Zoltán

ügyvezető, EDC Debrecen

Születési hely, idő: Debrecen, 1981. április 23.

Családi állapot: 2007 óta házas, egy lánygyermeke van, Gréta

Iskolai végzettség: közgazdász MSC 2005-ben