Szélmalomharc?!

Aztán egyre többen lettek. Majd megjelentek

a színes szigetek is, hogy még

többeknek tanítsák: külön

a papírt, külön az üveget,

külön a műanyagot. A kezdeti

vonakodás – ahogyan az lenni szokott

– átcsapott trendbe. Divatba

jött a környezetvédelem, s

örültek is nagyon azok, akik tudták,

mire megy ki a „játék”. De

ma?! Rá kell ébrednie azoknak ,

akik (hozzám hasonlóan naívan)

hittek az emberi értelem erejében, hogy

mindez ismét nem szólt

másról, csak a pénzről. Nem

akart itt senki se a szelektálás

kitalálói között

esőerdőket és óceánokat

menteni, egyszerűen csak rájöttek, a

szemétből pénzt lehet

csinálni – s tették, amit

kapzsiságuk diktált.

Most, hogy már nem

jövedelmező, ismét csak azt

teszik. Lassan felszámolják a

hulladékszigeteket, a szelektív

tárolókat, mert nem éri meg

számukra tovább a

környezetvédelem. Hol itt az

igazság, kérdezhetném, s tudom,

nem vagyok egyedül. Voltunk

„páran”, akik bíztunk abban,

hogy győz a józan ész és

megmenthetjük bolygónkat. Mostanra azonban

már világossá vált, hogy

lehetünk akár millióan is, minden,

amit teszünk, Don Quijote-harc csupán a

világot irányító

„szélmalmok” ellen, akik

magasról tesznek a fejünkre. Persze csak

addig, amíg ki nem talál valaki

valamilyen módszert, hogy a sz..ból is

aranyat lehessen csinálni. Akkor már

annyi „figyelmet” se kapunk. De vajon

tűrnünk kell ezt, várva arra,

hogy belefulladjunk a saját

szemetünkbe?
Fabók Ágnes
[email protected]

• Veszélyben a szelektív

hulladékgyűjtés