2016.10.25. 11:26
A síp az új mécses?
<em>„Mi nem akartunk semmi rosszat, csak jobb életet. Azt, hogy legyen jobb a koszt a menzán…” Az ártándi könyvtár vezetőjének szavait idézem egy kedves ismerősöm Facebook-posztjából. Eta néni élő történelem, a gyújtózsinór egyik szikrája volt az egyetemen. Mondatain sehol egy ránc, sajnos jól tartják magukat e gondolatok, hatvan évet nyugodtan letagadhatnának.</em> Horváth Borbála írása.
„Mi nem akartunk semmi rosszat, csak jobb életet. Azt, hogy legyen jobb a koszt a menzán…” Az ártándi könyvtár vezetőjének szavait idézem egy kedves ismerősöm Facebook-posztjából. Eta néni élő történelem, a gyújtózsinór egyik szikrája volt az egyetemen. Mondatain sehol egy ránc, sajnos jól tartják magukat e gondolatok, hatvan évet nyugodtan letagadhatnának. Horváth Borbála írása.
Mert a fővárosi ünnepségen fütyülőket, kényszerröhögőket, hajlott koruk minden méltóságát a dühtől feledve, botjaikkal másokat és a kamerát csapkodó férfiakat, valamint puszta kézzel a sípolót arconmarni igyekvő idős nőket bizonyosan ugyanez motiválja: a jobb élet, a mindennapok könnyebbé válásának vágya.
A „nem hagyhatjuk, hogy megismétlődjön” – intések özönét csak lerázzuk magunkról, és összehozzuk a minireplikát Budapest belvárosában. ’56-ban egy közös célért hősiesen kiállók politikai ügyeskedés hatására egyszer csak egymás ellen fordulnak.
Amennyiben a Kossuth téren vasárnap zajló eseteket metaforikus emlékidézésnek fogom fel, végülis „méltó” volt a hatvan, s az utána néhány évvel történtekhez.
