Bereczky Bence: Szívesen meccselnék egyet De Rossi ellen!

A tavalyi szezonban Bereczky Bence vezetésével bajnoki címet ünnepelhetett a Monostorpályi labdarúgócsapata. A fiatal tréner irányításával a hajdúsági labdarúgók így osztályozón mérhették össze tudásukat a Cigánd ellen, amelyen csupán egy góllal maradtak alul. Ennek ellenére a szakember úgy fogalmazott a H szektor podcastjében, komoly tapasztalatokkal lettek gazdagabbak, amelyeket akár már az idei évben is hasznosíthatnak. Az interjúból az is kiderül, miként fogadták, hogy a Haon Év Sportolója szavazásán a DVSC-t letaszítva, ők nyerték el a díjat, valamint azt is megtudhatjuk, mikor rendezhetnek a vármegyében Monostorpályi–AS Roma mérkőzést. 

Kezdjük az elején, ti lettetek az év sportcsapata Hajdú-Bihar vármegyében. Milyen érzés volt, hogy egyáltalán jelöltünk titeket a díjra? 

Édesapám küldött egy linket a cikkről, de nem volt időm megnyitni, arra gondoltam, hogy a DVSC Schaefflerre kell szavaznom. Amikor láttam, nagyon meglepődtem a jelölésen. 

Hogyan fogadtátok, amikor kihirdettük a győzteseket és olyan együtteseket taszítottatok le a képzeletbeli trónról, mint például a DVSC labdarúgócsapata? 

Ez viszont kevésbe lepett meg, hiszen ez leginkább egy szimpátia szavazás. A közösségi médiában egyébként meglepően jól megy a csapat, NB II., NB I.-es platformoknál is sokszor jobban „szerepelünk”. Nem a Lokiról vagy a Ferencvárosról beszélek, de higgye el nekem mindenki, ez az igazság. Ettől azonban nem gondoljuk, hogy jobbak lennénk, mint a DVSC. Talán, ha százszor játszanánk, kilencvenkilen alkalommal ők győznének, egyszer jók lehetnénk egy brusztos 0–0-ra. Az én játékosaim életében ez egy hatalmas dolog, nagyon köszönjük, akik ránk szavaztak. 

A DVSC Schaeffler is jelölve volt, igaz más kategóriában, de végül nem nyertek. Apukád gratulált nektek? 

Természetesen gratulált, de nem volt zrika köztünk. Édesapám nagy szurkolója a csapatnak, minden meccsen ott van, amin tud. Remélem, jövőre a lányok is megnyerik a díjat, hiszen fantasztikusan szerepeltek a BL-ben. 

Menjünk picit vissza a kezdetekhez, amikor átvetted a Monostorpályi irányítását. Gondoltad volna, hogy egyszer, és ilyen kis idő elteltével ennyire elismerik a munkádat a vármegyei sportszeretők? 

A legmerészebb álmaiban sem gondoltam volna… 

Huszonnégy voltam, amikor átvettem a csapat irányítását. Először csak néhány meccsre, aztán olyannyira jól sikerült, hogy a mai napig én vagyok a tréner. Megpróbáltunk egy teljes szezont és jól sült el minden. Mindig kiemelem, én csak egy porszem vagyok a gépezetben. A szurkolók, a srácok és Nyilas József is komoly összetevője a sikereknek. Elsősorban egyébként Józsi érdeme a jó szereplés, mindig az együttes javait tartja szem előtt és rengeteget dolgozik azon, hogy nekünk jó legyen. 

Egyáltalán hogyan jutottatok ilyen szintre? 

Nagyon sok összetevője van a sikernek. Az egyik alapelvem, hogy mindent, még a melegítést is versenyre csinálunk. Fantasztikus az edzéslátogatottság, és egy baráti közösséget is alkotunk. Az utóbbi két-három esztendőben nem is emlékszem olyanra, hogy zsinórban kétszer vereséget szenvedtünk volna. Ebben is rejlik a csapat ereje, képesek vagyunk felállni és erőt meríteni a nehezebb pillanatokban.

Idén is magabiztosan vezetitek a bajnokságot, ha minden jól megy, ebben a szezonban is lesz esélyetek feljutni az NB III.-ba. Mi a tanulság a Cigánd elleni osztályozóból? 

Abban is lehet bízni, hogy osztályozó nélkül is feljuthatunk, de alapvetően nem erre kell készülni. A Cigánd elleni osztályozó legnagyobb tanulsága, hogy be kell lőnünk a helyzeteket. Nüansznyi különbség volt a csapatok között, de az első találkozón gólokkal kellett volna nyerni. Az különösen fáj, hogy csak pontrúgásból találtak be ellenünk, így koncentráltabbnak kell lennünk. Azóta persze megerősödött a borsodi alakulat, de ez nem meglepő, hiszen Igor Bogdanovics személyében kiváló trénere van a csapatnak. Bízom benne, hogyha most játszanánk ezt az oda-visszavágós párharcot, mi jönnénk ki belőle győztesen. 

Sokat erősítettetek, többek között egykori NB I.-es csatár és a Parmaban pallérozódó védő is van a keretetekben. Hogyan látod a játékosaidat? 

Baráti kapcsolatok alapján érkeznek hozzánk játékosok. Például Pataki Zsolt esete is ilyen, aki valóban a Parmában játszott ifiként. Az ő sógora játékosom, és megkérdezte, jöhetne-e hozzánk futballozni. Az ő személyében egy remek futballistát igazoltunk, de például Bíró Pétert is említhetném, aki remek szellemiségű csatár, ráadásul az NB I.-ben is bemutatkozott már. Remek keretünk van, jó labdarúgókkal és fantasztikus öltözői közösséggel. 

A vármegyei I. osztály erősebb lenne ezek szerint, mint a Serie A? 

„Természetesen”! 

Tegyük fel, sikerül feljutnotok az NB III-ba. Milyen céljaitok lennének? Sokan úgy vélik, nagy a különbség a két osztály között… 

Szerintem az NB II. és az NB III. között nagyobb a szakadék, mintha most mi lépünk majd szintet. Persze a vármegye I. és az NB III. között is nagy a különbség. Tudjuk, erősítenünk kellene, de ez nem mehet a csapategység és az öltöző rovására. Maximum 5-6 játékost igazolnék, de konkrét kiszemeltem nincs, hiszen előbb fel kell jutni. Úgy érzem 1-1 jó meccsre megvan bennünk most is a képesség. Célokat nem beszélünk, jelenleg még nincs is miről, de egy tisztes helytállás mindenképp kinézhet nekünk. Ezzel hatalmas örömöt szereznénk a szurkolóinknak és önmagunknak is. 

Mekkora dolog lenne számodra, ha ilyen fiatalon a harmadik legerősebb pontvadászatban irányítanád a srácaidat? 

Amikor ott állok a partvonal mellett, nem gondolkozok ilyeneket. Eleinte zöldfülűként volt bennem drukk, de ezt idővel levetkőztem. Hatalmas dolog lenne, ha ez összejönne, nagyon boldog lennék, de az egyéni dolgok sosem motiváltak. Nem azért csinálom a munkámat, hogy én legyek a fókuszban vagy kizárólag nekem tulajdonítsák a sikert. A vármegyei I. osztályban kettőt edzünk egy héten, de egy lépcsőfokkal feljebb már minimum 4-et tréningeznénk, de ezt is megoldanák a srácok. 

Az sem elképzelhetetlen, hogy egyszer szeretett csapatoddal, az AS Romával fogtok mérkőzni… 

Ehhez vagy meg kellene nyernünk a MOL Magyar Kupát vagy zsinórban feljutni az NB I.-be és ott úgy szerepelni, hogy indulhassunk a nemzetközi kupákban. Emberes feladat, viccesen beszélünk most róla, de ki tudja, lehet egyszer összejön. Daniele De Rossival szívesen meccselnék egyet… 

A díjtól és a sikerektől függetlenül mindenki úgy ismer – néhány riválisod néha kivétel –, hogy szerény vagy és az is maradtál. Tényleg nem változtattak a jó eredmények? Pozitív irányba esetleg? 

Egyfajta magabiztosságot kaptam a sikerektől. A legtöbb kollégámmal egyébként nagyon jó a viszonyom, előfordul, hogy órákat is telefonálunk egy-egy meccsről. Talán azt is mondhatom most viccesen, hogy a kelleténél több figyelmet kapunk a sajtóban, de szerencsére a legtöbb ember érti ennek a lényegét. Úgy érzem, nem változtattak meg a jó eredmények. Elő szokott fordulni, hogy a meccs hevében vannak beszólások, de ezeket talán el lehet nézni a másiknak, főleg ha nagy a tét. 

Ha ennyire jól fog menni a Monostorpályi kispadján, nem elképzelhetetlen, hogy meg fognak keresni magasabban jegyzett együttesek. Belegondoltál már ebbe? Esetleg elhagynád a Monostorpályit? 

Ez egy nagyon jó kérdés, de ehhez először is az kell, hogy minden szükséges edzői papírral rendelkezzek. Bízom benne, hogy a jövőben ezeket is megszerzem, ez is a céljaim között szerepel a közeljövőt illetően. Természetesen elgondolkoznék egy magasabb osztálybeli ajánlaton, de nem tudom azt mondani, hogy el is fogadnám. Kedvenc csapatom klublegendáját idézve, „a családodat nem hagyhatod el gazdagabb szülők kedvéért”. Ezt Francesco Totti mondta, amikor megkereste őt a Real Madrid. Most úgy fogalmaznék, 51-49 arányban, hogy maradnék Monostorban, nekem ez tényleg egy nagy szerelem. 

Mi lenne egyébként a hosszútávú célod? 

5-10 év múlva is ilyen közegben és ilyen játékosokkal tudjak dolgozni. Teljesen mindegy, hogy az a Vármegye III. vagy az NB I. lesz, az a legfontosabb, hogy a szakmaiság feltételei adottak legyenek. 

Azért feltételezem, végleg sosem szállnál ki az együttes életéből. Így lenne? Ez amolyan tiszteletbeli ügy is számodra? 

Azt biztosan tudom állítani, hogy örökre sosem szállnék ki a csapat dolgaiból. Összességében a Monostorpályi-projekt egy nagy családi vállalkozás, amelyből mindenki kiveszi a részét és igyekszünk minél jobban végezni a munkánkat. 

Szerencsére még szeretett csapatodat irányítod, de hova futhat ki ez az egész projekt? Lassan díszpolgári címet is kioszthatnak neked a településen… 

A pályánkat jelenleg újítják, lesz például lelátó is. Összességében épül-szépül a település sportközpontja. Egyébként édesanyám kétszeres EHF-Kupa győztes kézilabdázó, és már kapott 2023-ban kapott Monostorpályiért emlékérmet. Ettől még messze állok talán, de egyszer hátha. Az egyik legnagyobb célunk, hogy minél tovább tartson ez a hullám, mi pedig minden futballszeretőt kiszolgáljunk. 

Bereczky Bence üzenete az olvasóinknak