A SpeedWolf Debrecen ügyvezetője kertelés nélkül beszélt a salakmotorsport nehézségeiről

A helyzet nem egyszerű, viszont van remény! – talán így lehetne a legegyszerűbben összefoglalni azt, amit Baráth Norbert a salakmotorsportunk jelenlegi helyzetéről mondott. A SpeedWolf Debrecen ügyvezetője a klubját érintő kérdésekre válaszolt a Salakszórók legutóbbi podcastjában. A Farkasok első embere többek között elmondta, mi állt a nagypénteki verseny elhalasztásának hátterében, elsorolta, idén milyen viadalokat láthat a Perényi Pál Salakmotor Stadionban a közönség, elárulta, hol folytatja a pályafutását a honi sportág legnagyobb ígérete, Lovas Zoltán, kitért arra, hová tűnt Tihanyi Sándor a csapat háza tájáról, milyen feladatot kapott a korábbi magyar bajnok Stefáni Attila a Farkasoknál, illetve folytatódik-e a SpeedWolf Juniors utánpótlás-nevelő projekt.  

Kettő az egyben

A jelenlegi legaktuálisabb kérdés: miért halasztották el az április 7-ére tervezett Húsvét Kupát, ami egyben a nemzetközi magyar bajnokság fordulója is lett volna? 

– Sok összetevős volt a halasztás oka. Amikor azzal a kéréssel fordultam a salak szakág többi tagjához, hogy jelöljünk meg egy új időpontot a bajnokira, a teljes szakági tanács úgy ítélte meg, még időre, gyakorlásra van szüksége a magyar versenyzőknek az első versenyen való indulásig. Nem titkolom, szeretném, ha a tavaly vizsgázó juniorok közül legalább az egyik starthoz tudna állni a bajnoki fordulón. Ez volt a döntés sportszakmai része. Marketing szempontból is megfontolandó volt a rendezés, mivel nem úgy álltak a futamértékesítések, ahogy azt szerettük volna. S „hab volt a tortán” az időjárás-előrejelzés, ami abszolút negatív képet mutatott. Mindent összevetve úgy érzem, jó döntést hoztunk, hogy elhalasztottuk a viadalt június 17-ére – fogalmazott a klubvezető, aki elmondta, négy salak- és egy flat track megmérettetést szerveznek a Gázvezeték utcai arénában. – Ebben a szezonban egy versennyel lesz kevesebb viadal a cívisvárosban, mint tavaly volt. Ennek a hátterében a meghívásos verseny és a magyar bajnoki egyesülése volt. Ott tartunk, hogy kétszer meg kell gondolni, ha az ember meghívásos versenyt akar rendezni, s ebbe a kategóriába tartozik a magyar bajnokság is. Ha nem tudunk többfordulós bajnokságot rendezni, és nem tudunk előre szerződést kötni a versenyzőkkel egész szezonra, akkor az ob meghívásos versenyként működik, s ezáltal a költségei megnövekednek. Ezért lett összevonva a Húsvét Kupa a bajnoki fordulóval. De ez nem egyedüli eset, jó példa erre a közelmúltban megrendezett zsarnovicai viadal, ahol a szlovák bajnokit egy meghívásos emlékverseny keretében rendeztek meg. Ugyanezt vettük alapul mi is. Korábban volt együttműködés, tavaly Szlovéniával, tavalyelőtt Szlovéniával és Szlovákiával együtt rendeztünk közös bajnokságot, de ezek nem hozták azt az átütő sikert, ami miatt ezt tudtuk volna folytatni. Illetve úgy tűnik, a bajnoki rendezésével hazánkban egyedül maradt Debrecen, ám bízom benne, hogy ez a jövőben változhat.

Megéri Eb-t és vb-t rendezni

A szurkolók azt hihetik, hogy a magyar bajnokság vagy egy nemzetközi verseny költségvetése sokkal alacsonyabb, mint egy világversenyé, például Európa-bajnoki selejtezőé vagy Grand Prix-kvalifikációé, ám ezt a sportvezető megcáfolta. –  Az Eb-re és a vb-re a szövetségek delegálják az indulókat, így egyszerű dolga van a rendezőnek: fogadni kell a nevezéseket és a legjobb tudása szerint lebonyolítani a rendezvényt, amin ráadásul „nyomott áron” kapnak helyezési pénzeket a pilóták. Egy meghívásos verseny esetében a rendezőnek rengeteget kell telefonálnia, üzennie azért, hogy össze tudja hozni a mezőnyt. A mai világban ez nem egy egyszerű küldetés. A legnagyobb sztárok, akik a lengyel ekstraligában szerepelnek, illetve a többi versenyző között óriási szakadék tátong az anyagiak terén, ugyanis nagyon elszakadtak a fizetések. Ezelőtt tíz évvel nem voltak ekkora különbségek, annyit lehetett keresni egy-egy nemzetközi meghívásos versenyen, mint a lengyel első ligában. Azóta ez a kocka megfordult, és nagyon-nagyon eltávolodtak egymástól a lehetőségek. A lengyelországi versenyzői fizetésekkel, juttatásokkal, aláírási pénzekkel nem tud egyetlen más ország bajnoksága sem versenyezni, nemhogy egy meghívásos verseny. Így például a szervezőnek a Húsvét Kupa többe kerül, mint egy Grand Prix-kvalifikáció. Sőt, egy Debrecen Nagydíj költségvetése nagyobb, mint a Grand Prix Challenge-é.

Versenyről versenyre

Baráth Norbert ezt követően vázolta az idény további debreceni versenyeit. – A május 1-jei Európa-bajnoki selejtezővel indul a szezon, amire 12 ország szövetsége nevezi a versenyzőket. Azt hiszem, ha valakit kárpótolni kell a nagypénteki megmérettetés elhalasztása miatt, akkor a kontinensviadal erre jó lehetőség lesz. Tavaly is rendeztünk egy ilyen Eb-kvalifikációt, szerencsére idén is megkaptuk ezt a jogot, és bízom benne, hogy legalább olyan, ha nem jobb verseny kerekedik ki belőle, mint amilyen az elmúlt évi volt. Eddig még egyetlen nevezés érkezett, a svédek Jacob Thorssellt jelölték, aki szerintem azért is választotta Debrecent, mert tavaly nagyon feküdt neki a pálya, s jó versenyt produkált. Május 29-én, pünkösdhétfőn újra Grand Prix-kvalifikációnak adhatunk otthont. Debrecen az egyetlen helyszín a világon, ahol Európa-bajnoki és világbajnoki selejtezőt is rendeznek ebben az évben, tehát ez mindenféleképpen megtiszteltetés a klub, illetve Magyarország számára. Olyan évet, mint a 2022-es, nem tudom, mikor élünk meg újra, hiszen tavaly a cívisvárosban és Nagyhalászban összesen hét világversenyt láthatott a közönség. Idén öt Eb- és vb-eseményt rendezhetünk, ami szintén nagy dolog, s meg kell becsülnünk, mivel óriási sportdiplomáciai siker, nagyon sokat kell érte lobbizni a sportvezetőknek, illetve a klubvezetőknek egyaránt. Nagy munka van amögött, hogy ilyen minőségű versenyekkel tudjuk kiszolgálni a közönséget. Visszakanyarodva pünkösdhétfőre és a vb-kvalifikációra: nem titok, előzetesen a Grand Prix Challenge-re pályáztunk, és nem igazán akartunk flat track versenyt. De a nemzetközi szövetség ragaszkodott ahhoz, hogy Debrecenben újra flat track világbajnokság legyen. Igaz, challenge-et nem, de egy világbajnoki kvalifikációs versenyt kaptunk hozzá, amivel kapcsolatban nem nagyon volt más választásunk, így „csomagban” rendezhetünk két világbajnoki versenyt. Tavaly lényegében minden tekintetben az év versenye volt Debrecenben a Grand Prix-kvalifikáció, bízom benne, hogy ez idén sem lesz másként. Nem kevesebb, mint 13 nemzet képviselteti magát, olyan salakos nagyhatalmak, mint a lengyel, a dán, a svéd, a német, az angol és az ausztrál is küld versenyzőket. Ezt követi majd június 17-én az áprilisról áthelyezett meghívásos megmérettetés, ami egyben a magyar bajnoki forduló. A szokásoknak megfelelően, immár 48. alkalommal rendezzük meg a Debrecen Nagydíjat. Amióta Nicki Pedersen itt edzőtáborozott a dán válogatottal, rengetegen szegezik nekem a kérdést, hogy a háromszoros egyéni világbajnokot meghívjuk-e augusztus 20-ára. Köztudottan jó kapcsolatot ápolunk Nickivel, és szeretném, hogyha eljönne. Ha nincs ütközés a versenynaptárban, és bízunk benne, hogy egészséges és versenyre kész állapotban lesz, akkor mindenképp egyeztetünk vele. Amennyiben szerencsénk van és nem lesz éppen akkor máshol versenye, akkor látok esélyt arra, hogy a dán sztár versenyezzen a Perényi Pál Salakmotor Stadionban. A szezon zárásaként, szeptember 9-én újra flat track világbajnoki döntőt szervezünk. Több lehetőséget is próbálunk kiaknázni, hogy a vébé-döntő közönségcsalogató legyen. Gondolkozunk rajta, hogy ezt a napot egy igazi motorsport fesztivállá varázsoljuk, például egykori salakmotorosok futamával, illetve más szakág bemutatásával vagy akár kiállítókkal akarjuk még színesebbé, érdekesebbé tenni az eseményt.

A Farkas-falka

A SpeedWolf Debrecen ebben a szezonban is több magyar salakszórónak váltja ki a versenyzői engedélyt, ezzel is lehetőséget adva a motorozásra. – Először említeném Magosi Norbit mint rangidős versenyzőt, aki aláírta a licenckérő lapot. Kovács Roland lesz a másik felnőtt 500-as versenyzőnk, és büszkén jelenthetem be, hogy megállapodtunk Lovas Zoltánnal, illetve az édesapjával, így ő is a Speedwolf Debrecen színeiben versenyez ebben az évben is. Illetve képben vannak a SpeedWolf Juniors program neveltjei, Harangozó László, Kónya Milán és Antal-Pákh Dániel, akiknek szintén lesz engedélyük. Viszont az ő versenyen való indulásuk függ attól, mikor érik el azt a szintet a fejlődésben, amikor nemcsak a szintidőt tudják teljesíteni, hanem versenyeken is indulhatnak – sorolta a Farkasok vezetője, majd külön kitért Lovas Zoltánra, a sportág legnagyobb hazai ígéretére. – Nem titok, más ajánlataik és más megkeresésük is volt Zoliéknak, de végül, nagy örömömre, maradtak a SpeedWolfnál. Szerintem nem kell szégyellni, hogy jelenleg a klubunk nincs abban az anyagi helyzetben, hogy hathatós segítséget tudjon nyújtani a versenyzők részére. Megszorításokat kellett végrehajtanunk tavaly, ugyanis forráshiánnyal küzdöttünk az év végén, és azon dolgozunk, hogy pozitív legyen a mérlegünk. Ebben az évben rengeteg ötlet van, hogyan lehetne ezt a folyamatot átfordítani. Sajnos a TAO szabályai szerint nem vagyunk látványsport, bármennyire is furcsa ezt kimondani annak fényében, amit a versenyzők nyújtanak a pályán. De szerencsére van egy nagyon értékes tényezője a salakmotorsportnak, ők pedig a nézők, akik nagyon szép számmal látogatják az eseményeket. Az ebben rejlő lehetőséget próbáljuk kiaknázni még jobban, s minél több támogatót vonzani az események mellé. Ezáltal tudjuk majd finanszírozni a versenyzőket, az utánpótlás-képzésünket, illetve próbáljuk emelni a létesítmény színvonalát is – fogalmazott Baráth.

A helyén kell kezelni

A debreceni gárda két élversenyzője április első hétvégéjén már versenyen állt starthoz, Kovács Roland az olasz egyéni bajnokság két fordulójában motorozott, míg Magosi Norbert a zsarnovicai szlovák bajnokságon ült a GM-re. Arról kérdeztük a klubvezetőt, hogy mennyire elégedett a versenyzői szereplésével, illetve milyen elvárásokat támaszt a pilóták felé a klub? 

– Mint ahogy a Salakszórók is fogalmazott a tudósításában, szezon eleji formát mutattak a fiúk. Úgy gondolom, amíg nem tudok hathatós anyagi segítséget nyújtani a versenyzőknek, addig nem is támaszthatok nagy elvárásokat. Tisztelettel vagyok mind a két fiú iránt. Magosi Norbi esetében nem egy fiatal srácról beszélünk, bár, ha az ember becsukja a szemét, akkor mindenki az örökifjú Magosit látja maga előtt, a maga zsiványságával és sajátos stílusával. De a tények makacs dolgok, Norbi felett eljárt az idő. Ám megemelem a kalapomat előtte, hogy a mai napig is vaspapucsot húz, s ezzel kockáztat, de próbálja megmutatni a legjobb formáját. Nem várhatunk csodát egy 48 éves versenyzőtől, sőt, szerintem tisztelni kell, hogy egyáltalán begördül a pályára, odaáll a startszalaghoz és képviseli a klubot, valamint Magyarországot a versenyeken. Kovács Roli tisztességgel felkészült erre a szezonra, rengeteg fizikai edzésen van túl, és bízom benne, hogy ez kamatozni fog a viadalokon. Próbálunk segíteni a srácoknak, és vannak, akik támogatják őket abban, hogy megfelelő technika legyen alattuk. Viszont a készségekkel, képességekkel tisztában kell lennünk és helyén kell kezelnünk. Éppen ezért örültem annak is, hogy Roland a terenzanói bajnokik előtt rendezett előfutamok során futamgyőzelmeket aratott. Szerintem már ennek is örülnünk kell, sajnos itt tart jelenleg a magyar salakmotorsport. Régről nagyon szép élmények és nagyszerű eredmények vannak, de az elmúlt. A jelen ez, és azon kell összefogással dolgoznunk, hogy ez változzon a jövőben. Bízom benne, hogy ennek nem lesz akadálya, és tényleg elindul egy olyan folyamat, ahol a klubok évente legalább egy-két versenyzőt kinevelnek, és ezt, ha egy ötéves tervre előrevetítjük, akkor a versenyzők létszáma már két számjegyű lehetne. A jövőt jelentheti a még mindig csak 14 éves Lovas Zolika, aki a 250 köbcentisek között motorozik, és hosszú út áll még előtte, hiszen például 16 esztendősen versenyezhet 500-as motorral. Amúgy a 250-es motorok drágábbak, mint az 500-asok, ráadásul ezek a fiatal vaspapucsosok, amikor elindulnak egy-egy nemzetközi viadalon, se utazási, se helyezési pénzt nem kapnak. Éppen ezért nagyon nagy segítségre van szükségük, hogy fenn tudják tartani magukat. Lovas Zolika személyében láthatóan tehetséges fiúról beszélünk, amit már igazolt is. Igyekszünk a tudását minden versenyen megmutatni, ahol csak lehet, és bízom benne, ha majd 500-as licencet vált, akkorra már olyan érett lesz 16 évesen, hogy megannyi örömet szerez a magyar szurkolóknak.

Tihanyi Sándor nélkül

Március rendkívül mozgalmas volt a debreceni klub életében, hiszen a magyar pilóták tréningjei mellett Nicki Pedersen vezetésével a dán válogatott 11 versenyzője, majd a lengyel ekstraliga bajnok Motor Lublin U24-es alakulatának nyolc tagja edzőtáborozott a Perényi Pál Salakmotor Stadionban. Ezeken az eseményeken nem vett részt a SpeedWolf korábbi tagja, Tihanyi Sándor. Subi távolmaradásának okairól is beszélt Baráth Norbert. – Tihanyi Sándor a klubunk alkalmazottja volt éveken keresztül, a stadionban gondnoki feladatokat látott el, pályakarbantartással foglalkozott, s a tavaly elindult utánpótlás-nevelésünk edzőjeként dolgozott. Nagyon sokat köszönhetünk neki! Viszont, ahogy korábban már említettem, a klubnál szükséges volt megszorításokra, ami azt is eredményezte, hogy Subi munkaidejének a számát erőteljesen csökkenteni kellett. Végül az év vége felé abban maradtunk, ha bármilyen munkalehetőség jön vele szembe, ami kedvező a számára, akkor beszéljünk. Január elején jelezte, hogy főállásban, napi nyolc órában el tud helyezkedni, s ezért szerződést bontottunk vele. Az új munkaviszonya miatt távol maradt a salakmotorpályától, nem tudott tevékenykedni a Gázvezeték utcán. Őszintén megmondom, azt szerettem volna, ha pár év múlva Subi a pályáról megy nyugdíjba, de sajnos ezt nem tudtuk megvalósítani. Szívfájdalom részemre és részére is, de sajnos meg kellett hozni ezt a lépést, és ő ennek az áldozata lett – mondta az ügyvezető.

Stefáni Attila új szerepkörben

Ezek után felmerül a kérdés: Tihanyi távolléte mennyiben befolyásolja a SpeedWolf Juniors utánpótlás-nevelő programot? – Új megoldások után kellett néznünk, Subi távozását követően megoldásokat kerestünk a pályakarbantartás, az utánpótlás-nevelés, illetve a pálya gondnoksága kapcsán is. Szerencsére voltak alternatívák. A pályakarbantartás vonatkozásában nagyszerű segítséget kaptunk Kádár Szabolcstól és Török Lászlótól, akik bizonyították a márciusi edzőtáborozások alatt, hogy nagyon jól látják el ezt a feladatot. Az utánpótlás-nevelés tekintetében megkerestem Stefáni Attilát, és felkértem az edzői munka elvégzésére. A korábbi magyar bajnok salakozó igent mondott, úgyhogy a jövőben a fiatalok mellett majd Stefán Attilát láthatják a szurkolók. Bízom benne, hogy Stefáni át tudja venni a stafétabotot Subitól, és tovább tudnak fejlődni a gyerekek, illetve, ha lehetőségünk lesz rá, akkor új fiatalokat is megtanít a salakmotorozás szépségeire.

Hullámvasutazás az oválpályán

A jelenlegi magyar salakmotorozás furcsa képet mutat, hiszen amíg a világversenyek rendezésében és számában a nemzetközi élvonalhoz tartozunk, a másik oldal azt mutatja, hogy alig van magyar versenyző. De vajon milyen lehet a jövő? 

– Szerencsére kialakulóban van egy csapat körülöttünk, akik támogatnak a munkánkban, például önkéntes segítők, illetve egy olyan támogatói kör, akikre a jövőben lehet majd alapozni. Napjainkban a salakmotorozással foglalkozni nem egyszerű mutatvány, éppen ezért kellenek a pozitív impulzusok, s ezáltal nem veszíti el az ember a hitét. Kell az a fanatizmus, ami nemcsak bennem van meg, hanem a többi magyarországi klubvezetőben, aki salakmotorpálya üzemeltetésre adta a fejét. Ez nem egyszerű küldetés, s elismerem, kicsit hitetlen voltam, amikor az elődöm, Tabaka Józsi ezt előre borítékolta nekem. Ez a munka óriási áldozatokkal jár mindenféle vonatkozásban, de az ember szereti ezt a sportágat, vannak célok, amit szeretne megvalósítani. Minden nap azon dolgozunk, hogy a nézők jól érezzék magukat, legyen minél több versenyző és sok viadalt rendezhessünk. 

Boros Norbert