„Az auschwitzi ember” előtt tisztelegtek a Nagyerdei Stadionban

Hosszú idő után végre végleges helyére kerülhetett a Debrecenben sokak által csak „az auschwitzi emberként” ismert Schwarcz Sándor emléktáblája a Nagyerdei Stadionban.

Az ünnepélyes leleplezésen Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke röviden ismertette a holokauszt-túlélő élettörténetét. – Schwarcz Sándor, Debrecen szülötte korának ígéretes futballistája, később pedig a Centrum áruház megbecsült és mindenki által szeretett igazgatója volt – emlékeztetett. – Szinte mindenki megkérdezte tőle, miért akart visszatérni oda, ahonnan elhurcolták. Erre mindig azt felelte, „azért, mert itt születtem, ez az én otthonom”. Schwarcz Sándor előbb több év munkaszolgálatra kényszerült, majd öt haláltáborban is megfordult, ahol többször is szembesült a gázkamrákkal. Megmenekülését sportolói szívósságának, emberi tartásának és a véletlenek sorozatának köszönhette. Lágeréletének egyik legmeghökkentőbb eseménye az volt, amikor tagja lett az auschwitzi futballcsapatnak. Az ő kivételével a „válogatott” minden tagja gázkamrában végezte. Debrecenbe való visszatérése után igazi közéleti ember lett, több írását is közölték, egy könyve is megjelent. Végül 2017-ben, 96 évesen halt meg – ismertette az elnök.

Különös aktualitása van egy hosszú történet lezárásának a mai napon, hiszen most egy olyan futballtörténeti epizód közepén járunk az Európa-bajnokság miatt, amikor közösen örülhetünk az ország sikereinek – mondta ünnepi beszédében Puskás István, Debrecen alpolgármestere. – Debrecen városa fontosnak tartja, hogy a múltra, ezáltal azokra a gyökereinkre is emlékezzünk, amelyek lehetővé tették a jelen sikereit. Ezeknek a gyökereknek városunkban fontos része Schwarcz Sándor emléke is, akinek példája azt mutatja, hogy még a legsötétebb órákban is fel tud csillanni a remény – hangsúlyozta.

Kötődő emlékek

Saját gyermekkori emlékeit idézte fel megemlékezésében Heller Zsolt valláskutató, akinek édesanyja jó barátja volt Schwarcz Sándornak. – Egy hihetetlen önfegyelmű ember volt Sanyi bácsi, aki az utcán mindenkivel mosolyogva beszélgetett, majd amikor magára húzta lakása ajtaját, magára húzta annak az öt tábornak a történetét is, amelyekben megfordult, és azoknak a családtagoknak a fájdalmát, akiket elveszített – fogalmazott. – Tartozunk annyival emlékének, hogy megőrizzük azt a következő generáció számára – emelte ki.

– A sport egy olyan nagyszerű dolog, amely vallástól függetlenül is összeköti az embereket. A ma helyére került tábla a stadionban így nem csak a zsidóság, hanem mindenki számára megőrzi majd az emlékét annak, hogy élt egyszer Debrecenben egy sokat látott zsidó bácsi, aki rajongott a futballért – zárta a köszöntők sorát Deutsch Péter, főrabbi.

DKE