2022.08.26. 20:00
Belestünk a Csokonai Fórum nézők nem járta helyeire is
Papp István színművész humorral és anekdotákkal fűszerezett, jókedvű idegenvezetéséhez csatlakoztunk.
A Csokonai Fórum felépítésével és működésével színművészek vezetése mellett ismerkedhettek meg az érdeklődők a napokban
Forrás: Kiss Annamarie
A padló és a plafon oda-vissza tükrözi egymás fényét, a méretek lenyűgözőek, a levegőben érződik az új illata – a Csokonai Színház művészei kalauzolták körbe a keddi megnyitót követő napokban a frissen átadott színházban, 20 fős turnusokban a szerencsés érdeklődőket, merthogy az előzetes regisztráció során gyorsan beteltek a helyek. Szerdán délután csatlakoztunk Papp István színművész humorral és anekdotákkal fűszerezett, jókedvű idegenvezetéséhez.
Meredek mozgólépcső visz fel egy nagyon szép, csillogó, tágas helyiségbe – és ez még csak az előcsarnok. Az üvegfalon át gyönyörködhetünk a városban, de ez a Csokonai Fórum számos pontjáról elmondható, gyakorlatilag a fél Debrecent belátni. Ezúttal szó sincs tiltásról, Papp István arra biztatja a résztvevőket, fotózzanak nyugodtan, és ők serényen örökítik meg az épület belsejét és a kinti panorámát is.
Közben megtudjuk, hogy az épület multifunkcionális színház és képzőhely, előbbi területe több mint 5 ezer, utóbbié 3 ezer 900 négyzetméter.
Az impozáns méretek számos helyen tetten érhetőek sétánk során, na de menjünk tovább! Utunk következő állomása a Latinovits Zoltán terem, itt van a nagyszínpad, 350 férőhellyel, kellemes krémszínű, szövetborítású székekkel. A színpadon a nyitó előadás, a Für Elise díszletei. Német két emeletes színpad, görög színházat idéző amfiteátrumban, a forgószínpadi rész tíz méter átmérőjű, van zenekari árka, emelője, süllyedője, és van 32 frontális lámpa – halljuk a Latinovits technikai részleteit. Itt csatlakozik hozzánk Bakota Árpád színművész is (aki később szintén idegenvezetőként működik majd), mint mondja, csupán „ENSZ-megfigyelőként”. Papp István elárulja, hogy legközelebb az Edmond, a Pál utcai fiúk, és az Óz, a nagy varázsló látható majd itt, utóbbiban ő maga is játszik.
A Csokonai Fórum bejárása színészekkel
Fotók: Kiss AnnamarieLelkesen vezeti végig a kis csapatot a kijelölt útvonalon, néha picit elbizonytalanodva az irányon, hiszen még maguk a színészek is ismerkednek az épülettel. Felidézi, hogy egyetlen előadásban szerepelt Kóti Árpáddal, akit nagyszerű színészként és emberként ír le. Beavat néhány kulisszatitkokba is; például hol helyezkedik el az ügyelő, a súgó, hogyan dolgoznak a kellékesek.
A zsinórpadlásra jutunk: tériszonyosoknak nem ajánlott, lefele a színpad több emeletnyi mélységben, felfele még legalább annyi magasság. Mint megtudjuk, külön híd van a világítás számára, a legfelső hídról pedig esőt, havat, konfettit szórnak, ha azt igényli a darab. A díszítő munkások korábban zsinórokkal működtették a háttéreszközöket, most majd gombokat fognak nyomogatni, ugyanis mechanikus és digitális lett számos elem.
Egy üvegoldalú liften süllyedünk néhány szintet az épület mentén a Rákóczi utca fölött, majd a nagyszínpad oldalán kötünk ki, és körbejárjuk azt. Kívácsian vizslatjuk a jelmeztároló dobozokat, számos kelléket, bútorokat, amik „fellépésre” várnak. Mindez persze takarásban van, a nézőtérről semmi sem látszik. És itt van a modern vezérlőpult is az említett gombokkal, ami kezelőinek is új még.
Forrás: Kiss Annamarie
A balett-terembe érve Papp István elárulja, a próbafolyamat nagy részét próbateremben töltik, mint amilyen ez is itt, csak a bemutatóhoz közeledve mennek át a színpadra. Utunk a Kóti Árpád teremben ér véget. Ez egy kisebb, 150 férőhelyes terem, ahol a nézőtér mobil, át lehet tenni a másik oldalra, vagy akár körbevenni vele a színpadot. A technikai berendezés szintén ehhez a rugalmassághoz van kialakítva. Játék a kastélyban, Balfácánt vacsorára, A test történetei, Toldi, Finálé – sorolja kalauzunk a darabok címét, melyeket itt mutatnak majd be.
Észre se vesszük, olyan gyorsan elröppen a rendelkezésre álló egy óra. Arcunkon az élmény adta mosoly, sarkunkban már a következő csapat.
SzT
