Hajdúszoboszló élő népművészete

A népi iparművészet legkülönfélébb területeit képviselő kézműves-kiállítás látható az adventi hetekben a helyi művelődési központ galériájában.

– Sok évtized tanulása, fejlődése, munkája összpontosul ebben a teremben, amely mögött sikerek és kudarcok, küzdelmek, ezek nyomán mind vesztes, mind győztes csaták húzódnak. De a végeredmény mégiscsak egyfajta diadal: az élő hagyomány győzedelmessége – mondta a megnyitón Kolozsvári István etnográfus, muzeológus, a Bihari Népművészeti Egyesület elnöke. Az izzó kokszban sok verejtékkel születő kovácsmunkától a leheletfinom csipkéig, az örök életűvé tett fától az új életre kelt gyapjúig-nemezig mindennek helye van itt – mutatott rá.

A megnyitó szónoka beszélt arról is, hogy napjainkban gyakran téma a különböző szakmák, mesterségek fennmaradása, fejlődési lehetősége. Kérdés, hol van a határ a szellemi szabadság, a civilség és az intézményesülés között. Véleménye szerint a természetes hagyományozódás elmúltával egyre nagyobb az iskolák s a kulturális intézmények, a szakkörök, az egyéni mesterek felelőssége. Ezt is jól igazolja ez az adventra összeállított tárlat, ahol jelen vannak a szakkörök, az iskola és az önálló szellemi szabadság.

Kiválóságokkal teli város

Aláhúzta: a legcsodálatosabb az, hogy ennek a csaknem 24 ezer lakosú városnak ekkora kincs van a birtokában, amilyen ez az alkotói közösség. Külön-külön ismerik egymást, kapcsolatban állnak, esetenként közös szerepvállalások jellemzik őket, de alapvetőben mindannyian a maguk útját járják. Nagyszerű, hogy a szent születésnap közeledtével, a karácsonyi ünnepkör egészében a város megnyitja ezt a kincsestárat – fogalmazott Kolozsvári István.

Hajdúszoboszlónak népi iparművészei, ifjú népművészei és Prima Primissima díjas növendékei vannak. – Bizonyítottuk, hogy a szoboszlói kézművesek munkássága milyen sokszínű. A népművészet nemzetünk megmaradásának, minden művészetünknek alapja. Nagyon fontos, hogy egymás kezét fogjuk, és egymásra támaszkodva próbáljuk meg az egységes nemzeti kultúrát megmutatni. A mostani világ arról szól, szétszedik a közösségeket, s az egyének kitépve azonnal védtelenné válnak – erről már Galánfi András Kossuth-díjas fafaragó, előadóművész beszélt. Kosztolányit idézve küldetésként fogalmazta meg, hogy azt a nyelvet és kultúrát, amelyet őseinktől rövid időre örökségbe kaptunk, új fénnyel fényezve maradéktalanul át kell adnunk utódainknak.

Tibai Irma