Interjú Eperjes Károllyal

2021.11.07. 11:30

„A pap családtagjaim közül az egyiket a börtönbe, a másikat Münchenig verték”

Eperjes Károly új filmje a XX. századi magyar történelem egyik legsötétebb időszakát mutatja be.

1950. június nyolcadika. Egyetlen éjszaka alatt csaknem tizenkétezer embert hurcolt el erőszakkal az ÁVH a magyar kolostorokból, rendházakból. Voltak, akiket börtönbe, másokat internálóhelyekre vagy a sztálinvárosi építkezésekre vittek. Nemsokára négy kivételével az összes szerzetesrendet betiltották, felszámolták, és minden értéküktől megfosztották őket. Eperjes Károly Magyar passió című filmjének középpontjában a hit pajzsával küzdő ferences rendi szerzetes, Leopold atya és a fiatal, ambiciózus ÁVH-s vallatótiszt, Keller főhadnagy áll. Ezzel az alkotással nyitott néhány napja Los Angelesben a Magyar Filmfesztivál, a hazai filmszínházakban november 4-től láthatja a közönség.

A munka nehezen kezdődött, a gyártásvezető Covidban hunyt el, a Kossuth-díjas színművész maga is két alkalommal küzdött meg a betegséggel. A filmet végül harmincegy nap alatt, pótnap nélkül forgatták le, a rendező többek között emiatt is érzi úgy, hogy áldás van a produkción. Eperjes Károly, a film rendezője és főszereplője nemrég a debreceni díszbemutató előtt, az Apolló moziban adott interjút a Naplónak.

Többször is hangoztatta, hogy a Magyar passió találta meg önt. Milyen előzmények vezettek a forgatáshoz?

Várnai Péter címzetes prépostot kispap kora óta ismerem, ott voltam a pappá szentelésükkor is. Várnai Péter egy nehéz élethelyzetben kezdett el színműveket írni, hogy energiáit lekösse. Kérte, hogy nézzem meg, játsszam el és rendezzem meg a Krisztus inge című írását. Először visszakoztam, de amikor megismertem az anyagot, úgy éreztem, hogy ebből filmet kell csinálni, mivel szélesebb eszköztára van, mint a színháznak, így jobban lehet mesélni is. Kálmán Peregrin No, meztelen Krisztus, hol hagytad az inged? címmel, kétszázhatvan oldalon, rendkívül részletes dokumentumkötetében írta meg a magyar szerzetesrendek szétlövetését, az 1950. június 8-ról 9-re virradó éjszakát. Ez tulajdonképpen a mi Katyńunk. A forgatókönyv írásakor elsősorban erre a könyvre támaszkodtunk, de a Magyar passió ettől és az eredeti színdarabtól is eltér egy kicsit: Kálmán Peregrin dokumentumkötetét sűrítenünk, Várnai Péter színjátékát bővítenünk kellett a film eszközeivel. Akik eddig látták, azt mondták, hogy olyan, mint egy dokumentumfilm.

Eperjes Károly hangsúlyozta: a magyar történelemnek sok olyan eseménye van, ami még nem kapott kellő nyilvánosságot | Fotó: Czinege Melinda

A kötetben megörökített események mellett milyen forrásokat használt még a filmhez?

Dolgozott rajta történész, és dramaturg, de beletettem személyes történeteket is, mivel a pap nagybátyáim közül az egyiket a börtönbe verték, a másikat egészen Münchenig. Vannak a filmben saját, családi vonatkozások is, melyek nem csak a családtagjaimmal történtek meg. Például, amikor a Verd meg a pásztort, szétszéled a nyáj! elvén vízágyúval akarták szétverni az úrnapi körmenetet Bodajkon. Nem mozdult meg a tömeg, ezért legközelebb, mint ahogy Celldömölkön, Jászberényben és Egerben, nem vízzel verték, hanem ganajlével és fekáliával csinálták ugyanezt az ávósok. Ez már másfajta megmérettetés volt, de sem ezt, sem a legszörnyűbb kínzásokat nem tettem bele a filmbe. Az apácák mellbimbójába, a papok heréjébe áramot vezettek, a nemi szervükben üvegcsövet törtek el, de kihagytam a filmből ezeket a tényeket is, mivel az ifjúság ezzel a képi világgal találkozva már nem tudná felfogni, hogy mi történt valójában a történelemmel, a gyökereivel.

A fiatalok identitástudatát, hogyan erősítheti a múlt fel­elevenítése?

Nagyon fontosnak tartom, hogy az életük ne csak élvezet legyen, hanem alakuljon ki a helyes identitásuk, ismerjék meg gyökereiket, legyen értelmes jövőképük.

„Amiről a Magyar passió szól, nincs benne a tankönyvekben, nem írnak róla a történészek, ilyen értelemben nincs feldolgozva a múlt ezen része.”

Az ifjúság így talán jobban, erősebben vési a szívébe, mint a tankönyvből tanulva, emellett nagyon kell a magyar identitásnak is, ugyanúgy, mint a lengyeleknek az Andrzej Wajda által rendezett Katyń című film. Az elővetítéseken a püspököktől, a rendházvezetőktől, filmesektől, tévésektől az újságíróktól kapott visszajelzések alapján egyre erősebb az érzés bennem, hogy jó történelmi filmeket kell csinálni.

Kiket láthatna a hazai közönség a mozikban?

Eperjes Károly | Fotó: Czinege Melinda

Ha még lesz rá módom, szeretnék szerepet vállalni abban, hogy például Szent István, IV. Béla, a honalapítás története, Salkaházi Sára vagy Esterházy János alakja nemcsak dokumentumfilmben, hanem játékfilmben is vászonra kerüljön. Van mit feldolgoznunk, a magyar történelemnek sok olyan eseménye van, ami még nem kapott kellő nyilvánosságot. Egyszer talán majd nálunk is eljön az az idő, hogy jó történelmi filmekre nagyon sokan beülnek, mint például Lengyelországban. A polgármesterek, pedagógusok, szerzetes vezetők közül, akik látták a Magyar passiót, többen kifejezték szándékukat, hogy a színházakban működő Lázár Ervin-programhoz hasonlóan a diákok szervezett formában is eljussanak a mozikba, és láthassák az új filmet.

Említette, hogy a szerzetesek megkínzásának több durva részletét kihagyta a filmből. Mire számíthat, aki jegyet vesz a Magyar passióra?

A valóság kemény bemutatásával találkozhat a közönség, a püspökök közül többen is azt mondták: jó, hogy a tervekkel ellentétben nem az eucharisztikus találkozón mutattuk be. Durva, kemény, de nem ocsmány a film. Olyan instrukciókat is adtam a forgatás közben, amik nem szerepeltek a forgatókönyvben, sőt, előtte meg sem fogalmazódtak bennem.

„A produkció nemcsak a hívőknek szól, remélem, megszólít mindenkit, és rádöbbenti az embereket, milyen vallásüldözés zajlott itt az ötvenes években.”

Nemrég egy interjúban arról beszélt, hogy az egyházi szereplők bátrabban is megnyilvánulhatnának a társadalmi folyamatokban.

Az ÁVH legsötétebb korszakának egyik fejezete ez, és az egyik legfájdalmasabb a magyar katolikus egyház történetében. Az egyház elleni eszközrendszer most bonyolultabb és csinosabb, mint az ötvenes években, egy szerzetest hamis vádakkal, interneten keresztül is tönkre lehet tenni. Mások a módszerek, és sokkal nehezebb a valóságot követni, főleg akkor, ha valaki beleássa magát a napi hírfolyamba. Nagyon nehéz megállapítani, hogy mi az igazság, de a Magyar passió most mérföldkő lehet abból a szempontból, is, hogy miként állnak majd az egyházak a film mögé. Remélem, hogy ez egy jó folyamatnak, ha nem is az alfája, de fontos kiindulópontja lesz.

Szakál Adrienn

Névjegy

Eperjes Károly

(Hegykő, 1954. február 17. –)

Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Házastársa: Balogh Erzsébet (1977–)

Pályafutása

Iskolái: Színház- és Filmművészeti Egyetem

Aktív évek: 1980–

Híres szerepei: Silvius (Shakespeare: Ahogy tetszik), Széchenyi István (A Hídember)

Díjai: Kossuth-díj (1999), Jászai Mari-díj (1986), A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2017)

Ezek is érdekelhetik