Cannes 2021: Spike Lee véletlenül jelentette be az idei Arany Pálma nyertesét

Volt itt döbbenet, nevetés és rengeteg ügyetlenkedés, de a díjakra aligha lehet panasz. A döbbenet rögtön az átadó elején jött, amikor az est házigazdája felkérte a zsűrielnököt, Spike Lee-t, hogy jelentse be az első díjat, ő pedig zavarában a fesztivál fődíját, az Arany Pálmát leplezte le, eloszlatva ezzel az összes várakozás izgalmát. A hatalmas baki után még több ügyetlenkedés következett, és az este hamarosan önmaga paródiájába fordult, így viszont kétségtelenül emlékezetes marad. Annál is inkább, mert a véletlenül elkottyintott fődíjas, a Titane a kedvenc filmem volt az idei programból, de az óvációt látva biztos, hogy ezzel nem voltam egyedül, ennek ellenére aligha mertem reménykedni a győzelmében. Több tekintetben is történelmet írt a Cannes-i fesztivál, hiszen fennállásának 74 éve alatt nem volt még fekete zsűrielnöke, és az is mérföldkőnek számít, hogy egy merész rendezőnő még merészebb horrorját tüntették ki a világ legrangosabb filmfesztiváljának fődíjával. Julia Ducournau egyébként a fesztivál történetének második rendezőnője, aki elnyerte az Arany Pálmát.

Az sem megszokott, hogy a zsűri díját idén a tájföldi Apichatpong Weerasethakul (Memoria) és az izraeli Nadav Lapid (Ha’berech/Ahed’s Knee) közösen vehette át, a Grand Prix-t pedig az iráni rendező, Asghar Farhadi (Ghahreman/A Hero) és Juho Kuosmanen (Hytti Nº6/Compartment Nº6) kapták, utóbbit különösen meghatotta, hogy az általa oly nagyra tartott Farhadival osztozhatott. Farhadi és Kuosmanen filmjei nagy kedvenceimnek számítottak az idei programból, ahogy a Haruki Murakami novellájából készült Drive My Car című japán alkotás is, amire kétszer is beültem, annyira lenyűgözött a hangulata, a története, arról nem is beszélve, hogyan szövi bele Csehov Ványa bácsiját a szövegbe. A Drive My Car megérdemelten kapta a legjobb forgatókönyv díját.

Annyi film és esemény pereg a szemünk előtt a fesztivál 12 napja alatt, hogy a végén már alig emlékszünk az elejére, de a zsűri döntése, hogy Leos Carax-ot tüntette ki a legjobb rendezőnek járó díjjal, eszünkbe juttatta a Marion Cotillard és Adam Driver főszereplésével készülte Annette-et, amelynek a The Sparks írta a zenéjét. A díjkiosztón Carax fogászati problémája miatt nem tudott ott lenni, így a díjat is a kéttagú zenekar vette át a francia rendező nevében.

Idén a neves színészek helyett két újoncot díjazott a fesztivál. Renate Reinsve a svéd Verdens Verste Menneske/The Worst Person in the World kapta, a legjobb férfi alakítás díját pedig az ausztrál Nitram című film címszerepét alakító Caleb Landry Jones, amerikai színész és zenész, aki nem csak a haját növesztette meg és plusz kilókat pakolt magára, de az ausztrál dialektust is elsajátította, hogy hitelesen játszhassa el az több tucat ember életét kioltó magányos lövöldözőt Justin Kurzel valós események inspirálta alkotásában.

Sajnos a szintén versenyben szereplő, A feleségem története nem kapott ezen az estén elismerést, Enyedi Ildikó legújabb alkotásának azonban ez még csak az első megmérettetése volt: a német, francia, magyar koprodukcióban készült nagyszabású alkotás igazi útja még csak ezután kezdődik a fesztiválkörökben és mozikban.

Váró Kata Anna