Csodás világ őrzi a népi hagyományt a Bodorka Népmesepontban

A szegény ember háza, a boszorkány kunyhója, a kerekerdő – ez csak néhány helyszín, amit bejárhattunk a berettyóújfalui Bodorka Népmesepontban. Magyarországon összesen tizennégy helyszínen – Hajdú-Bihar megyében Debrecenben és Berettyóújfaluban – működik népmesepont. Céljuk, hogy a gyermekek anyanyelvi kompetenciáit a népmesén keresztül fejlesszék szakemberek bevonásával. A berettyóújfalui központban Rácz Anikó és Kolozsvári-Donkó Rebeka kalauzolja a népmese világába a hallgatóságot már 2018 óta. A szakemberek megosztották tapasztalataikat a Naplóval.

Egy-egy alkalommal az élőszavas mesemondáson túl a gyerekek találkoznak egyebek mellett szókincsbővítő gyakorlatokkal, szólásmondásokkal, találós kérdésekkel, dalos játékokkal, mondókákkal, és alkotási folyamatokban is részt vehetnek. – Emellett olyan régi használati tárgyakat is megismerhetnek, amelyeket egyébként ma már a nagyszülőknél sem látnának. Ezek rendszerint az adott meséhez kötődnek: a Sárkányölő Sebestyén című mese kapcsán például a pásztorkodás kellékeit mutatjuk be, hiszen a főhős bárányokat őriz. Természetesen nemcsak a tárgyakról beszélgetünk, hanem megismerkedünk a pásztorok életmódjával is, és a gyerekek kérdéseket tehetnek fel – mondták el lapunknak.

Értékek a megyéből

Megtudtuk: Szűcs Sándor biharnagybajomi népmesegyűjtő, néprajzkutató meséskötetét szeretnék minél több gyermekkel megismertetni.

„Tény, hogy minden gyerek szereti a meséket, de az nem mindegy, milyen történetekhez jutnak hozzá.”

A népmesék a magyar népi kultúra részei, ugyanúgy, mint a népdalok vagy a néptáncok. Többek között ősi tartalmakat, nagy igazságokat közvetítenek, és szeretnénk, ha megismernék ezeket a magyar gyerekek. Szeretnénk, ha Hajdú-Bihar megyében vagy legalább Berettyóújfalu vonzáskörzetében megismernék Szűcs Sándor munkásságát – részletezték.

A népmesepontban központi helyen szerepel az élőszavas mesemondás. – Ez nagyon fontos manapság, hiszen a legkisebbek is hozzászoktak már a digitális eszközökhöz és ahhoz, hogy tartalmat készen, bármikor, bárhonnan elérhetnek. A hallott mese nem ad kész vizuális képet a gyerekeknek, hanem beindítja a képzelőerejüket. Ez azért lényeges, mert egy kész animáció akár félelmet is generálhat bennük. Mi tagadás, a mesékben vannak félelmetes részek; egyszerű és ismert példa, hogy a főhős levágja a sárkány hét fejét, vagy a gonosz boszorkányt kettőbe hasítja. Ha ezt a jelenetet egy gyerek kész animációként látja, akkor megijedhet tőle, hiszen még a felnőttek számára is a meglepetés erejével hathat az erőszakos látvány. Amikor viszont hallja a gyerek ezt a részt a történetben, akkor a lelkének és személyiségének megfelelő módon képzeli el – mondták.

Hozzátették: hazánk népmesepontjai interaktív módon ismertetik meg a gyerekekkel a magyar hagyományokat és az ősi mesterségeket. Olyan mesei élményt vihetnek magukkal haza, amelyben helyet kap a szövegfolklór, az a hagyományos nyelvezet és tradicionális gondolkodásmód, amelyet az őseinktől örököltünk. Kézműves játékokat ismerhetnek meg, mesét illusztrálhatnak, alkothatnak, kaphatnak vizuális élményt és nagy erkölcsi igazságokat.

Nem „szígyelli” a tájnyelvet

Rácz Anikó óvodapedagógusi, tanítói és rajztanári végzettséggel is rendelkezik, így nem csoda, hogy közel áll hozzá a gyerekekkel való foglalkozás és a mesevilág. – Óvónőként a gyerekeknek elalvás előtt rendszerint olvastam történeteket, nép- és műmeséket egyaránt. Akkor a leírt szöveg csaknem szó szerinti visszaadására törekedtem. Amikor népi mesemondást tanultam, akkor szembesültem azzal, hogy a régi mesemondók nem megírt szöveget tanultak be, hallás után adták tovább a történetet. A mese cselekményét megtanulták, de már a saját szavaikkal mondták el, ettől volt közvetlen és kötetlen. Ma már én is így mesélek – osztotta meg gondolatait. Mint mondta, lényeges mesei formulákat ad át a hallgatóságnak. – A gyerekek szerint úgy mesélek, mintha velem történt volna meg minden, és azt gondolom, a lényeg ebben van. A mestereimtől azt tanultam, hogy láttassuk a mesét. Ha én is átélem a történetet, akkor a közönség „meselátóvá” válik. Benedek Elek és Illyés Gyula neve sokak számára ismert, ők lejegyezték a népmeséket, és ezzel egyben irodalmasították is azokat. Ennek az az oka, hogy nem lehetett a könyvekben leírni azt a sok információt, amit élőszóban egy mesemondó hozzátesz a történethez. Amikor mesélek, akkor ezt a rést igyekszem kitölteni. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ha valaki olvassa a mesét, akkor nem tud szemkontaktust tartani a közönségével, pedig ez fontos, a tekintet érzelmeket ad hozzá a szavakhoz – hangsúlyozta.A mesemondó arról is beszélt, hogyan kapta vissza identitásának egy részét a mese által.

„Biharnak van egy jellegzetes tájnyelve, amit ma már csak kisebb falvakban hallhatunk.”

A városi ember szereti levetkőzni, úgy gondolunk rá, hogy az nem szép, az „parasztos”. Egy ideig én is igyekeztem elhagyni, de amikor népmesemondást tanultam, akkor beláttam: ettől ízes, ettől igazi a mese. Előbányásztam magamban a tájnyelvet, most már nem „szígyellem”, sőt tudatosan fűszerezem a történeteket ily módon – mondta Anikó.

Hosszú távú magvetés

Kolozsvári-Donkó Rebeka néprajz–művelődésszervező szakon végzett, és kézművescsaládból származik. Korábban zománcművesnek tanult, és a mézeskalács-készítést is elsajátította. Az alkotás szeretetét otthonról hozhatta magával, örökölt tehetségére pedig méltán büszke.– A nagyapám bognár volt, a nagymamám grillázstortákat készített, a szüleim pedig fazekasok. Mindannyian a tárgyakat kreatív módon megalkotó emberek. A mese a gyerekkorom szerves része volt, a szüleim nekem és a testvéreimnek sokat olvastak, illetve több meselemezünk volt otthon, amit gyakran hallgattunk. Ezek az emlékek mindig velem jönnek. Úgy gondolom, amit ma a gyerekekért a mesepontban teszünk, az hosszú távú magvetés. Azok a gyerekek, akik hozzánk rendszeresen járnak, olyan emlékeket kapnak tőlünk, mint amit annak idején én is kaphattam a családomtól. Lehet, hogy később nem fognak emlékezni pontosan arra, mi történt vagy hangzott el itt, de a népmese szeretete egy apró magocska lehet a szívükben, amit elvihetnek magukkal egy életen át – mondta.

Szépet láttatni

Megtudtuk: a járványhelyzet ellehetetleníti a személyes találkozókat, ezért a mesék most az online térben kapnak helyet. – Amikor itt lehetnek személyesen, akkor az élőszavas mesemondáshoz nem alkalmazunk eszközöket, akkor hagyjuk, hogy a hallgatók mind maguk képzeljék el a szereplőket, a történetet. Mindig készítek az élőszavas mesékhez is bábokat, de általában csak akkor mutatom meg a gyerekeknek, ha már véget ért a mese. Az eszközök ebben a helyzetben a foglalkozás kiegészítéseként vannak jelen, most viszont az online térben megjelenő felvételekhez kellenek a bábok. Ennek az oka, hogy csak a képernyőn keresztül találkozunk a gyerekekkel, így hiányzik az interakció. A kicsik már megszokták, hogy a nézett mese képe változik, a meseképekkel tehát igyekszünk fenntartani a figyelmüket. Egyszerű, bárki számára elérhető anyagokból készítem el az eszközöket, papírból, kartonból, dekorfilcből, gyapjúból, só-liszt gyurmából ragasztó és olló felhasználásával alkotom meg őket. Eközben egységességre és esztétikusságra törekszem – tette hozzá.

Bucsi Bernadett Ildikó