Elrobogott száznegyven év – Születésnapos mindenki kedvenc kisvasútja

A kisvasút korábbi mozdonyvezetői és legelhivatottabb dolgozói számára felállított emléktáblák avatásával kezdődött a születésnapi ünnepség. Ezt követően Szilágyi Edina, a Csapókert önkormányzati képviselője köszöntötte fel elsőként az ünnepeltet.

– Fontos, hogy jó emlékkel gondoljunk azokra, akik az elmúlt évtizedekben ezt a nagyszerű intézményt életben tartották és a szellemiségét a mai napig is ápolják. Hasonlóképpen a Zsuzsi jelenlegi csapatára, amely szívügyének és elhivatottságának tartja a kisvasút örökségének megőrzését – mondta a képviselő.

– A Zsuzsi történelme nagyon sok emberben számos emléket ébreszt, ez hatalmas értéket jelent, amit meg kell őriznünk az utókornak. Üzemeltetőként mi is ezen dolgozunk. Ahogy a DKV egyik szlogene az, hogy „a múltra épülő jövő”, úgy a folyamatos fejlesztések is azt a célt szolgálják, hogy a Zsuzsinak ne csak múltja és jelene, hanem jövője is legyen – fogalmazott Tóth Szabolcs, a DKV Debreceni Közlekedési Zrt. vezérigazgatója.

– Száznegyven év; megannyi időtálló emlék összefonódása, és élménygazdag, gyermekközpontú, hagyományőrző ünnepek sora. A kisvasút első szakaszát 1882. július 16-án hívták életre a debreceni fatelep és Nyírmártonfalva között, elsősorban gazdasági céllal. Élete során átformálódott, és a nehezebb időszakokat átvészelve örök maradt. Mert a debrecenieknek a Zsuzsi vasút mindig is az egyik legfontosabb családtagja, kincse, értéke, hagyománya és jövője fog maradni – mondta ünnepi beszédében Makóné Fogarasi Hajnalka. A Zsuzsi Erdei Vasút ügyvezető igazgatója hozzátette, a Zsuzsi vasutat számos legenda öleli körül, melyek közül szerinte a névadás története az egyik legkedvesebb. Egy korabeli mozdonyvezető emlékét őrzi, aki a kedveséről nevezte el a mozdonyt Zsuzsinak, ám a tanyavilág lakosai a vasút érkezésének hangját a Zsuzsi névvel kötötték össze. Úgy fogalmazott, eme emlék mögött szeretetteljes gondoskodás és generációk felbecsülhetetlen értéke bújik meg.

A köszöntők után felavatták a Zsuzsi új társát, a poggyászkocsit. A viszontagságos történelemre visszatekintő szerelvény eredetileg alacsony oldalfalú, nyitott teherkocsinak épült Aradon az 1910-es években. Mostantól azonban teljes pompájában, felújítva szolgálhat.

Végre eljött az apróságok számára várva a várt pillanat: a vonat kürtje beszállásra hívta az ünneplő sereget. A kerekek még mindig kattogtak, ám az integető óvodás gyerekek azóta felnőttek. Gyermekeiket, unokáikat és dédunokáikat kísérték a Hármashegyaljai végállomás felé, ahol a Bihari Banda Hagyományőrző Egyesület betyárjai, a Törköly Zenekar és a Debreceni Hajdú Táncegyüttes segítettek felidézni a régi idők kirándulásait.

A gyerekek találkozhattak egyenruhás hőseikkel: rendőrökkel, mentősökkel és tűzoltókkal. Imre István solymász karjáról átvehették a Madársuli szárnyasait, és masinisztává válhattak a terepasztal mellett.

HL