Az utazás csodája a gyerekkortól a máig

Nemrég egy rendkívül izgalmas kerekasztal-beszélgetést hallhattak az érdeklődők a Debreceni Református Kollégium dísztermében. Témája az utazás volt. A Tóth-Mihala Veronika református lelkész vezette beszélgetés résztvevői Fabiny Tamás evangélikus püspök, Fekete Károly református püspök és Gundel Takács Gábor műsorvezető, sportriporter, kommentátor voltak. A Fekete Károly által útjára indított beszélgetéssorozat résztvevőit arra ösztönzik az elhangzó kérdések, hogy művészi, egyházi, szemléletbeli indentitásuk kialakulásának forrásait mutassák meg. Erre igyekeztek rávilágítani itt is, ez pedig egy olyan lélekemelő diskurzust adott, amiből jó ideig táplálkozhatnak az ott részt vevők. Az estet a Fool Moon acapella együttes műsora nyitotta.

Az Így jöttem zenés estét a Hirdesd az Igét programsorozat keretében indított el útjára Fekete Károly püspök, a Tiszántúli Református Egyházkerület vezetője. Olyan beszélgetéssorozat ez, melynek témája az öröklött mintázatok transzformálása a művészeti, közéleti és egyházi hivatások terén. Az Így jöttem esték a fiatal filmrendezők bemutatkozó alkotásainak műfaji meghatározásáról kapták nevüket, mely Jancsó Miklós azonos című filmje alapján elterjedt meghatározás. A beszélgetés résztvevőit arra ösztönzik az ott elhangzó kérdések, hogy művészi, egyházi, szemléletbeli indentitásuk kialakulásának forrásait mutassák meg.

Útnak indulni

A párbeszéd – a Debreceni Református Kollégium Dísztermében, melynek meghívott vendégei Fabiny Tamás evangélikus püspök, Fekete Károly református püspök és Gundel Takács Gábor műsorvezető, sportriporter, kommentátor voltak – maga is egy utazás volt: a gyerekkortól indultak, s a mába érkeztek.

S hová keltek útra fiatalon? Fabiny Tamás egyik legkedvesebb emléke, amikor megismerkedett feleségével, aki tizennyolc éves korában kikerült Angliába fél évre dolgozni, ők pedig pont azon a nyáron estek szerelembe Gyenesdiáson, egy evangélikus ifjúsági táborban. A püspök – vallja – annyira szerelmes volt, hogy már októberben a lány után ment. A repülőjegy árát azonban nem volt olyan egyszerű előteremteni: egy eladott fényképezőgép „bánta”. Jó üzletnek bizonyult, hiszen össze is házasodtak.

A határok felbontása után kinyílt a világ. Fekete Károlynak ez Olaszországhoz, Assissihez kötődik. Egy hónapot töltött itt művészkurzuson orgona tanszakosként. Meghatározó volt és felejthetetlen – vallja. Később sikerült családjával is ellátogatnia oda. Tavalyi évét pedig körbeszőtte az utazás: járt Indiában, Szíriában, Libanonban és Ausztráliában is többek között.

Úton lenni azonban eltévedéssel is jár olykor. – A munkám miatt „megtanultam” utazni: mikor, hol kell lennem. A brazíliai labdarúgó-világbajnokság harminchét napig tartott. Ez alatt az idő alatt huszonkét repülőutam volt, különféle városokban. Nagyon tudnom kellett, melyik nap melyik stadionban kell lennem, melyik meccset kell közvetíteni, hol van a szállásom. Egyszer azt álmodtam, hogy könyököltem egy kerítésen, és néztem egy sífutó versenyt. És a vége előtt kicsivel jöttem rá, hogy közvetíteni kellett volna – mondta Gundel Takács Gábor.

Megnyílt határok

S persze vannak árnyoldalai is annak, ha valaki úton van. Fekete Károlynak például volt egy nagyon kellemetlen élménye 1991. november 8-áról 9-ére virradóra. Kolozsváron egy teológiai konferencián vett részt, azonban a határhoz érve tizenhat órát voltak kénytelenek vesztegelni. A Škoda 150-esből pedig majdnem kifogyott a benzin. – Ott rájöttem, milyen törékeny a határ kérdése. Pedig Kolozsvár közelebb van, mint Budapest. És mégis ott álltunk több mint fél napot, Európa közepén, a szabadság nevű időszakban. Így nekem mindig ajándék, hogyha leszáll a gép, átgurul a határon a vonat, az autó. Itthon nagyon szeret az ember lenni. A nagy távolságok pedig bizonytalanságot jelentenek minden pozitív izgalommal együtt – fejtette ki a református püspök.

A határok végül megnyíltak, beáramlott a nagyvilág. Fabiny Tamás arra emlékezett vissza, hogy Angliába csak bécsi átszállással tudtak eljutni. Azóta is maga előtt látja, hogy nézte a szomszéd országban az újságos standokat, hisz minden olyan színes volt ’75-ben. Ekkor hazánkban még a lapok leginkább fekete-fehérek voltak. – Néztem a bécsi újságos­standot és a színes világra emlékszem. Megragadott. Majd az a kulturális sokk, ami Angliában ért – mondta az evangélikus püspök.

Megérkezni a mostba

Életünk, akár egy út: elkezdődik, tart valahová, s végéhez ér. Ezalatt emelkedhet a talaj vagy épp süllyedhet. Lehet puha a talpunk alatt a fű és göröngyös a föld, de valahol mindig tartunk éppen.

– Aki kíváncsi a világra, vagy arra, hogy mi történik az emberekkel, nem öregszik meg. Nyilván az ember ahogy idősödik, kalkulálgat azzal, mi az, ami még hátra van. Ez nemcsak magán­emberként van így, hanem a szakmában is. Azt gondolom, csak az foglalkozzon újságírással, beszélgessen emberekkel, akiben van kíváncsiság. Mert csak ez szül igazi kérdéseket, azok pedig igazi válaszokat – fejtette ki a műsorvezető. Hozzátette, amíg az ember kíváncsi az életre, addig úton van, s a Jóisten fogja eldönteni, meddig tart ez majd.

„Nem tudom, mit fogok csinálni tíz év múlva, csak azt: hagyom az életemet áramoltatni, Isten által. Ezt pedig megtölteni tartalommal. Azt szeretném, hogy amikor eljön életem utolsó pillanata – amiről azt gondolom, életünk legőszintébbje – akkor mosolyogva tudjam azt mondani, jó volt.”

Szavainak ereje hatalmas tapsra késztette a hallgatóközönséget. Gundel Takács hozzátette: nekik az a dolguk, hogy beszéljenek, mert ehhez kaptak tehetséget, erőt és kíváncsiságot, s ezt azok hallják meg, akiknek Isten fület adott hozzá.

A csodálatos gondolatok remek feltöltődést nyújtottak az év végére, így a képzeletbeli utazással sikerült mindenkinek megérkeznie az ünnepbe, ezzel együtt pedig a mába. A közönség tagjai kicsit talán megállhattak – hallgatva e szavakat – s feltöltődve kezdhettek neki az új esztendőnek. A beszélgetéssorozat pedig márciusban folytatja útját Harcsa Veronikával.

Laszkács Denise