Sürgős dolgára sietett volna egy néni, de elzavarta a vécés a debreceni buszpályaudvaron

Hajdú-Bihar - Május 12-én vidékről Debrecenbe utaztam a férjem gyógyszereit kiváltani, de az utam felénél belenéztem a táskámba, és – mint, akibe villám csapott – észrevettem, hogy a pénztárcám otthon maradt. Igazolvány, telefon volt nálam, szerencsére már ez utóbbival utazok, igaz bánatomra is, mert ha nem így lenne, akkor még az elindulás előtt észrevettem volna, hogy a tárcám nincs nálam.

Az idegességtől görcsölni kezdett a gyomrom, ettől pedig sürgős dolgom lett egy mellékhelyiségben. A buszpályaudvaron fizetős a wc, mivel nem volt nálam pénz, megkértem az úriembernek nem mondható illetőt, engedjen be. Mondtam, hogy nagy bajban vagyok, de hangoztatta: ő is nagy bajban lesz, a főnöke kirúgja, ha beenged. Azt mondta menjek, ahova akarok.

Kértem, írja fel az igazolványom számát, vagy a telefonszámom, ha nem jelentkezem a pénzzel, akkor jelentsen fel. Nem engedett. A másik oldalon egy sörözőbe szaladtam, ott a hölgy beengedett, amit nagyon köszönök neki. A buszállomáson lévő illetőnek pedig kívánok egy hasonló helyzetet. Ha egy gyerekkel kérezkedett volna egy anyuka, ugyanezt tette volna? Emberségből rosszul vizsgázott.

- Nagy Sándorné, 30 kilométerről -