2015.12.14. 08:42

Nemcsak a test, a lélek is küzd a betegséggel

Debrecen - Egy krónikus beteg gyermek lelkével a betegsége kezdetétől foglalkozni kell.

Minden korban és a világ minden részén jelen van az az elképzelés, hogy a testi-lelki gyógyítás együtt hatékony. A nyugati orvoslásban sokáig élesen szétválasztották ezt a kettőt, de ma már a hivatalos orvosi álláspont is azt mondja, hogy valamennyi betegség pszichoszomatikus. Abban az értelemben, hogy valamennyi testi bajunk mögött meghúzódnak pszichés tényezők, és testi betegségeink is erőteljes pszichés következményekkel járnak. A Mosoly Alapítvány beteg és lelki traumát átélt gyermekek gyógyítását segíti ingyenes terápiás szolgáltatásokkal és élményprogramokkal Budapesten, Pécsen és Debrecenben, a Klinikán. Azért dolgoznak, hogy a legsúlyosabb betegség is csak egy feldolgozott emlék maradjon.

A mese gyógyít

Magyarországon évente sok száz gyermeket diagnosztizálnak olyan súlyos betegséggel, amely hosszú kórházi tartózkodással, testet-lelket megviselő kezelésekkel jár. Egy beteg gyermek testét szerencsés esetben meg lehet gyógyítani, de az ezzel járó lelki sérülések kezelésére a magyar egészségügyben jelenleg nincs elég kapacitás. A Mosoly Alapítvány ingyenes mese- és művészetterápiákkal kezeli, enyhíti a gyerekek testi betegségével járó pszichés problémáit hosszú távú csoportokban és kórházi terápiás foglalkozásain – tudtuk meg az alapítvány szakmai vezető pszichológusától.

– Sokéves tapasztalataink azt mutatják, hogy a művészetterápiák a mesékkel kiegészítve nagyon hatékonyan képesek oldani a gyerekekben keletkezett szorongásokat, félelmeket. Bár a kórházakban csak rövid távú terápiát tudunk alkalmazni, ez is sokat segít a gyerekeknek abban, hogy rövid időre megfeledkezhessenek a kórházi környezetről, és egy örömteli légkörben olyan lelki folyamatokon menjenek keresztül, melyek a betegséggel való megküzdésben is támogatják őket – mondta Korbai Hajnal.

A Mosoly Alapítvány szakmai vezető pszichológusa kiemelte, hogy a mesékben rejlő gyógyító erőt, szimbólumaik lélekformáló képességét maguk a gyerekek támasztják alá nap mint nap, ahogyan használják a történeteket a foglalkozásokon. Előszeretettel azonosítják a betegségüket például a legyőzendő sárkánnyal, és kérnek farkasos meséket, ha a halálfélelem ellen kell küzdeniük. Ahogyan a mesék hőseinek, nekik is számtalan próbatételt kell kiállniuk, míg életükben, ahogy a mesék végén is, helyreáll az egyensúly.

Legjobb, ha a szülő közli

– Egy krónikus beteg gyermek lelkével a betegsége kezdetétől foglalkozni kell, biztosítani kell számára a terápiás segítséget. Az pedig mindig az egyéntől, a személyiségétől, az állapotától, a betegségétől függ, hogy ezt a segítséget mikor veszi igénybe. Mi szakemberek ott vagyunk támasznak – fogalmazott Miholecz Judit Mosoly terapeuta a Debreceni Egyetem Gyermekklinikájának Gyermekhematológiai-Onkológiai Tanszékének klinikai szakpszichológusa. Arra a kérdésünkre, hogy ki mondja el a gyermeknek, hogy beteg, a szakember úgy válaszolt, hogy az a legjobb, ha a szülő közli vele a betegséget, főleg, ha még kicsi, mivel a szülő ismeri a legjobban a gyermekét, a hozzá vezető utat. Fontos továbbá, hogy mindig a gyermek életkorát, értelmi szintjét kell szem előtt tartani, és ennek megfelelően közölni a betegségét. Nem feltétlenül kell azt mondani, hogy nagy a baj.

– Azt szoktam javasolni, hogy azért a gyerek tudja, hogy ez nem egy nátha, amiből egy hét alatt kigyógyul, hanem annál súlyosabb. Értelmes magyarázatot kell adni, és nem szabad becsapni, hazudni. Napokban érdemes számolni, nem javasolt mondani, hogy hosszú hónapokról van szó, mert úgysem tudják ezt értelmezni. Például: ma bent alszunk és lehet, még holnap is, és amikor jobban leszel, otthon alszunk… Az a tapasztalat, hogy a kicsik nagyon gyorsan képesek alkalmazkodni az új helyzetükhöz, és ahogy a szülők, úgy a gyermekek is úgymond beletanulnak az új élethelyzetbe, és olyan erőket képesek magukban mozgósítani, amiről eddig esetleg nem is tudtak – mesélte Miholecz Judit.

Meg is halhatok?

A Gyermekhematológiai-Onkológiai Tanszék klinikai gyermek-szakpszichológusa azt is elmondta, hogy amikor a gyerekek meghallják a diagnózisukat, akkor még nem igazán tudják, hogy mi az, hanem majd ahogy az idő telik, és jelentkeznek a kezelés hatásai, rosszullétek, akkor jobban tudatosul számukra a betegség.

– Persze ez attól függ, kinek mi a betegsége, ahhoz mekkora a fájdalma – tette hozzá. –A hozzátartozók reakciója nagyban befolyásolja azt, ahogy a beteg gyermek az egész betegségét kezeli, és ahhoz hozzááll. A nagyobb gyerekekben és a serdülőkben – mivel a haláltudatuk a felnőttekéhez hasonló szinten van –, már megfordulhat az a kérdés is, hogy esetleg meg is halhatnak. Nekik kevesebb az eszközük arra, hogy a bennük felmerülő érzéseket, gondolatokat feldolgozzák és kifejezésre juttassák. Többnyire a művészetterápia mellett verbális szinten dolgozunk velük. Kicsiknél nagy segítséget jelent a báb- és játékterápia, világjáték, amelyek segítségével a különböző szerepekbe bújva dolgozzuk fel a betegséggel kapcsolatos tartalmakat – ismertette a tapasztalatokat.

- Barak Beáta -

Művészet a gyógyulásért

Hajduné Fábián Irén képzőművészet-terapeuta, Mosoly terapeuta így mondta a gyógyulásról: „A gyógyulást én egy lelki-szellemi kegyelmi állapotnak érzékelem, ami azonnal hatással van a testre. Gyermekek esetében sokszor a szülőkben zajló folyamatok függvénye a végeredmény. Ha a szülő megnyugszik, vagy valamilyen módon változik, ez a gyerekre azonnali látványos hatással van. Olyat is láttam már, amikor a szülő túl nyugodt (azaz látszólag nemtörődöm), olyankor a gyereknek amúgy is meg van minden oka az aggodalomra, és nincs más választása, mint gyorsan "felnőni".

A gyógyulás egy fájdalmas, gyötrelmes és küzdelmes folyamat. Szavakba nem, vagy csak ritkán önthető. És itt jön segítségként a művészetek valamelyik formája. Amiben képek vannak, hangok, mozdulatok, történetek, és mögöttük szimbólumok, rejtelmek, titkok, labirintusok. Én abba a szekértáborba tartozom, aki azt vallja, hogy a művészeteknek oka van, és nem célja. A mélyben feszülő ellentmondásos érzések kitörési pontokat keresnek maguknak. Ezek kifejezésére kiválóan alkalmas a művészetek valamilyen formája. A művészet, különösen az aktív, a lélek balzsama, gyógyírja. Élvezni lehet. Örömöt okoz, még akkor is, ha ez nem tudatosul azonnal. Csoportban ez különösen igaz. Amíg „örül” a lélek, a test felszabadul, és próbálja regenerálni magát. A folyamat során megjelenő érzések pedig többé-kevésbé tudatosodnak. Visszajáró betegek fogalmazzák meg évek után, hogy a legjobb dolgok egyike, amit átéltek a kórházban, azok a foglalkozások voltak. Tehát ha hely, idő, és eszköz a rendelkezésre áll, akkor azzal élni fognak. Egy kisfiú megfogalmazta, hogy mi az „értelme” mindannak, amit mi csinálunk a mosolyos foglalkozáson. A gyerek tömören, és röviden annyit mondott: A törődés...”