Lopások a szőlőskertekben és a tanyákon...

Még mindig az ismerkedés szintjén vagyok, pedig ennek már közel három éve. Aztán egy évre rá megkaptam az első kődobást. A tetőn lévő színes üveg egyikén lyuk vigyorog kajánul – tátong, mint a rossz – vagy a rossz szándékú – ember. Megijedtem, kicsit dühös is voltam, egyáltalán nem értettem, hogy miért, hiszen ez a pajta már ott áll vagy húsz éve, s eddig senki nem bántotta.

Majd tavasszal gyönyörű, fehér liliomok nyújtózkodtak a kiskertemben, összesen heten voltak. Hazavittem három szálat, az ott maradt négy szál pedig egy héten belül eltűnt. Valaki letörte és elvitte. Tehát újabb sérelmet kellett elszenvednem, és ez nem jó. Most, nemrégen, alig két hete pedig újabb incidens ért: valaki levágta és elvitte a hétméteres, alumínium drótkerítésemet, amely ugyancsak ott van vagy húsz éve. Mit tegyek? Kinek mondjam el? Hogyan védekezzek a tolvajok ellen?
Margit néninek az ablakon át mentek be, és cukrot, kávét, takarót, függönyt vittek el. Laci bácsinak szivattyút, fűrészt, legalább kétszázezer forintnyi kárt okoztak a tolvajok. Mit tegyünk a vandálok, a garázdálkodók, a tolvajok ellen, akik száma megsokasodott? Mindenkinek van értéke, amelyhez ragaszkodik, mert az az övé.
Védelmet kell építeni a rossz akaratú emberek ellen, s szervezetten, közösen fellépni, hogy értékeinket és magunkat megvédelmezzük.

Demeter Mária, Hajdúböszörmény