A hajdú-bihari tűzoltók minden mentését vastaps övezte Törökországban

Hat napi kutató-mentő munka után február 13-án, nem sokkal éjfél után hazaérkezett a HUNOR Mentőszervezet ötvenfős csapata és a vele együtt tevékenykedő öt katonaorvos Törökországból. Magyarország hivatalos mentőcsapata február 6-án 21:30-kor indult Budapestről, hogy segítsen felkutatni a földrengés sújtotta országban a romok alatt rekedt túlélőket. A mentést koordináló helyi szervek az egyik legnehezebb helyzetben lévő régiót, Hatay tartományt jelölték ki a HUNOR műveleti területének, február 7-én indult a kutató-mentő tevékenység Antakya városában. A mentésben két Hajdú-Bihar vármegyei tűzoltó is részt vett: a debreceni Nagy László százados és a püspökladányi Fegyverneki Máté főtörzsőrmester.

Hazaérkezésük után a Hajdú Online-nak beszéltek a törökországi beavatkozásról. Az első kérdésem azonban nem a munkájukra irányult, hogylétük felől érdeklődtem. Fegyverneki Máté szerint egy-két hét kell ahhoz, hogy visszarázódjon a normális kerékvágásba. – Elég sokat voltunk kint ahhoz, hogy átálljon az ember arra a klímára, azokra változásokra. Most nehéz visszaszokni a jóra – mondta. – Hétfőn hajnal 4 órakor érkeztem haza, az volt a 41. ébren töltött órám, zuhanyzás után másnap délig sikerült aludnom. Megmondom őszintén, most még fáradtabb vagyok. Már nincs meg az az adrenalinlöket, ami a kint folyamatosan benne volt az emberben, a szervezet kezd egy kicsit megnyugodni. 

 – kezdte Nagy László. Törökországban az első két éjszaka -2 és -7 fok között volt a hőmérséklet, hiába takaróztak két hálózsákkal, hiába volt alattuk egy polifoam, hiába volt hőtükörfólia, mégis szinte sütött a hideg. Később sikerült sátorfűtést beszerezniük, valamint aggregátor segítségével kiépítették a táborban az elektromos hálózatot, mindezekre szükség is volt, hiszen másként nem tudtak volna ilyen hosszú ideig maximális teljesítményt nyújtani.

– Amikor kiérkeztünk a helyszínre, nyomasztó volt a környezet és az emberek látványa. Ott álltak, és várták, hogy elkezdjük a beavatkozást – idézte fel a debreceni tűzoltó a kiérkezésük első pillanatait. A kárterületen azonnal megkezdték a munkát, több száz helyi civil gyűrűjében. – Amikor az elsődleges kutyás felderítés megvolt, és leegyeztették a csapatokkal, hogy mik a feladatok, akkor kezdtük el a tábor kiépítését. Úgy éreztük – és szerintem ez is volt a helyes –, az első dolog az, hogy minél hamarabb megkezdjük a beavatkozást és elkezdjük az emberi életek mentését – mondta.

A HUNOR-ban mindenkinek megvan a feladata, a cívisvárosi tűzoltó a törzs állományában a logisztikáért volt felelős. – Fel kellett vennünk a kapcsolatot a török katasztrófavédelemmel, a vöröskereszttel, a helyi erőkkel és önkéntesekkel. Nekünk kellett a tábor üzemeltetéséről, az állomány ellátásról gondoskodnunk, illetve a beavatkozások biztonságossá tétele le volt a fő feladatunk – vette sorra.

Fegyverneki Máté a Bravo alegységbe került mint alpinista. – Nyilván mivel zömében elborult épületekről volt szó, így nem került sor annyi alpintechnikai bevetésre, ezért a kutatás, a mentés, a fúrás-faragás volt nagyrészt a feladatom – tudatta. Minden bevetés felderítéssel kezdődött, a beavatkozás pontos helyét minden esetben ki kellett deríteni, nehogy fals helyen kezdjenek el bontani, ezzel is veszítve a drága időből. Száloptikás kamerák és különféle detektorok voltak segítségükre a felderítésben.

– elevenítette fel.

A kárterületen csak a magyar csapat dolgozott folyamatos váltással a nap 24 órájában. A gyakori és erős utórengések ellenére is folyamatosan dolgoztak az épületek romjainál. Ennek is köszönhető, hogy a mentőszervezet hatnapos kint tartózkodása alatt 17 túlélőt, köztük 3 gyermeket mentett ki a romok alól. 29 áldozat holttestét is kiemelték, emellett mentettek két kutyát, egy macskát és egy papagájt is. A püspökladányi tűzoltó 5 élő ember és 7 holttest kiemelésénél volt jelen. 

 S bár amikor elhunyt emberrel találkozik az ember, az mindig teher, ugyanakkor a HUNOR egy hivatásos mentőszervezet, a tűzoltók nem itt láttak először halottat, mindennapi munkájukban is előfordul akár közlekedési balesetben, akár ingatlantűznél. – Mi ezt folyamatosan kezeljük, van pszichológusunk, aki segít nekünk feldolgozni ezt. Inkább az volt a borzalmasabb látvány, amikor palcsintaszerűen összedőltek az épületek és az állva maradt falakra rá volt fröccsenve a vér – tette hozzá László. Az ötödik naptól a nappali 13-15 fokban pedig már a hullaszag is érezhető volt, ezzel is meg kellett küzdeniük.

A csapat tagjai 8 órás munkarendre álltak be, a váltás után a 8 órás pihenőidőből körülbelül 5 órát töltöttek alvással, majd újra a kárhelyszínen voltak. 

– osztotta meg Máté, aki 2013 óta tagja a HUNOR-nak. Mint mondta, már több mint 10 éve erre készültek, erre kapták a képzést. Nagy László a 2012-es megalakulása óta tagja a mentőcsapatban. Mindketten számos külföldi gyakorlaton vettek már részt, arra képezték őket, hogy egy éles bevetésnél minél biztonságosabban, minél jobb eredményt tudjanak elérni. A törökországi káresetnél be is bizonyosodott, hogy mindez nem volt hiábavaló.

Ez egy gyönyörű szakma

Egy ilyen esemény formálja az embert: a lelkét, a világnézetét, az egész lényét. S mit adott ez az mentési akció emberileg, szakmailag a tűzoltóinknak?

 – vallja Máté.

László szerint is óriási előrelépés volt szakmai szempontból ez a bevetés, amiből le kell vonni a tanulságokat, és tovább kell fejlődni. – Nagyon fontos az, hogy a mai világban is emberségesnek kell lenni, és segíteni kell az embertársainkon. Hatalmas szeretet kaptunk kint, folyamatosan megtapsoltak minket, jöttek oda hozzánk, és megveregették a vállunkat. Volt olyan idős hölgy, akinek három hozzátartozóját emeltük ki holtan. Mégis jött, csókolgatni akarta a kezünket már csak azért is, mert el tudja temettetni őket, és ki tud menni a temetőbe a kegyeletét leróni. Hálás volt azért, hogy ezt megadtuk neki. Akkora szeretet kaptunk az emberektől, hogy ezt nem is lehet elmondani – fogalmazott. Mindketten arra biztatják tűzoltókollégáikat, hogy aki csak teheti, lépjen be a HUNOR-ba, főleg a fiatalok.

– Remélem azáltal, hogy mi, a magyar HUNOR mentőcsapat ilyen jó eredményt értünk el, és ekkora visszhangja van ennek a mentésnek, a fiatalabb korosztályt is be tudjuk vonzani a tűzoltókötelékbe. Bízom benne, hogy nagyon sok fiatal srácnak fogunk lelkesedést, reményt adni, hogy jöjjenek tűzoltónak, mert ez egy olyan hivatás, amiben ilyen tudásra lehet szert tenni, ilyen bevetéseken lehet részt venni – mondta Máté. 

Kiss Dóra