Nem mindig öröm a nagy meleg: akár ezer milliárd forint is lehet az aszálykár hazánkban

Alapvető változtatásokra van szükség a vízgazdálkodás terén – jelentette ki Szólláth Tibor a Kárpát-medence legalább 150 éves problémájára figyelmet irányítva szerdán a Debreceni Egyetemen. A Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar 155. évfordulója kapcsán rendezett tudományos konferencia-sorozat ezen alkalma a Trendek és kihívások a területi vízgazdálkodásban címet kapta. 

Az eseményen megjelenteket prof. dr. Stündl László dékán köszöntötte, majd az első előadó, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Környezeti fenntarthatóságért felelős országos alelnöke lépett a pulpitusra. Szólláth Tibor gazdaszemszögből világította meg a témát. Mint mondta, 

Az alapvető működés és minimális fejlesztés érdekében legalább húsz milliárd forintra lenne szüksége a vízügynek, ám ez nem áll rendelkezésre. Elhangzott, hogy ma mindössze két százalékát öntözik a területeknek, és öt százalékról álmodnak, amikor nagyon komoly terveket szőnek. Bár fontos az öntözésfejlesztés – amelyre uniós forrás nincs – ám a fentiek okán és a maradék 95 százaléknyi föld megfelelő vízellátása érdekében paradigmaváltást sürgetett az alelnök. Feltéve a kérdést: Miért öntözésről beszélünk, miért nem ökológiai vízpótlásról?

Tizenkét felelőse van egy ügynek

Az alelnök úgy fogalmazott: 

Ismertette, nyolc köbkilométerrel több vizet engedünk ki délen az országból, mint ami bejön. Felhívta a figyelmet egy másik problémára is, miszerint ma hazánkban nagyjából 12 hatóság foglalkozik vízüggyel. – Ez egy olyan átláthatatlan, bürokratikus szövet, aminek a követésére sem ideje, sem ereje nincs a gazdáknak. Az Agrárgazdasági Kamara álláspontja, hogy egységes vízgazdálkodási szemléletet kell kialakítani hazánkban, és egy kézbe venni ezt a kérdéskört. A vízügyi ágazatnak és a tudományos világnak mielőbb ki kell dolgoznia egy egységes, az összes szempontrendszert figyelembe vevő koncepciót – mondta.

Öt nem jellemzi a vízgazdálkodást

Prof. dr. Tamás János, a Debreceni Egyetem Víz- és Környezetgazdálkodási Intézetének igazgatója a Tisza-Körös völgyi Együttműködő Vízgazdálkodási Rendszer területén zajló vízgazdálkodás kutatási feladatokról szólt. Ismertette az alaphelyzetet: a termésátlag rendkívül hektikus Északkelet-Magyarországon a növekvő hőmérséklet és a változó csapadékviszonyok miatt. Egy ábrán mutatta be, hogy bizonyos helyeken a termésátlagok közel ötven vagy száz százalékkal is csökkentek. Úgy fogalmazott, a mezőgazdasági vízgazdálkodást pillanatnyilag az öt nem jellemzi: nem ott jön le térben a nagy vízkészlet, ahol fontos lenne (a Duna vízgyűjtőjén érkezik, pedig a Tiszán lenne rá szükség); nem akkor (más évszakokban); nem annyi mennyiségben (villámárvizet hosszabb aszályos idő követ); nem olyan minőségben (vízszennyezés, másodlagos szikesedés); nem annyiért árban (az elmúlt két év rávilágított a víz, energia és élelmiszer kapcsolatrendszerére). Elhangzott, ennek kapcsán egy éve indult a Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium projekt, amelynek 11 konzorciumi tagja van. Ez hét alprogramot foglal magában, melynek egyikét, a regionális és mezőgazdasági vízgazdálkodást a Debreceni Egyetem koordinálja. 

HaBe