Boncasztalra helyeztük a szerelmi élet nehézségeit

A legtöbb párkapcsolati nehézség kommunikációs problémákra vezethető vissza. Ilyenkor nem azt, nem úgy, nem annak vagy egyáltalán nem fejezzük ki, amit ki kellene. Ez éppúgy igaz a pozitív dolgokra, a szeretetre, hálára, megbecsülésre, mint a negatívakra, például csalódás, sérelmek, hiányérzet. Ha a nyílt diskurzus útjából elkerülnek az akadályok, a bajok kezelhetővé válhatnak. Az emberi kommunikáció problémáinak bonyolultabb formái a manipulációk és a játszmák, melyek orvoslása már jelentősebb önismeretet igényel – mondta a Napló kérdéseire Vincze Dávid Klinikai szakpszichológus rezidens (DE ÁOK, Magatartástudományi Intézet).

A másik gyakori gond, ha az ember életében a kapcsolat olyan funkciót lát el, amit az egyénnek valójában egyedül kellene önmagának biztosítania. Ilyen például, ha a másiktól várjuk a boldogságunk kulcsát, vagy épp önbecsülésünk alapját. Ezek a kimondatlan elvárások nagyon megterhelhetik a társas viszonyt, hiszen olyan feladatok elé állítják a partnert, amiket saját maga számára is épp elég nehéz megfelelően ellátnia.

A problémák nem mindig a kapcsolaton belül gyökereznek, a környezet elvárásai is megterhelhetik a szerelmeseket. A gyermekről, házasságról való tapintatlan érdeklődés, a lojalitáskonfliktusok: „Most kinek a pártján állsz?!”, vagy a klasszikus anyós-meny és após-vej ellentétek mind éket verhetnek a partnerek közé. Épp ezért lényeges a megfelelő – se nem túl merev, se nem túl laza – határok meghúzása a családi egységek között.

A szakember kitért rá, van olyan is, hogy két ember egyszerűen nem illik össze. Ezt fel kell ismerni és el kell fogadni. Ha elég időt és energiát fektetünk bele, a világ összes emberében tudunk olyat találni, amivel azonosulni tudunk; a kérdés csupán az, hogy megéri-e ez nekünk?! Fontos időben tisztázni az értékrendeket, a családdal kapcsolatos terveket, hogy egyáltalán közös nevezőn vagyunk-e? Ehhez viszont a korábban említett őszinte kommunikációra van szükség, hogy a másikat ilyen áthatóan megismerhessük és döntésünket megfelelő alapokra helyezhessük.

A pártatlanság gyógyít

Sok esetben azonban a végtelennek tűnő beszélgetések sem visznek közelebb a párkapcsolati problémák megoldásához. Bár számos lehetőség áll rendelkezésre, nem könnyű meglépni, hogy a legbensőségesebb kötelékünk csomóit idegen elé tárjuk. A klinikai szakpszichológus bátorít arra, hogy szakember segítségét kérjük, mert egy terápiás ülésen bárki megtapasztalhatja egyedi élményeinek feltétel nélküli elfogadását, miközben empátián alapuló elfogulatlan visszajelzést is kap. A párkapcsolati konfliktusok egyik jellegzetessége, hogy a bevonódott felek saját álláspontjuk iránt elfogultak, ami nehezítheti a másik fél nézőpontjának valódi átvételét. Ezért van, hogy időnként egy – a rendszeren kívüli – pártatlan szemlélő bevonása szükséges, aki szakképesítéséből kifolyólag olyan szinteken tudja értelmezni és visszatükrözni a kapcsolatot és annak nehézségeit, melyre a vitában résztvevő felek önállóan nem lennének képesek.

Másrészről a valódi szakemberrel folytatott segítő munka egyik jellegzetessége, hogy képes a verbalitás szintjén rendkívül intimmé és bizalmassá válni. Ebből kifolyólag minden, ami megjelenik a kliens életében, az megjelenik a terápiás keretek között is. Legyen szó kapcsolódási nehézségekről, bizalmatlanságról, határok tartásának nehézségeiről, vagy bármi másról. Így válik a kiterjedt probléma biztonságot nyújtó keretek között megvizsgálhatóvá és korrigálhatóvá.

Az a legjobb benned..

Vincze Dávid március 17-én egy kerekasztal-beszélgetésen vesz részt az Apolló Moziban. A Megoldásközpont PszichoCafe rendezvény ajánlójában a résztvevők életszerű történeteket ígérnek a „szerelem vs. szeretet” témakörében, ezért a rezidenst is arra kérem, hozzon jó példát a nehézségek listázása után.

Amikor életszerű történetre kell gondolni párkapcsolati témában, öcsém ugrik be – mondta. Ő példakép számomra e tekintetben. Egy nyári napon édesapánk kertjében pihentem, miközben fent a teraszon a testvérem a barátnőjével beszélgetett. Amikor kivettem a fülhallgatót a fülemből, arra lettem figyelmes, hogy sorolják, ki mit szeret és becsül a másikban. Kitértek egymás értékeire, jó tulajdonságaira, de ami szerintem igazán fontos, mindketten elmondták, hogy amit a másik tesz, az milyen módon kelt bennük jó érzéseket. Megbeszélték, hogy hogyan képzelik el a jövőt, hogyan fogják ezt a kapcsolatot ilyen szinten fenntartani és mik lesznek a prioritásaik. Szívmelengető volt ezt a kölcsönös bizalmon alapuló nyíltságot és tudatosságot hallgatni. A másikért érzett hála megtart minket az itt és mostban és segít abban, hogy ne vegyük magától értetődőnek az aktuálisan boldog időket.

Megfigyelhető, hogy akiknek a mindennapjait folyamatos harag és viták jellemzik, a múlt sérelmeivel élnek együtt, míg akik valami negatív bekövetkeztétől szoronganak, előre szaladnak a jövőbe és olyan terhet tesznek a kapcsolat jelenére, ami esetenként pont a rettegett esemény bekövetkeztéhez vezet.

Egy kapcsolat addig él, amíg valamerre halad

– mondta Popper Péter egy előadásában. 

Egy igazi párkapcsolat proaktív – azaz felelősségteljes, előrelátó, cselekvő – alkotó folyamat, mely természetszerűen több szinten is folyamatosan változik. Ezért kulcsfontosságú, hogy a közös utat – a céljait és köztes állomásait –, valamint az ezek eléréséhez szükséges erőforrásokat, szerepeket folyamatosan egyeztessék a felek. A legintimebbről is lehet beszélni.

Vincze Dávid vallja, ehhez a szakmához kifejezetten szükséges, hogy az ember a lehető legtöbb helyzetben próbálja ki magát és a világot. Munkálkodott többek között vendéglátásban, gyártósori dolgozóként és a honvédségnél is. Végül másfél évig volt a győri Audi Hungária Zrt. Egészségmenedzsmentjének pszichológus gyakornoka. A viselkedéselemző alapszakot Debrecenben végezte, a pszichológus diplomát pedig Budapesten szerezte felnőtt klinikai- és egészségpszichológia szakirányon. Jelenleg másodéves klinikai szakpszichológus rezidens a Debreceni Egyetemen, ahol a szakmai gyakorlatot párhuzamosan végzi a Reumatológia Klinikán, valamint a nagykállói Sántha Kálmán Pszichiátriai Szakkórházban.

Az említett esemény meghívójában a neve mögött egy érdekes titulus olvasható: SzexEd koordinátor. Érdeklődésemre így felel: – Amikor Budapestre kerültem, mesterképzésre kerestem a lehetőségeket, hogy az egyetem mellett szakmai tapasztalatot szerezhessek. Ekkor jött szembe egy akkortájt induló szexedukációval és szexuálpszichológiával foglalkozó csoport toborzó hirdetése, amire jelentkeztem is. Az elmúlt bő három évben csak végzett pszichológusokból és mesterszakos hallgatókból álló egyesületünk főként WHO irányelveken alapuló iskolai szexuális neveléssel és szakemberképzéssel foglalkozott, de ezek mellett részt vettünk számos szakmai fórumon is. A koordinátori titulus azt jelzi, hogy a kezdetektől jelenlévő önkéntes tagokból páran mára a szervezet működtetéséért, az új önkéntesek képzéséért és önálló projektekért felelő koordinátorokká váltunk.

Jelenleg pszichiátriai és szomatikus (testi) kórházi gyakorlati helyeken dolgozok, ezért nem jellemző, hogy valaki kifejezetten szexuális zavar miatt kerülne hozzám ellátásba. Mégis, ha valami általános tanulságot kellene megfogalmaznom, azt mondanám, hogy a férfiak hajlamosabbak a szexualitáshoz a teljesítmény oldaláról közelíteni, míg a nők inkább a kapcsolódás minőségére érzékenyebbek. Az, hogy mennyire tudnak a páciensek ilyen intim tartalmak kapcsán megnyílni, az nagy változatosságot mutat. Mindenki annyit vesz ki a terápiából, amennyit beletesz. Véleményem szerint a jó segítő szakember egyik legfontosabb feladata, hogy jelenlétével olyan feltételeket teremtsen, melyben képes kialakulni egy kölcsönös bizalmon alapuló terápiás kapcsolat, ahol behozhatók a legszemélyesebb témák is. 

HaBe