A Natasák világa közeleg

Debrecen, Pécs - „Szerethető, gazdag és igazi orosz előadás született.” Egyéni drámák sorozata – A debreceni Három nővér az idei POSZT versenyében.

Bajlódó oroszok népesítették be vasárnap este a Pécsi Nemzeti Színház színpadát. A Csokonai Nemzeti Színház versenydarabját, Csehov Három nővérét mutatták be a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjában a debreceni társulat tagjai, zsúfolt ház előtt, zajos sikerrel.

Érdekes szál a debreceni művészek szereplésében, hogy Pécs közönsége, valamint a színházi szakma jelen lévő képviselői már a versenyprogramban szereplő előadás előtt is találkozhattak a cívisváros színészeivel. A POSZT versenye mellett zajlik a Magyar Dráma Nyílt Fóruma, ahol mai magyar darabokat mutatnak be felolvasó színházi keretek között. Nos, itt az Újvidéki Színház fiatal rendezője, Lénárd Róbert Bácskamocsaras című drámáját éppen a debreceni színészek vitték színre, sőt, a darab betétdalait nem más szerezte, mint Újhelyi Kinga, aki Natasát formálja meg a Csehov darabban.

Kitűnő színésznők

A fogadtatásra nem lehetett panasz. Érezhetően együtt haladt a részben szakmai nézősereg az előadással, a színészekkel. Beszippantotta a történet és annak elmesélése a közönséget. Hogy a színházi közélet hogyan fogad egy-egy itteni bemutatót, arra az előadások másnapján rendezett szakmai beszélgetések engednek következtetni. A hétfőn délelőtti elemzés opponense, dr. Regéczi Ildikó, a Debreceni Egyetem Szlavisztikai Intézetének docense kiemelte: szerethető, gazdag és igazi orosz előadás született, s hozzátette, milyen frissességet kölcsönzött a produkciónak Kozma András új fordítása.

Mindig kérdés, hogy mikor kerüljön föl a Három nővér egy színház repertoárjára. A válasz pedig egyértelmű: akkor, amikor a társulat ott tart, hogy van három képességes színésznője, aki eljátszhatja a Pozorov nővéreket, Olgát, Mását és Irinát – Varga Klári, Sárközi-Nagy Ilona és Szakács Hajnalka –, ráadásul rendelkezik olyan karizmatikus színésznővel, aki elviszi a hátán Natasát. Ő Újhelyi Kinga. Igazi orosz lelkű figurák népesítették be a színpadot, s ez nem a véletlen csalfa játéka, hisz a rendező, Ilja Bocsarnikovsz is oroszföldön látta meg a napvilágot, s innen hozza szellemi örökségét.

Minden elveszett

Mint a fiatal rendező elmondta, több okból is fontos most elővenni ezt a Csehov klasszikust, mert éppen abban a helyzetben leledzünk, mint amikor íródott, amiről szól a dráma. Véleménye szerint a XX. század elejére Oroszország mindent elvesztett. Elveszették az országot, elvesztettek rengeteg embert, el az intelligenciát és az egész 19. századot. S jött az új század, a huszadik, mely már a Natasák kora, a Natasák ideje, a Natasák százada. A mindenen – hagyományon, érzéseken, embereken – átgázolók világa. Ebben a Pozorov lányoknak már nem osztanak lapot. Nincs birtokukban a Natasa ereje, hatalma elleni szer, nincs tudásuk és nincsenek eszközeik az küzdelemhez. Ráadásul ők bárhogyan is vágyakoznak vissza Moszkvába, nincs bátorságuk hozzá, mert – ugyan ezt nem vallják be maguknak – számukra ott már nem tárulnak fel azok az ajtók, amik mögötti fényességre úgy áhítoznak.

Szerelmes vagyok a három nővérbe, és utálom őket, mert nem harcolnak. Képtelenek tenni önmagukért, ezért szeretem őket"

– ad választ a rendező arra a kérdésre, ez a mű miért is áll oly közel hozzá, majd arra is kitér, miért aktuális napjainkban.

Egyéni sorsok

Hasonló korszakváltást élünk. Az én generációmnak most kell megalkotnunk, kitalálnunk a 21. századot. Nem tudom, hogy jó, vagy rossz út, amin elindultunk, de az biztos, hogy nagyon gyors változás felé haladunk."

– Büszkék lehetünk, ha a század közepén át tudjuk majd adni a stafétabotot a következő kor fiataljainak, akik beteljesítik mindazt, amit elképzeltünk erről a századról. Ugyanezt a korszakváltást látom a Három nővérben, ezért jelentős számomra és alkotótársaim számára is.

Az értékelés során az előadás erényeként emlegették, hogy a legkisebb szereplőknek is megismerhettük az egyéni sorsát, drámáját, s ezekből a mozaikokból állt össze az egész dráma, a rendezői ötletek pedig bombázták a nézőket, helyenként jelentősen kizökkentve őket komfortzónájukból. Tudjuk, a színház feladata, hogy provokáljon. Az a rossz színház, ami ugyanúgy enged haza, ahogy bejöttünk.

Összegzésként bátran állítható, hogy a debreceni Három nővér után ha nem is más emberként, de izgatottan, gondolkodókként távoztak a nézők, tehát jó, nagyon jó színházat láthattak a POSZT-on.

- Ebner Béla -