MinDEnt bele, magyar sport!

Sokan a csodájára járnak annak, amit a Debreceni Egyetem Atlétikai Club (DEAC) az elmúlt tizenöt évben véghez vitt. A sikerek egyik motorja Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem kancellárja, aki közismerten sportpártoló vezető. Május 6-a, a magyar sport napja alkalmából nem is találhattunk volna jobb beszélgetőpartnert. Amint azt Bács Zoltántól a Dóczy utcai sportcampus megújult épületében megtudtuk, a sport szeretetével már születésekor megfertőződött, és ezt tovább is adta gyermekeinek. A DEAC-ra is egy nagy családként tekint, melynek jó a tagjának mondani magunkat, legyen valaki élsportoló, netán hobbista. 

Ha azt mondom, sport, mi az első dolog, ami eszébe jut róla?

A sport végigkísérte az egész életemet, a gyermekkoromtól mostanáig. Egy olyan dolog, amely közös a barátokkal, az ismerősökkel, a szakmatársakkal és az azon kívüliekkel is, egy igazi összekötő erő, ami mindenkit érdekel, amiről bárkivel el tudok beszélgetni.

Hogyan „fertőződött meg” a sport szeretetével?

Bár az életem szinte teljesen Debrecenhez kötődik, Budapesten születtem a Sportkórházban, mindig azt szoktam mondani, hogy valószínűleg már ott elrendeltetett. Egyébként a családomban senki se volt ennyire elkötelezett a sport iránt. Az már más kérdés, hogy én viszont továbbadtam ezt a gyerekeimnek, főként a fiúknak. Sportoltak, illetve jelenleg is aktív életet élnek, valamint a munkájuk és a tanulmányaik szintén kötődnek a sporthoz, és jól is csinálják.

Sok sporteseményen szokott részt venni. Ezekre munkaként vagy inkább szórakozásként tekint?

Leginkább kikapcsolódás, nagyon szeretek sporteseményeken részt venni, mert az tényleg kikapcsol, még akkor is, ha kötelezően kell ott lennem egy-egy rendezvényen. Az is köztudott, hogy a DVSC világában nőttem fel, akár labdarúgásról, akár kézilabdáról legyen szó, a mai napig rendszeresen kilátogatok a Loki meccseire. A DEAC is fellendült, melynek a láthatóbb része persze a versenysport, azonban a klub nem csak ebből áll, sőt. Ha tehetem, mindig részt veszek a különböző versenyeken, találkozókon, azonban 32 szakosztály minden rendezvényén nem tudok ott lenni, ez egy édes teher számomra.

Mi volt a legnagyobb sportélménye szurkolóként?

Egyet nehezen tudnék kiemelni, mert annyi van. Emlékezetes például, mikor 2009. augusztus 25-én a régi Puskás Ferenc Stadionban a DVSC 2–0-ra legyőzte a Levszki Szófiát, és ezzel bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Örömkönnyek folytak sokunk szeméből akkor. Sok szép sportélményem köthető a Lokihoz, ahogyan a DEAC-hoz is. Egyre többen akarnak az egyesületünkhöz csatlakozni, nemrég épp a mazsorettsporttal bővült a népes családunk. Nekem ez legalább akkora élmény, mint a BL volt, csak ez folyamatos. Remek visszaigazolása annak a munkának, melyet az egyetem másfél évtizede elkezdett. Ne felejtsük el azt sem, hogy a DVSC Labdarúgó Akadémia pallagi elhelyezéséhez is az egyetem adta a lehetőséget, amelynek létezését és fejlődését szintén örömmel követem.

Miként jellemezné a DEAC-ot, mint klubot, melyben megtalálható a tömegsport, és a versenysport is?

A DEAC egy valódi egyetemi klub, mely utánpótlásról, leendő egyetemistákról, tudományról, oktatásról, fejlesztésről és mellette az egészségvédő-, a hobbi-, illetve a versenysportról is szól. Egyben egy igazi, valós gyakorlóműhely a hallgatók számára, ahogy például az orvostanhallgatóknak a klinika, úgy a sportosoknak a DEAC. Úgy tűnik, a közvélemény főként az élcsapatok, élversenyzők eredményei alapján ítéli meg a klubot, számunkra is fontosak a jó helyezések, ugyanakkor ez csak egy része az egésznek. Fontos eleme az oktatás, a sporttudományi szakok, a testnevelő-, az edző-, a sportszervező, és a sportközgazdász képzés. Több tudományterületet érintenek azok a kutatások, amelyeket a kollégák végeznek, és kvázi erre feláll az egyetem is, újabb és újabb csoportok jönnek létre, sporteszközöket akarnak fejleszteni, szélesedik ez a kör, az innovációban is egyre nagyobb szerepe lesz.

Melyik az a sportág, amely legközelebb áll a szívéhez?

A labdarúgás minden változatát szeretem, legyen az a nagypályás, a kispályás, a futsal vagy a többi. Korábban kifejezetten nem szerettem a kosárlabdát, mert nem kapura játsszák, de mára nagyon is megkedveltem, a hangulata, miliője okán. Alapvetően bármit szívesen megnézek, minden sportágnak más a szépsége és tisztelem azokat a sportolókat, akik életük, energiájuk jó részét erre áldozzák, főként ha még tanulnak is párhuzamosan. Jó lenne mindig győzni, a baj csak az, hogy az ellenfelek is mindig ezt akarják, örülünk, ha nekünk többször sikerül.

Mennyire tudja követni a DEAC 32 szakosztályának eredményeit, fejlődését? 

Amennyire tudom, figyelemmel kísérem a történéseket, de igazából a feladataim nagy része nem ehhez köt. Azonban a DEAC vezetése szerencsére tökéletesen kézben tartja a dolgokat. A különböző szakosztályok létesítése előtt persze muszáj megbeszélni a menedzsmenttel, hogy az anyagi és infrastrukturális feltételeket egyáltalán miként lehet biztosítani, mert a sport esetében roppant fontosak a feltételek. Ez alatt azt értem, van-e hol csinálni, ma már azt is meg kell kérdezni, ki tudjuk-e fizetni a velejáró költségeket. A jégkorong esetében például az az elsődleges, ami felmerül, tudunk-e jeget biztosítani és hány napig. Ez nem csak az egyetemen múlik, mert nekünk nincs jégcsarnokunk, viszont ki kell fizetni a használatát. Ha a feltételek biztosítása elviszi az összes anyagi erőt, és a sportra kevés marad, akkor az nem lesz olyan minőségű. Nagy dilemmák vannak ilyenkor, egy-egy ilyen döntés, hogy mit vállalunk fel, roppant felelősségteljes, mert nem lehet az emberekkel játszadozni. Nyilván van a meglévő 32 szakosztályból jó pár, ami önfenntartó, például a vitorlás, viszont bőven akadnak olyanok is, melyek komoly odafigyelést igényelnek.

Hét NB I.-es csapattal büszkélkedhet a DEAC, ha már a jégkorongot említette, térjünk ki arra. A 2022/23-as szezonban nem sikerült bekerülnie a gárdának a rájátszásba, több meghatározó játékos is eligazolt, és az edző stáb is változott. Mi a helyzet most a hokicsapattal?

Ez egy elég egyszerű történet, bár ez kívülről biztosan nem látszik. Öt évvel ezelőtt született egy olyan megegyezés a város, az egyetem és a DHK között, miszerint a DEAC beszállásával próbáljuk meg újraéleszteni a megszűnt felnőtt Erste Ligás együttest, ami a korábbi tartozások rendezésével is együtt járt. Belevágtunk, eltelt öt év, óriási meglepetésünkre és örömünkre két Magyar Kupa címet is elhódítottunk, valamint Szuperkupát is nyertünk, ami korábban elképzelhetetlen volt. A rájátszásba is többször sikerült bejutni, magyar bajnoki érmeket zsebeltünk be, aztán eljött a 22/23-as idény, a maga rezsiválságával. A Debreceni Jégcsarnok a korából adódóan technológiailag a legdrágábban fenntarthatók közé tartozik a 42 magyar jégcsarnokból. A kisebb csarnokot nagyon hamar be is kellett zárni az irdatlan mértékű energiaár-növekedés miatt. Ekkor felmerült, hogy december végén teljesen bezárhat a jégcsarnok, vagyis több hónapig nem lehet majd játszani, edzeni, mivel megszűnnek az alapfeltételek. Mikor mindenki számára világossá vált, hogy ha ez így történik, akkor az első osztályú gárdának vissza kell lépni a bajnokságtól, valamint az utánpótláscsapatoknak is fel kell hagyniuk a tevékenységükkel, összeültünk az illetékesekkel, és csak találtunk a megoldást arra, hogy március végéig nyitva maradhasson. Ugyanakkor mivel arra koncentráltunk, hogy egyáltalán pályára tudjunk lépni, és ki tudjuk fizetni a költségeket, ez elvette a fókuszt a csapatról, és a csapat fókuszát is elvette a kitűzött célokról. Az lebegett a szemünk előtt, hogy valahogy játsszuk végig a szezont, és ne kelljen visszalépni egyetlen meccstől sem. Ennek az lett az eredménye, hogy ha kicsivel is, de lemaradtunk a rájátszásról. Közben januárban Fodor András szakosztályvezető úgy döntött, nem folytatja ezt a munkát, majd később a szakmai stábnál is változások történtek. Új edzők érkeztek, és a csapat is kialakulóban van. A napokban Kecskeméti Áron kapus- és másodedző is elköszönt. A távozását egy jó másfél hónapos tárgyalás előzte meg, melynek végén úgy döntött, hogy újra kipróbálja magát külföldön. Ettől függetlenül visszavárjuk, hiszen ő egy fiatal, ambiciózus szakember, aki ahogy eddig, a jövőben is tudja majd segíteni a klubot, újabb tapasztalatokkal felvértezve. Köszönet neki is a munkájáért. Mindezek mellett jelenleg a legfontosabb kérdés, hogy hogy lesz jég és mennyi ideig. Ezelőtt két héttel még azt láttuk, októberben nyit a jégpálya, de akkor értelme sem lenne elkezdeni semmit a következő szezonra. A Sportcentrum  már beadta a pályázatot a korszerűsítésre, de mire abból lesz valami, az túl sok idő. Ismét összeültünk, és megtaláltuk a módját, hogy augusztus 15-től újra legyen jég a jégcsarnokban. Azt még nem tudjuk elérni, hogy 365 napos jég legyen nálunk is, mint máshol az országban, de törekedni kell rá. Most újra kell szervezni a dolgokat, de ez nem azt jelenti, hogy lefelé vezetne az utunk, sőt! Az a jégkorongos közösség, amely a városunkban van, egy érték, elkötelezett, harcos szülőkkel, gyerekekkel, szurkolókkal, akik megérdemlik a lehetőséget. Azon dolgozunk, hogy ez meglegyen, de nem mindig egyszerű, leginkább a hatékonyan működtethető alapfeltételek miatt. Sajnos a labdarúgás, a kézilabda és a kosárlabda után nem kaphattuk meg a negyedik utánpótlás akadémiát a jégkorongban is, ami finanszírozási hátrányt jelent, de közös akarattal és kitartással, fejlesztéssel fennmaradhatunk a jégen.

Bőven akadtak az elmúlt években kihívások, gondoljunk csak a koronavírus-járványra, az ukrajnai háborúra, vagy az energiaválságra. A DEAC mégis él és virágzik. Miben látja a sikerük kulcsát, ami miatt ilyen ütemben tudnak fejlődni?

Mindez főként a város és az egyetem együttműködésének köszönhető. Utóbbi egy 45 ezres intézmény, ennek a közösségnek a nagy része Debrecenben van. Közülünk 12 ezren egyetemi dolgozók, akiknek rengeteg gyerekük van, ahogyan a többi debreceninek is, így az utánpótláscsapataink nagyon népszerűek. Azért is sokan választják a Debreceni Egyetemet a továbbtanulók közül, mert itt nem kell abbahagyniuk a sportot. A több mint 3000 igazolt sportolónk közül 500 egyetemi hallgatói jogviszonnyal rendelkezik, és még többen vannak az utánpótlásban, akik reméljük, egyetemisták lesznek. Nagyon szép a DEAC-pálya, ahogyan a Böszörményi úti sportfelület is, a DEAC egy egyre jobban alakuló közösség, és „brand”, ahova jó tartozni. Ezt példázza az is, hogy egyre többen tűnnek fel különböző DEAC-os ruhákban a városban.

A sport összeköt, szokták mondani. Ez a Debreceni Egyetem esetében hatványozottan igaz, hiszen a különböző nemzetiségek, szakterületek képviselői egy-egy csapaton belül együtt, egymásért küzdenek, megtalálják a közös hangot. 

Néhány évvel ezelőtt, mikor kerestük a Gazdaságtudományi Kar arcát az elsőéves hallgatók között, volt olyan kérdés, miért választották a mi egyetemünket. Az utolsó körben tízen maradtak bent, közülük kilencen jelölték meg, hogy mert itt nagyon jó a közösségi élet, és lehet sportolni. Ez is megerősített minket abban, hogy igen, erre is figyelmet fordítanak a választáskor. A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetségnek van egy indikátorokhoz kapcsolt pontozási rendszere, abban magasan a Debreceni Egyetem az első – ez is árulkodó adat.

Múlt pénteken, a Debrecenben rendezett MEFOB Fesztivál megnyitóján szinte minden felszólaló arra a szomorú tényre hívta fel a figyelmet, hogy az egyetemista korosztály milyen kevés százaléka sportol rendszeresen. Ha jól sejtem, ez az arány még rosszabb lenne a DEAC és az egyetem nélkül.

Konkrét tudományos mérésünk még nincs erre, de tervben van. Viszont egyértelműen látszik, az átlagtól többen sportolnak, ez részben annak köszönhető, hogy megteremtettük az ehhez szükséges feltételeket. Az elmúlt másfél évtizedben számos infrastrukturális fejlesztést sikerült végrehajtanunk, különböző forrásoknak köszönhetően, minden pályánk, csarnokunk állandóan tele van. Van dolgozói mozgásprogramunk is, ebben mintegy ezren vesznek részt, naponta regisztrálják mozgásukat egy applikációban. Előfordult már, hogy én is beleadtam úgymond a közösbe, jó lenne többet sportolni, de a feltételek megteremtésén jelenleg többet dolgozom, mint a testem trenírozásán.

Miként értékelik a MEFOB Fesztivált, amely egyben a főpróbája is volt a 2024-es Európai Egyetemi Játékoknak?

Nagyon sikeres volt a rendezvény szervezési oldalról. Büszkék lehetünk a kollégáinkra, önkéntes hallgatóinkra, közel 400-an vettek részt a rendezésben, lebonyolításban. A legtöbb helyen tele voltak a lelátók, a sportolók részéről is pozitív visszajelzések érkeztek, jó főpróbának bizonyult. Nem mellesleg pedig a Debreceni Egyetem végzett az éremtáblázat élén, ami szintén örömteli.

A DEAC nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy tartsa a kapcsolatot a szurkolókkal, érdeklődőkkel. Erre remek példa a szombati Családi Nap. Mi a tapasztalat, az egyesületi megmozdulások nyomán megnő a sportolni vágyók köre, akár a gyermekek, akár a felnőttek között?

Ez már a harmadik Családi Napunk, sokan szoktak részt venni a különböző rendezvényeinken, így ezen is nagy az érdeklődők száma. Ezek az alkalmak is jól mutatják, nem csupán a versenysportra figyelünk, hanem a közösségre is. A fiatalok kipróbálhatnak különböző sportágakat, sokan kedvet is kapnak ahhoz, hogy a DEAC színeiben sportoljanak, hatalmas az utánpótlásbázisunk is, ami a kütyük világában óriási szó.

Többek között a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség, valamint a Nemzeti Diák-, Hallgatói és Szabadidősport Szövetség alelnöke, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság tagja is. Így jó rálátása van a magyar sport helyzetére. Hogy állunk világviszonylatban?

Az elmúlt tizenöt évben a magyar sport elég jó helyzetbe került, hiszen ebben az időszakban indult el a társasági adó által támogatott utánpótlásprogram, kezdetben a látványsportágakban, aztán az állam egyéb sportágakat is direkt támogatásban részesített. A létesítmények az egész országban elképesztő módon fejlődtek. A nemzetközi szövetségek is irigyek a magyar sport helyzetére, lehetőségeire. Debrecenben is párjukat ritkítják azok a fejlesztések, amelyek végbe mentek. Most egy-két évig kevesebb lehetőségünk van nekünk is, de ez semmiben sem vet vissza minket, a terveink megvannak mind a feltételek fejlesztését, mind a sporttevékenységek működési lehetőségeit illetően. Hajrá, DEAC! Hajrá, Loki!

Koncz-Szabó Dóra