A tehetség, az alázat és az összetartás vitte sikerre a Debreceni Sportiskola '95-ös bajnokcsapatát

Anno 1995-ben a Debreceni Sportiskola labdarúgó ifi B csapata 29 győzelemmel, egy vereséggel, 129–13-as gólkülönbséggel nyerte meg az országos bajnokságot. A gárda tagjai Dobi Balázs, Sarkadi Zoltán, Kotvász Norbert, Nagy Zsolt, Bencsik András, Frida Ferenc, Kuti Tamás, Bernáth Csaba, Horváth Kornél, Laczkó Sándor, Mangu Norbert, Perge Zoltán, Tulák András, Burai István, Benczik Zsolt, Madar Tamás, Sárkány Attila, Galgóczi Tamás, Náricza Róbert, Varga Péter, Böőr Zoltán és Juhász László voltak. A debreceni sportbarátoknak biztos, hogy többük neve igen ismerősen cseng, hiszen a játékosok közül voltak, akik az élvonalig, válogatottságig vitték. A csapat és a szakmai stáb tagjai a hétvégén a Csapó utcai romkocsmában gyűltek össze, hogy együtt elevenítsék fel az akkori országos sikert.

A gárda edzője a Loki valaha volt egyik legjobb trénere, Herczeg András volt, akit munkájának elismeréseképpen az „Év utánpótlás edzője” díjjal jutalmaztak akkor. Az egész munkássága miatt 2020-ban megítélt Mesteredző-díjat épp a napokban átvett szakember a Hajdú-bihari Naplónak beszélt arról a csapatról.

– Az volt az érdekes, hogy az első meccsen a Videotontól rögtön kikaptunk, aztán mind a 29 meccset megnyertük – emlékezett vissza Herczeg András. – Ez a csapat mindig a szívemben lesz, hiszen a legtöbb játékossal nyolc évet dolgoztam együtt, és az első nagy siker is hozzájuk köt.

Aranyos, jó gyerekek voltak, akik azóta emberileg is megállják a helyüket.

Próbáltam arra is figyelni, hogy ösztönözzem őket a tanulásra, az öltözőben volt egy faliújság a játékosok nevével, iskolai tantárgyaikkal, és ha például valaki egyest kapott, akkor addig nem játszhatott, amíg ki nem javította. Bár becsületesek voltak, és mindenki beírta a jegyét, én azért rendszeresen voltam az iskolában, és átnéztem az osztálynaplót, biztos, ami biztos alapon, de egyszer sem volt probléma – mosolygott a szakember.

Herczeg András szerint a bajnokcsapat egyik titka az volt, hogy nemcsak tehetségesek, hanem alázatosak is voltak a srácok: ha hetente kétszer reggel hét órára kellett edzésre menni, ők mindig ott voltak esőben, sárban, szélben, vagy éppen hóban. A másik fontos tényező, hogy nagyszerű volt az öltözői hangulat, egységes volt a csapat, és a játékosok nemcsak a pályán, hanem az életben is remekül kijöttek egymással.

– Az ellenfelek is tiszteltek bennünket, bármerre jártunk, szimpatizáltak velünk, elismerték a srácok jó teljesítményét. Csak egy példa: már bajnokként futottunk ki a Videoton elleni hazai bajnokira, és a fehérváriak játékosai nagyszerű gesztusként egy-egy szál virággal köszöntötték a kezdőrúgás előtt a játékosainkat – anekdotázott Herczeg András.

A sikerekre természetesen a DVSC-nél is felfigyeltek, így 1994-ben Garamvölgyi Lajos pályaedzőnek invitálta maga mellé a szakembert, akinek volt egy kikötése.

– Amikor az a megtiszteltetés ért, hogy Lajos pályaedzőnek hívott az NB I.-es gárdához, nagyon boldog voltam, de az volt a feltételem, hogy folytathassam a munkát az ificsapattal is. Edzettünk a nagyokkal az Oláh Gábor utcán, majd kocsiba ültem, és mentem a Vágóhíd utcai pályára a gyerekekhez – idézte fel a tréner, akit korán érdekelni kezdett az edzősködés, már játékosként is sokat gondolkodott rajta, ő miként állítaná össze a csapatot, milyen taktikát alkalmazna.

– Játékos-pályafutásom befejezte után 1998-ban jött a lehetőség a Debreceni Sportiskolánál – Csende Sándor szakágvezető hívott, aki annak idején edzőm volt –, és elkezdtem foglalkozni a fiatalokkal egyszerre két csapatot trenírozva.

Bizony az elején sokszor leültem, és mondtam magamban, hogy nem is olyan egyszerű dolog ez az edzősködés. Aztán csak kialakult, ezzel a csapattal pedig jött az első olyan eredmény, ami nagyon boldoggá tett.

Sokat köszönhetek a srácoknak, hiszen ekkor választottak meg az év utánpótlásedzőjének. Nyilván azért, mert a gárda jól szerepelt, de ha nem ilyen tehetségesek, és alázatosak a labdarúgás után a fiúk ott tehettem volna bármit, nincs eredmény – mondta el Herczeg András.

MSZ