2024.02.09. 13:30
Elődeink lyukat ütöttek élő embertársaik koponyáján, hogy azon távozzanak a gonosz szellemek – fotókkal, videóval
A Természettár kiállítása bemutatja, hogyan gondolkoztak a régmúlt gyógyítói a betegségekről.
Az orvostudomány története címmel nyílt ismeretterjesztő kiállítás Debrecenben
Forrás: Molnár Péter
Ismét látható Debrecenben, a Méliusz Csapókerti Könyvtárban a Természettár Az orvostudomány története című vándorkiállítása, amely nemrégiben tért vissza a városba. A tárlatot Szilágyi Edina önkormányzati képviselő nyitotta meg péntek délelőtt.
Az orvostudomány történetét bemutató kiállítás nyílt Debrecenben
Fotók: Molnár PéterAz eseményen részt vettek a Csapókerti Általános Iskola tanulói is, akiket a képviselő arra biztatott, hogy írják meg a közösségi háznak, milyen kedvükre való programot látnának szívesen, ugyanis szeretnének a fiatalok számára izgalmas rendezvényeket szervezni.
A kiállítás alcíme A koponyalékeléstől a lézersebészetig, ugyanis az őskortól napjainkig mutatjuk be, hogyan fejlődött az orvostudomány. Nem volt ugyanis mindig olyan kézenfekvő, hogy – amikor rosszul érezzük magunkat – elmegyünk az orvoshoz, aki felír néhány tablettát, amitől jobban leszünk. Voltak tévutak, például a sötét középkor, a banyák és boszorkányok kora, amikor máshogy zajlott az orvoslás, és irgalmatlanul sok emberéletet követelt, hogy az orvoslás a mai szintre jusson el
– vázolta fel a Haonnak Váradi Zoltán. A Természettár vezetője a tárlatot főként a téma iránt érdeklődőknek ajánlja, illetve a felső tagozatos gyerekeknek is, hiszen sok mindennel már tisztában vannak, ám nagyon sok érdekességet rejt a kiállítás a számukra is.
Babonák és tévhitek a régi korokban
A tárlatvezetésen erről magunk is megbizonyosodtunk. Megtudtuk többek közt, hogy a régi időkben a betegségekről azt gondolták, hogy valamilyen bűn miatt alakulnak ki. A diagnózist olykor jóslással állította fel a varázsló, aki a tűz lángjából, a madarak röptéből vagy épp a szétdobált kecskecsontok állásából olvasta ki, kinek mi a baja.
A koponyalékelés kegyetlen orvoslási módszer volt: egy pengével kiütöttek egy darabot az élő ember koponyájából, mivel úgy gondolták, hogy a fájdalmat okozó szellemnek egy, a fejen ütött lyukon keresztül kell távoznia a testből.
Az ősi kínaiak nem nyúltak a testhez, ők a terápiában hittek, gyógyító növényeket, állati nedveket vagy ásványokat használtak. Megdöbbentő azonban, hogy időszámításunk előtt nyolcezer évvel a távol-keleti kultúra már ismerte a pulzus mérésének fontosságát.
Az egyiptomiak már képesek voltak a végtagokat pótló protéziseket készíteni. Erre azért volt szükség, mert úgy gondolták, hogy a halál után csak teljes testtel lehetséges átkelni a túlvilágra. Ezek a műlábak és -kezek nem voltak használhatóak, mivel fából faragták őket, mindössze a halott mellé tették, hogy segítsék a továbblépést. De ugyanígy fogakat is pótoltak, ehhez többnyire elhunyt embertársaik vagy állatok fogazatát használták, vagy épp elefántcsontból faragtak egyet, és ezt arany szalagokkal rögzítették a meglévő fogsorhoz.
Az áttörést a görög orvoslás hozta. Hippokratész jelentette ki először, hogy a betegség a szervekből létrejövő elváltozások útján jön létre, és nem egyfajta büntetés. Ő volt az, aki azt mondta: meg kell hallgatni a beteget, valamint azt, hogy az orvosnak a természet egészét kell megismernie sarlatánkodás helyett.
Az orvostudomány története február 23-áig ingyenesen tekinthető meg a DEMKI Csapókerti Közösségi Ház épületében.
