Jubilált a csökmői Sárkány-nap

Jubileumi emlékfüzettel, hűtőmágnessel és tollal készültek a szervezők a harmincadik Sárkány-napra, ami augusztus 12-én volt Csökmőn. Az egykor szégyenteljes történetet háromévtizede fordították pozitív eseménnyé a kulturális élet akkori formálói Tóth Sándor népművelővel az élen. A faluház munkatársaként a kezdetektől a mai napig aktív szervezője a jeles napnak. Harminc év alatt sok minden történt, rengeteg előadó fordult meg a faluban. Ebből ad ízelítőt az igényesen összeállított kis kötet, amit szombaton a szervezői standnál vásárolhattak meg a rendezvényre látogatók. Kiderül belőle, hogy igazából harminchárom éve volt az első Sárkány-nap 1991 augusztusában, csak három évben sajnálatos módon elmaradt. Egyszer anyagi okok, kétszer pedig a covid járvány miatt. 

Az idei Sárkány-nap reggele a szokásos sárkányhúzással indult, ami humoros formában az eredeti eseményeket idézi fel, mikoris az 1700-as években egy bizonyos békési csaló, Csuba Ferke csúfot űzött a csökmőiekből. A történet dióhéjban: Csuba kinccsel kecsegtetve a vagyonosodásra vágyó népet alaposan becsapta őket. Azt ígérte, hogy a kincset őrző sárkánnyal elbánik, ezért fizettek is neki szépen a csökmőiek, majd egy rekettyebokorra felkötött kannával, amibe a szél belefújt, s ettől bőgő hangot hallatott, elhitette, hogy valóban sárkány van a határban. Nem volt ezt nehéz elhinni akkoriban, hiszen a bihari rész végeláthatatlan, titokzatos mocsárvilága számtalan elképzelt élőlénynek volt a bölcsője. A becsapott emberek Csuba biztatására bőszen húzták a kötél végét, s ekkor hangzott el a mindenki által jól ismert mondat, miszerint, aki hált már más asszonyával, meneküljön, mert azokat felfalja a sárkány. A húzók erre egy kivételével – akiről a történet szerint kiderült, hogy süket volt – mind elengedték a kötelet, s egy biztonságos helyre bemenekültek, Csuba pedig odébb állt a pénzzel. Ezt az átverést a falu népe nagyon szégyelte, így gyakran bicskát rántottak az idegenekre, akik Csökmőre betérve megkérdezték: itt laknak-e a sárkányhúzók? Ma már a település jelképe a sárkány, és nem kötődik hozzá negatív tartalom.

– Többször is voltunk már Sárkány-napon. Ha tehetjük eljövünk. Szeretjük ezt a rendezvényt – mondja a debreceni Pataki László, akinek édesanyja csökmői származású, és a rokonság egyrésze is itt lakik. Feleségével és kislányával idén is résztvettek a rendezvényen, ahol Kocsis Tibor műsorát tartották a legjobbnak. Hozzájuk hasonlóan nagyon sokan érkeznek ilyenkor távolabbról a csökmői családtagokhoz, barátokhoz. Vannak visszatérő vendégek Szlovákiából és Romániából is.

Az önkormányzati rendezvény szervezését, lebonyolítását a faluház dolgozói végzik, de sok segítséget kapnak önkéntesektől is. Bereczkiné Bucsi Éva, az intézmény könyvtárosa januárban gyedről tért vissza. Azt mondja, hiányzott már neki a Sárkány-nap, bár hozzáteszi, munkával töltve az egész napot teljesen más ez a rendezvény, mint amikor valaki csak szórakozni jön. Munkatársaival reggeltől másnap hajnalig az eseményen vannak, és különböző feladatokat látnak el, nem beszélve az elő- és utómunkálatokról. Míg mások a vásárt járják, a műsorokat élvezik, a tűzijátékban gyönyörködnek, majd a retro diszkóban mulatnak, addig ők folyton azt nézik, minden rendben van-e. Igazán akkor nyugszanak meg, amikor gond nélkül véget ér a Sárkány-nap.