2023.07.30. 14:17
1,5 millióért jöhet egy palack bor? Töltene egy több mint százéves nedűből? – Kovács Pál borásszal beszélgettünk
Mi a jó bor? Mit szeret inni? – ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket szegeznek legtöbbször Kovács Pálnak, a Magyar Borszakírók Körének Tagjának és a Debreceni Borozó Borászati Magazin Felelős Lapkiadójának egy-egy találkozón.
Forrás: illusztráció / Napló-archív
A szakértő nemrégen a Haon podcaststúdiójának volt a vendége, itt beszélt sok más mellett arról, hogy milyen bort kóstolt életében először, hány éves volt a legidősebb, és mennyibe került a legdrágább nedű, ami lefolyt a torkán. Kovács Pál, vagy ahogy mindenki ismeri, Pali bácsi néhány éve tudhatja magáénak a szakma legrangosabb elismerését, a Borászok Barátja címet.
Melyik az „aranytojást tojó” bor az országban? – Kovács Pál borásszal beszélgettünk
1973 októbere – ez az az időpont, amit nem felejt el soha, ekkor kóstolt életében először bort, mégpedig egy egri bikavért, azt is kólával – tudtuk meg tőle. A végzettsége szerint gépészmérnök nem egyenes úton került jelenlegi pozíciójába, hiszen sok évig a szakmájában dolgozott. Mint mondta, az országot járva fiatalon amerre járt, betért azokba a pincesorokba, ahol sokan voltak, megkóstolta az ottani kínálatot, és ha ízlett neki, akkor vásárolt is, ahogy ő fogalmazott, „kannásan”. Azt mondta, hajdan a kistermelők nem palackozták a boraikat, így akkoriban nem volt szégyen kannás bort venni a pincékből, hiszen azok is jó borok voltak.
Nem mindig voltunk periférián
A 2000-es évek elején kisebb kitérő után keveredett vissza Debrecenbe, és akkoriban egy dolog érdekelte: a bor. Így aztán tanulni és utazni kezdett, hogy megfelelő tudást szerezzen, majd 2005 novemberében elindította a cívisvárosban az első borkurzust.
A szakértő felelevenítette Debrecen borászathoz kötő múltját. Elmondta, hogy a vármegyeszékhely csak a II. világháború utáni 60-70 évben került ki a perifériára, addig jelen volt a magyar boréletben. Megtudtuk tőle, voltak olyan időszakok, amikor a város bevételének a 30 százaléka a szőlő- és borértékesítésből származott. – Hogy el tudjuk képzelni az összeget, ugyanazokban az években évi 150- 200 ezer szürkemarhát hajtott el Debrecen Nyugat-Európába, tehát ez egy iszonyatosan komoly összeg volt. A város gazdagságának az egyik alapja volt a szőlő és a bor, az érmelléki borvidék, ami tőlünk 30 kilométerre van Létavértes után, Bihardiószeg és a környéke, ott a székelyhídi kapitány is nagyon sokat kilincselt Apafi fejedelemnél, hogy a debrecenieket tiltsák már ki az érmelléki borvidékről, mert az tűrhetetlen, hogy ők ott mindent bitorolnak. Odáig, hogy szüretben leállt a városban a közigazgatás, annyian mentek ki a szőlőbe szüretelni – idézte.
Forrás: Napló-archív
Mindig borszerető ember volt
Ha egy-egy rendezvényen vagy borkurzoson beszélgetésbe elegyednek vele, a legtöbben azt kérdezik tőle: Mi a jó bor? Mit szeret inni? – Egyszerűnek tűnik a kérdés, de nagyon nehéz a válasz. Arra, hogy mi a jó bor, nehéz válaszolni, mert minden embernek más a szájíze, más ízeket, más illatokat ismer. Ami nekem nagyon jó, az lehet, hogy egy másik embernek nagyon nem jó, mert van benne egy olyan illat, amit ő nem kedvel.
Azt szoktam mondani, hogy az a jó bor, amiből szívesen meginnék még egy pohárral.
Az, hogy én mit szeretek, attól függ, hol és kivel, milyen körülmények között vagyok. Egyébként mindenivó vagyok. Nagyon szeretem a pezsgőt az év minden szakában, nyáron kifejezetten szeretem a rozét és a könnyed fehérborokat egy kis szódavízzel fröccsnek. Télen általában a testes vörösborokat, mert azok melegítik az ember testét – sorolta.
Elárulta, a legidősebb bor, amit megkóstolt, 115 éves volt. – Azt kell, hogy mondjam, hogyha egy bor 115 éves korában még élő ízeket, savakat produkál, akkor aki csinálta, nagyon ügyes borász volt, és természetesen jó szőlész, mert jó szőlő nélkül nincsen jó bor – szögezte le. De arra is emlékszik, mennyibe került a legdrágább nedű, ami lefolyt a torkán,
az értékes ital palackjáért 1,5 millió forintot kérnek el.
A magyar borok is minőségiek
A podcaststúdióban szó esett arról, hogy vajon hol szerepelnek a magyar termelők borai az európai palettán. A szakértő szerint a hazai borok méltatlanul el vannak nyomva, a borversenyek tapasztalata alapján ugyanis semmivel nem rosszabbak, mint bármelyik másik nagynak kikiáltott országok borai. Szerinte minőségben mi is ott vagyunk a csúcson, a probléma az, hogy ezen a csúcson nem tudunk mennyiséget készíteni.
Ahhoz, hogy egy jó magyar bort világviszonylatban ismertté lehessen tenni, ahhoz akár 10-15 ezer palack is nagyon kevés
– jegyezte meg.
Kovács Pál azt vallja, a magyar bor nemzetközi hírnevének egyik zálogkulcsa a tokaji aszú felemelésében rejlik. Nem véletlenül, szerinte ugyanis ez a nedű számunkra az „aranytojást tojó” bor, hiszen – mint mondta – a világban mindenhol neve van, persze ennek is megvan az oka. Ismertette, hogy a tokaji aszút évszázadokon keresztül az összes európai királyi család vásárolta, mégpedig nagy mennyiségben.
