Aki elefántot akar fogni, saját magát is megtalálhatja

Hogyan lehet – és helyénvaló-e – megjeleníteni a belső, vívódó lelkivilágot a gyermekrajzokon? Hogyan képes egy lengyel anyanyelvű művész Pilinszky verseit értelmezni és vászonra vinni? Valamint összehangolható-e a határidős megrendelést teljesítő és az önmagát kifejezni vágyó alkotó?

Ezek a kérdések adtak ívet a 2021-ben az Év illusztrátora díjat érdemelt Grela Alexandra Elefántfogó című időszaki kiállításának tárlatvezetésén szerdán délután. A főként gyermekkönyvekbe szánt illusztrációk gyűjteménye ugyan már egy ideje megtekinthető a Debreceni Irodalom Házában, a Déri Múzeum ezúttal Porkoláb Gyöngyi társadalmi-kulturális mediátort és produkciós vezetőt, valamint Kopócs Évát, a CSAK Design vásár szervezőjét kérte fel egy rendhagyó tárlatvezetésre.

A rendezvény egyik kapcsolódási pontja volt, hogy a művész és Kopócs Éva is szerepel a CSAK Példaké(p) című, debreceni kötődésű nők sikertörténetét bemutató kiadványban, melyet Porkoláb Gyöngyi szerkesztett. 

– A szubjektív tárlatvezetések azért annyira izgalmasak, mert nem szakmabeli tartja. Amikor egy képzőművész vagy művészettörténész vezeti végig a hallgatókat, és elmondja, mit kell látni, a közönség rábólint: igaza van. De amikor egy ember az érzéseit, gondolatait osztja meg, ahhoz mindig lehet viszonyulni, hiszen személyes tapasztalata mindannyiunknak van – mondta nyitóbeszédében Lakner Lajos irodalomtörténész, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese.

Az esemény abból az aspektusból is rendhagyó volt Porkoláb Gyöngyi szerint, mivel  – a közönséget is bevonva – kötetlen beszélgetésen keresztül, személyes olvasatban igyekeztek a tárlat megtekintőit, egyúttal saját magukat is végigvezetni. 

– Négygyermekes anyaként mi alapján választ egy szülő gyermekkönyvet, mennyire hatnak rá az illusztrációk? Visszateszünk-e egy könyvet a polcra, ha a képi világa nem tükrözi a tartalmat, vagy épp attól lesz izgalmas? Hiszen fontos, hogy a gyermek életkorának vagy személyiségének megfelelően tudjunk választani – mondta a mediátor. Hozzátette, ahogy egy ember életében szakaszok figyelhetőek meg, így a kiállítás is három részre lett bontva, különböző termekben bemutatva az egyes korszakokat. A gyermekies kalandozás a színes világokban, a kislányból felcseperedett nő, aki maga is anyává válik. Végül minden a helyére kerül, és a felnőttkorral beérik az írók és költők üzenete.

– Az illusztrátornak ugyanakkor figyelembe kell venni, amikor értékesítési céllal hoz létre művészeti alkotást, ott az alkalmazkodásnak jelen kell lennie. Grela Alexandra életében ez kiemelten fontos, hiszen a Sziléziából származó művész otthonra talált Debrecenben, és valódi lokálpatriótaként kötődik a Nagyerdőhöz, ahol időben és térben képes kibontani alkotói szabadságát – tette hozzá Porkoláb Gyöngyi.

Ady és Pilinszky lengyelül?

Kopócs Éva lenyűgözőnek találta, ahogy Grela Alexandra rétegelt, számos irányba elmozduló művészete partnerként kezeli a gyerekeket. Ugyan nem édes kiskacsákkal próbál hatni, mégis meg tudja szólítani őket.

– Igaz, tud meghökkentő lenni, azonban gondolkodtatásra készteti a gyermeket és a felnőtteket egyaránt – mondta. Hozzátette, fordítóként izgalmasnak találta, ahogy a lengyel művésznő ki tudta bontani a magyar szépirodalmi művek mondanivalóját, amelyekben a szavaknak több jelentése, külön képi világa, átvitt értelme van.

Ezen a ponton kapcsolódott be a beszélgetésbe Kónya Ábel képzőművész, a Miskolc Galéria vezetője. Grela Alexandra férjeként egészen közeli, személyes tapasztalatokat osztott meg:

– Egyes költők művei elérhetőek lengyelül is, bár bizonyos fordításoknál például Pilinszky finom lelkülete és csengése teljesen eltűnt. A magyarok valóban sokkal kalandosabban, játékosabban használják a nyelvet. Így Alexandra szívesebben olvasta inkább magyarul a verseket. Néhány szó tudatalattiba beépülő, csak a magyarok számára érthető, többirányú jelentését olykor-olykor együtt fejtettük ki. De az alap atmoszféráját a műveknek így is magába tudta szívni – fejtette ki.

Belső vívódások

Mint kiderült, mesekönyvet is írt a művésznő, természetesen saját illusztrációkkal.

– Az egyelőre kiadásra váró Dorka és Dorka gyakorlatilag egy kislány vívódásáról szól; a szülőkhöz és a világhoz való kettős viszonyulásáról. Az egyik félénk, a másik bátor, egyszer udvariatlan, máskor visszahúzódó. A mondanivalója pedig az, hogy ki lehet békíteni a saját és a környezethez igazodó énünket – vázolta fel Kónya Ábel.

Porkoláb Gyöngyi szerint a tárlat remekül adja vissza, ahogy az egymásnak ellentmondó belső énünk folyamatosan fejlődik a születésünk óta. Mivel hat ránk a külső környezet és a szülők elvárása. Ehhez alkalmazkodva egy kisgyermek is gyakran belső konfliktust él meg, amit a néha visszafogott, néha erőteljes színhasználat is tükröz.

A tárlatvezető úgy véli, a művész munkái azért is azért is értékesek, mert nagy bátorságra vall, amikor valaki az érzéseit vizuálisan is képes megjeleníteni. Porkoláb Gyöngyi szerint ugyanis alkotni egy olyan képesség, amivel a belső énünket tudjuk kibontakoztatni. Ezt a gyermek számára is biztosítani kell, hogy az örömeit, félelmeit valamilyen alkotási formában ki tudja adni magából.

HL