Isten szolgálatát választotta hivatásául a nyíracsádi ifjabb Tóth Elek

Augusztus 20-án ismét jeles eseményre gyűltek össze a hívek, vendégek, érdeklődők a település görögkatolikus templomában. Szent István király, valamint Szent Hierotheosz, az első bizánci püspök ünnepén Kocsis Fülöp érsek-metropolita diakónussá szentelte ifjabb Tóth Elek alszerpapot.

Az önmagában sem mindennapi eseményt az tette még különlegesebbé, hogy ezen a napon apa és fia egyszerre állhattak a hívek elé. Lélekmelengető, torokszorító érzés volt látni, átérezni azt, hogy az apa, Tóth Elek, a helyi görögkatolikus egyházközség parókusának útját követve fia, ifjabb Tóth Elek is Isten igéjének hirdetését választotta élete hivatásául. Az ünnepi szent liturgiát Kocsis Fülöp érsek-metropolita vezette. Szent Pál apostol galatákhoz írt levelének és Szent János aznapi evangéliumi szakaszának olvasását követő prédikációjában először méltatta Szent István áldásos tevékenységét, majd a papság szentségének három szakaszáról beszélt.

Isten mindenkit meghívott

– A diakónusi szolgálat a papság szentségének első lépése. A papság rendjébe lép ma Elek testvérünk, aki régóta vágyik arra, hogy Isten embereként kiállhasson és az ő igéjét hirdethesse. Nem véletlen, hogy a papság rendjéről szólt a mai apostoli és evangéliumi szakasz is. Szent István apostoli király volt. Mi keresztények megköszönjük neki, hogy példaadó államférfi volt, de különösen azért vagyunk hálásak, mert felismerte: Krisztus követése adhat népünknek jövőt. Hierotheosz püspök jelenléte pedig arra utal, hogy nemcsak pogányok éltek az ősmagyarok körében, hanem már abban az időben is sokan követték a krisztusi utat – hangzottak Kocsis Fülöp szavai, majd a papság szentségének első fokozatáról, s az ehhez illeszkedő apostoli szakaszról beszélt, melyben szent Pál saját hivatásáról, saját, Isten általi meghívásáról vallott.

– „Anyám méhétől kezdve ismert engem az Isten”, vallotta szent Pál. Így vagyunk ezzel mindannyian, hisz minden embert, már az édesanyja méhében kiválaszt és meghív az Isten az ő országába, és ki is jelöli az utat számunkra. A meghívást valamennyien megkapjuk, de vigyáznunk kell arra, hogy ne rontsuk el azt, hisz a meghívással együtt a lehetőséget is megkaptuk, hogy ne térjünk le az Isten által mutatott útról – fogalmazott az metropolita.

Felkészülés a papi hivatásra

Kocsis Fülöp így folytatta prédikációját: – Akit diakónussá szentelnek, mint a mai napon Elek testvérünket, az már megtalálta azt az utat, amire hívja az Úristen. Ezzel megkapta a lehetőséget arra is, hogy ne térjen le erről az útról. Nagy fordulat következik ma be az ő életében. Eddig is volt benne buzgóság, jóra való törekvés, de szentségi életében egészen új útra lép, amikor felszentelt diakónusként a papság szentségének első fokozatában részesül. A következő esztendő készíti fel őt a papság teljességének szolgálatára. Ez az a felkészülési idő, amikor a szentélyben és a neki kijelölt közösségben, az emberek között szolgál, teszi majd őt igazán pappá. Újjászületés ez számára, hisz a papság szentségének anyaméhében fog formálódni, hogy aztán majd valóban kiállhasson, és tanulságot tehessen Krisztusról – hangzottak Kocsis Fülöp szavai, aki arra kérte a híveket, imádkozzanak Elek diakónusért, hogy az előtte álló felkészülési időszak valóban pappá formálja őt, hogy tudja vállalni a szolgálatot.

A metropolita elmondta, hogy ifjabb Tóth Elek Hajdúdorogon végzi majd diakónusi szolgálatát. A templom szentélyében, az egyház közösségében, és abban az iskolában, ahol már eddig is teljesített szolgálatot. A diakónus számára a szentély az a hely, ahol igazán megérezheti Isten támogató szeretetét, és ahonnan merítheti az erőt az emberek közötti szolgálathoz.

– Kívánom, hogy az oltár közelében érezze meg Elek testvérünk Isten szeretetét, s ez adjon neki erőt a papi hivatáshoz való felkészülés csodálatos, de olykor rögökkel teli útjához. Imádkozzunk azért, hogy diakónusi szolgálatát Istennek tetsző módon tudja végezni a mai naptól fogva – fejezte be gondolatait Kocsis Fülöp.

Köszönet és hála

A liturgia végén Tóth Elek parókus megköszönte a híveknek a közös hálaadást, és meghívott minden vendéget a templom udvarán tartott agapéra, hogy legyen lehetőség tovább együtt lenni, és tovább ünnepelni. Az újonnan felszentelt diakónus nehezen tudott megszólalni az ünnepi liturgia végén.

– A köszönet és a hála szavai jutnak eszembe először. Fülöp atyának köszönöm, hogy a bennem lévő hivatást méltatta arra, hogy mostantól Istennek nem a hívó, hanem a küldő szavát követhessem életemben – hangzottak a diakónus szavai, aki köszönetet mondott az egyházközség tagjainak, családjának, feleségének, és mindenkinek, aki valamilyen módon segítette őt abban, hogy élete fontos állomásához eljusson. Az diakónusszentelő, ünnepi szent liturgia agapéval ért véget.

Kedves Zilahi Enikő