Álló vastapssal jutalmazta a közönség a Csokonai Színház Csárdáskirálynőjét

A debreceniek is tárt karokkal várták a kulturális élet újraindulását. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy mióta megnyílt a Nagy­erdei Szabadtéri Színpad, a legtöbb előadást telt házzal játsszák a Csokonai Színház művészei. Nem volt ez másképp Kálmán Imre világhírű operettjével, a Csárdáskirálynővel sem, melynek szerdai előadására a Napló is ellátogatott.

Akár szereti valaki az operett műfaját, akár nem, a darab leghíresebb melódiáit talán mindenki ismeri. A közönség ennek megfelelően a dallamok ritmusára illő tapssal jutalmazta, akárhányszor felcsendültek az „A lányok, a lányok, a lányok angyalok…”, vagy a „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád…” kezdetű nóták első hangjai, melyet a helyszínen játszó Kodály Filharmonikusok tettek még hangulatosabbá.

Az 1915-ös premiere óta a New York-i Broadwayt is megjárt alkotásról méltán tartják úgy, hogy zene nélkül is kiváló színdarab lenne, ugyanis a látványos táncjelenetek mellett a történet ugyancsak lebilincselő. Akár ismerjük előre az események láncolatát, akár nem, a Vörös Edit által életre keltett Szilvia és a Hoffmann Richárd által megformált Edvin szerelmi története mindenkit magával ragad. Persze az orfeumi primadonna és a herceg egymásra találása korántsem zökkenőmentes, ugyanis a herceg édesanyja egészen mást tervelt ki fia számára, történetesen annak gyerekkori barátját, a Nagy Kíra alakításában látható Stázit szánja menyének. Pár drámai félreértésnek köszönhetően majdnem be is következik az eljegyzés, ám az Edvin édesanyjaként bemutatott Anhilte és a Stázi édesapja, vagyis Leopold által szervezett partin felbukkan az álruhába öltözött Szilvia, aki történetesen Edvin legjobb barátja, a Rózsa László által megformált és egyértelműen a darab legbohókásabb szereplője címet kivívó Bóni feleségének adja ki magát. A történetbe itt érkezik egy nagyobb csavar, ugyanis Bóni és Stázi első látásra egymásba szeretnek, és elhatározzák: mindent elkövetnek, hogy a másik két fiatal is visszataláljon egymáshoz. Ebben nagyban segíti őket Terka is, aki az Orfeum lányainak vezetője, megszemélyesítője pedig a Jászai-díjas Oláh Zsuzsa. Természetesen a darab végére, mint ahogy azt az operettek törvényei meg is követelik, minden jóra fordul, a végső csattanóban pedig kiderül, hogy előnyös házasságai előtt az akkor még Hildaként ismert Anhilte is éppolyan orfeumi énekesnő volt, mint Szilvia. A leleplezést követően így természetesen a Bódi Marianna játékában megszemélyesített Anhilte és a Jászai-díjas Dánielfy Zsolt által megformált Leopold is áldását adja az ifjú szerelmespárokra.

A kiválóan megzenésített és életre keltett, fordulatos történet teljesen magával ragadta a szerdai előadás közönségét is: a finálé után álló vastapssal jutalmazták a színészeket, miközben többször is elénekelték velük együtt a darab közismert, „Hajmásy Péter, Hajmásy Pál” kezdetű slágerét.

Debreczeni-Kondás Eszter