Örök érték az utókornak a Balmazújvárosi 48-as Olvasó Népkör

Legtöbb megyénkbeli település célkitűzései közé tartozik a városi hagyományok, a helyi kultúra ápolása és fejlesztése. A Balmazújvárosi 48-as Olvasó Népkör tagjai úgy tartják, a napjainkban még élő népszokások csak akkor maradhatnak fenn, ha a jelenkor fiataljai megtanulják ápolni és továbbadni az utókor számára.

Az olvasó népkör épülete már száz évvel ezelőtt is kitűnt sárga falával a régi falusi nádas házak közül, a mai Árpád utca helyén, az akkori Harmadik utcában állt. Akkoriban „Balmazújvárosi alsó utczai függetlenségi és 48-as Olvasó Egylet” néven ismerték. Az évtizedek folyamán több alkalommal hosszabb időre szüneteltették működését, azonban 1989 márciusában megtört a jég, az önkormányzat segítségével visszaadták az újjászerveződött egyesületnek az épületet – idézte fel a Naplónak a régmúlt eseményeit Pénzes Sándorné, a népkör vezetője.

– Akkoriban a háborúk nagy hatással voltak az olvasó népkörök működésére, de be kellett látni, a településen élőknek szükségük van rájuk. Bizonyára sokak helyett kijelenthetem: ahogyan ezelőtt, a ’90-es években, úgy napjainkban is sok érdeklődőt vonz a társaság – mondta, s megosztott néhány igen kedves emléket: – Évtizedekkel ezelőtt főleg férfiak alkották, s rendszerint felkeresték az egyesületet. Nagyon fontos szerepet töltött be a lakók életében, ugyanis hajdanában nem volt otthon az embereknek tévé, nem járatták az újságot. A kíváncsiskodók naponta megfordultak, kártyáztak, társalogtak; ha úgy volt, akkor együtt hallgatták az aktuális híreket, és persze rendszeresen látogatták a rendezvényeket – fűzte hozzá. Szinte az ország minden tájáról érkeznek érdeklődők, akik legalább egy napra szeretnének visszarepülni nagyanyáink idejébe, amikor az emberek lovas kocsin zötykölődve, és nem autóval indultak a földekre aratni. – Mindig jó érzéssel tölt el bennünket, ha ismeretlen arcokkal találkozunk egy-egy eseményen. Legutóbbi rendezvényünk tavaly februárban volt, és többen mikrobusszal érkeztek Mórahalomról, akikkel még addig soha nem találkoztunk – mondta.

– Saját népdalkörrel és nyugdíjasklubbal büszkélkedhetünk; velük szinte mindig részt veszünk a városi ünnepségeken, továbbá saját rendezvényeket szervezünk, amelyek őrzik és ápolják a népszokásainkat. Rendszerint tartunk szüreti felvonulást, hagyományőrző aratónapot, hiszen ezeken az eseményeken tudnak találkozni a különböző korosztályok tagjai, lehetőségük nyílik, hogy nézeteiket és tudásukat megvitassák – hangsúlyozta. Lajter Lászlóné körtag úgy véli, egy város életében elengedhetetlenek a hasonló közösségek, és nem csak azért, hogy a helyiek tudjanak hol kikapcsolódni – ennél sokkal fontosabb az, hogy legyen lehetőségük a fiatalabbaknak az idősebbekkel eszmecserét folytatni. – Barátságok és szerelmek szövődnek mindamellett, hogy a jövő generációja megismeri a régmúlt történéseit. Nagyon jó látni, hogy az ifjoncok érdeklődőek, és nemcsak meghallhatják a szépkorúak tanácsait, hanem meg is fogadják azokat – mondta.

Nagy Emese